Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
liked by landonorris, maxverstappen1, and 98.001 others. annamarosii Boldog Születésnapot Boldogságom!❤️ @hanna_steiner (Egy kicsit megnőttünk) És Neked is Boldog Születésnapot Maxii!@maxverstappen1
hanna_steiner Felnőttünk, de a szeretetünk változatlan! Köszönöm! Nemsokára ünneplünk😏
maxverstappen1 Köszönöm Annus! Alig várom, hogy lássalak!!!! landonorris Azt elhiszem, én is😎 annamarosii Pedig ha tudnád mi vár rád...
russellismylove Anna a második képen😍😍 mercedesfangirly Összeillenek Georgeval🫶🏼 user.241 Jobbat érdemel Russell🤮🤮 georgerussell63 Vagy majd talán én eldöntöm, hogy ki hozzám való...
George kommentjét néztem, s egy savanyúkép vágása után, lezártam a mobilom. El sem hiszem, hogy holnap indulok Annáékhoz. És azt sem, hogy hamarosan látni fogom azokat az embereket, akik ott voltak azon a szánalmas, és fájdalmas napon.
- Mi a helyzet? Összepakoltál már? - szóltam a barátomhoz, miután végre letette a telefont.
- Ö... nem! - jelentette ki, mintha ez természetes lenne. És nem is foglalkozott velem tovább, csak felnyitotta a laptopját, s gépelni kezdett.
- Ö... miért nem? - ejtettem egy játékos kacajt. Próbáltam higgadt maradni.
- Mert nem megyek. - felém se nézett.
- Mivan? - ekkor már kezdtem elveszteni a fejem, ugyanis azon kívűl, hogy meglepett válaszával, rendkívül arrogáns is volt. És ezt nem tűrőm. Főleg, hogy legalább egy hónapja megígérte, hogy eljön velem.
- Mit nem értesz Anna? Nem megyek! - mordult rám, s felvette annyi időre a szemkontaktust.
- Neked meg mi bajod van? - csaptam az asztalra miközben felálltam.
- Dolgozom. Te meg itt fárasztasz a hülyeségeiddel. Nem mindenki ér rá...
- Tényleg? Te most szórakozol velem? - akadtam ki teljesen, de inkább nevetségesen volt szánalmas ez az egész. - 3 óra, ez volt a legtöbb, amit aludtam a héten. És, hogy miért? Hogy elintézzem az összes faszságodat, mielőtt elmennénk. És komolyan? Fárasztalak? A hülyeségeimmel? - csak nézett rám a szemeivel, de már nem láttam bennük semmit, csak ürességet. - Tudod mit? Teszek neked egy szívességet, és soha többet nem fárasztalak. - viharoztam be a gardróbba.
- Ezt hogy érted? - jött utánam, s meglátta, hogy levettem még egy bőröndöt. - Te meg mit csinálsz? - próbált megakadályozni.
- Mondtam. Nem fárasztalak tovább. Soha.
- Most ezt komolyan gondolod?
- Nagyon úgy néz ki, hogy ránk fér a szünet.
- Anna nem mehetsz el! - kezdett el aggódni.
- Miért nem? - néztem rá, de nem mondott semmit. Tudtam, hogy miért nem akarja, hogy elmenjek. - Oh nem tán, így nem lesz aki dolgozzon helyetted?
- Anna...
- Hagyjuk ezt. Mióta szól erről a kapcsolatunk? - érdeklődtem. - Csak válaszolj őszintén, kérlek. - nem akartam hallani, de mégis. Már egy ideje érezhető volt, hogy eltávolodtunk egymástól.
- 3 hónapja... - sütötte le a szemét. Legalább szégyellte magát. Egy fájó vonalra húztam a szám. Fájt, de legalább őszinte volt. - De én nem akartalak ki...
- Kihasználni? - vágtam bele. - Ugyan már. Örömmel tetted.
- Sajnálom Anna. - fogta meg a kezem. Bevallom egy pillanatra el is gondolkoztam a megbocsátáson, de eszembe jutott a két éve történtek. Szinte ugyanaz. Ismét kihasználtak...
- Én is, hogy nem jöttem rá hamarabb. - húztam el a kezemet tőle, s elkezdtem az összes cuccom belezúdítani a bőröndbe. Majd magamra hagyott, s én becsuktam az ajtót, s végre utat engedtem a könnyeimnek. Gyötrelmes sírásba törtem ki. S úgy döntöttem felhívom az egyetlen embert, aki mosolyt tud csalni az arcomra.
📞 Hannii👯♀️
- Drágám!!! Végre hallom a ha...- meghallotta a pityergésem. - Mi történt szívem? - váltott hangnemet.
- Szakítottunk... - ejtettem ki sírásom közben.
- Mondanám, hogy sajnálom. De te sokkal jobbat érdemelsz Anna!
- Miért? Miért kapom mindig csak a kihasználást? Én tényleg csak ezt érdemlem?
- Dehogyis!! Aj szívem... Majd jól megölelgetlek! Aztán estére visszatér a gyilkos páros.
- Ne haragudj Hanna, de én így nem hiszem, hogy megyek.
- Anna...! Na ne szórakozz...
- Komolyan mondom.
- Tudod mit Anna? De megharagszok. - nyomta rám a telefont.
Tudtam, hogy eszméletlen mérges rám Hanna. Pedig ez az ő napja, de nagyon rosszul voltam. És belegondolni abba, hogy ilyen állapotban látnom kéne azokat az embereket, akik hasonló fájdalmat okoztak, elrettent. Nem megy. Akármennyire is a legjobb barátnőm Anna, és bármit megtennék érte, most képtelen vagyok. De akkor most mit tegyek? Hova megyek? - elmélkedésemet egy bejövő hívás a mobilomon zavarta meg.
