Anna
(október)
- Annuska... Annuska... Annuska...- fonta össze az ujjait, s megtámasztotta a könyökét az asztalon Hanna. Megnyalta a szája szélét, ezzel is jelezte, hogy ő maga az ördög. - Milyen estéd volt? - vigyorgott, s pillogott álszenten.
- Hagyd a színészkedést. Úgyis tudod. Mit mondjak? - vettem fél vállról, s leültem elé.
- Kávét? - kérdezte Max.
- Igen, köszi. Fáradt vagyok.
- Oh... George ennyire lefárasztott? - folytatta Hanna.
- Jaj, nézd már. A kávéfőző, csak akkor kapcsol be, ha Anna mesél az estéjéről. - szállt be a játékba a pasi is. Szépen összefogtak ellenem.
- Komolyan, néha bánom, hogy elfogadtam Max ajánlatát. - csaptam a fejem lefele.
- Jó sokáig élvezheted a társaságunk. - kortyolt bele a kávéjába barátnőm.
- Jó... Úristen. Mintha nem tudnátok. Lefeküdtünk. - sokalltam be, s gyorsan elhadartam.
- Olyat mondj amit nem tudunk. Milyen volt? És hogyan tovább?
- Mi az, hogy hogyan tovább? Nyilván ez egy egyszeri, soha vissza nem térő alkalom volt. - háborodtam fel, s kijelentettem magabiztosan.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte Max hatalmas mosollyal az arcán.
- Egészen. - kulcsoltam össze magam előtt a karjaim. - Mostmár megkaphatnám azt a kurva kávét?
- Majdnem. Közel jársz hozzá. - nevetett Hannesz.
- Ahjj... - hisztiztem fej forgatva. - Mit akartok még?
- Hiányzott?
- A szex? Mintha eddig nem tettem volna...
- Nem! George. - jelentette ki simán a lány.
- Határozottan nem! Volt, ami volt, én azt lezártam, ahogy őt is. - vágtam rá rendíthetetlenül. De azért sántított a mondatom...
- Mégis este mellette kötötték ki. Vagyis, téged ismerve rajta. - faggatott tovább Hanna.
- Na jól van. Tartsátok meg a kávétokat. - keltem fel, s indultam vissza a szobámba. A nappali és a konyha egybe nyílt, s középen volt a gyönyörű üveg lépcső, ami az emeletre vezetett.
- Anna! Nem is kérsz kávét? - nevettek.
- Baszódjatok meg! - mormogtam még vissza a lépcsőről meg nem állva. - Remélem kávé túladagolást kaptok. - hallottam, hogy nevetnek. Komolyan, összeillőbb szemét párt nem is alkothatnának.
A szobámba érve becsuktam az ajtót, majd elővettem a telefonom. Nyomkodtam egy ideig, és úgy éreztem, mintha várnék valamit. De magam sem tudtam, hogy egész pontosan mit.
Na azt leshetitek, hogy George üzenetére várjak... Arra meg főleg várhattok, hogy én írjak rá. Volt itt még egy váratlan dolog. És az egy beérkező hívás volt. Lando hívtott, hogy beszéljünk egy helyi kávézóban. Semmi kedvem nincs, de mivel benne van a kávé szó, így rábólintottam.
- Nos, köszi, hogy eljöttél. - mosolygott ezzel a tejbetök fejével.
- Mondanám, hogy szívesen, de csak a kávéért. - mosolyogtam én is.
- Nem leszek már a szíved csücske mi?
- Ki mondta, hogy voltál valaha? - nevettünk össze. - Néz Lando. - fordítottam komolyra a szót. - Igazából, te nem tettél semmi rosszat. Te csak elárultad az igazságot, csak az enyhén fájt... Ha valakire haragudnom kell az George.
- És haragszol rá?
- Elengedtem ezt az egészet. - rántottam meg a vállam. - Már nem gondolok erre.
- Had meséljek valamit. - komolyodott meg ő is. Nagyon kíváncsivá tett. - Két éve egy beképzelt, arrogáns, gyerekes bunkó voltam. Sok hülyeséget csináltam. És ezek között volt a ti szakításotok is. Tudod ez az egész az én hibám. - fogta meg a fejét.
- Már miért lenne a te hibád? Dehogyis! Lando ne...
- Anna, kérlek ne légy már ennyire aranyos. Elbasztam. - vágott közbe. Tényleg nagyon feszült volt, látszott, hogy dühös is magára. - George le se szarta a fogadást, látszott rajta. Amikor elvitt randizni, már akkor elfelejtette, hogy ez egy fogadás. Mert ez neki nem az volt. Ő tényleg szeretett téged. Csak tőlünk féltett, mondjuk nem is csodálom. Amit a bárban tettem, a világ leggusztustalanabb dolga volt. Kàr volt elmondanom, mert akkor George már fülig szerelmes volt beléd. De annyira bántott titeket együtt látni, szinte féltékeny voltam. És nem, nem a hülye verseny miatt, de magam sem tudom mi volt az oka. Mindegy. Elbasztam a ti esélyeteket a boldogságra. Sajnálom.
- Szóval azt akarod nekem mondani, hogy, ha meghallgattam volna George változatát az incidens után, és hittem volna neki, akkor a mai napig együtt lennénk?
- Ezt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy hagyni kellett volna értelmét veszteni ezt az egész fogadást.
- Azt ugye tudod, hogy mindent szétbasztál? De szó szerint mindent. Lando, azóta képtelen vagyok megbízni bárkiben. Minden egyes pasitól, aki rám néz hányingert kapok, mert azt hiszem, hogy csak egy darab húsnak lát. Tudod te, hogy mennyire összetört akkor este a szívem? - háborogtam, s a könnyeimmel küszködtem.
- Anna... én úgy sajnálom..
- Bazdmeg! - álltam fel indulatosan, s kiviharoztam az épületből.
