Csak aludj el

Bónusz 2

   Lassan sétálgatok haza felé a barátságtalan sötétségbe. Ezen a részen alig van közvilágítás. Ha vannak is villanyoszlopok, azok vagy alig adnak fényt, vagy már teljesen ki van égve a körtéjük.

   Táskámban keresgélek, hátha az alján van valami, akármi amivel meg tudom gyújtani a cigarettámat. Kicsit botladozok emiatt, mert alig figyelek az előttem lévő útra, amit amúgyis nehezen látok ilyen későn. 

   Csoda történt. A cuccaim legalján találtam egy lehetséges segédeszközt. A régi vadászkésem.

   Amikor még kicsi voltam, akkor kaptam Jefftől. Mázlimra van egy kovakő beleépítve. Meg tudok gyújtani vele egy papírt, és azzal már a cigim is menni.

   Leguggolok a földre és miután előveszek egy kis papírt, galacsinná gyűröm és elkezdem meggyújtani.

   Miközben szerencsétlenkedek halk neszezésre figyelek föl. Úgy folytatom mintha észre sem vettem volna, viszont mozdulataim gyorsabbak, próbálom minél előbb meggyújtani a tüzet.

   Nem messze van már tőlem, mikor lángra kap a papír. A cigaretta végét beleteszem ,majd gyorsan fölállok és megpördülve a késemet az illető felé fordítom. 

   Mikor látom, hogy sötét sziluettje megállt, kínzó lassúsággal beleszívok a dohányba, hagyom hogy a füstje lassan megtelítse a tüdőmet, amitől kellemes feszítő érzést érzek a mellkasomban, majd lassan kifújom.

   A táskából előkapom a zseblámpámat és rávilágítok a velem szemben állóra. Egy lány az. Az biztos, hogy nem e-világi, de nem tudok rájönni, hogy ki lehet, pedig én minden creepypastát és horror karaktert ismerek, ő mégis rejtély számomra.

   Alacsony lány, és bár testét nagyon nem látom a fehér orvosi lepeltől, ami rajta van, kezei és lábai vékonyságából el tudok képzelni mennyire karcsú lehet. Mintha sose evett volna életében. Hosszú kócos vörös haja lágyan hullik a vállára, kicsit az arcába is lóg, így nem látom jobb szemét. 

   Apró száj, pisze orr, szeplős arc. Ezek nem is annyira meglepőek, emberiek, viszont a szeme. Lila, mint a levendula. 

   Közelebb lépek hozzá és késem pengéjével lassan, gyengéden kisimítom haját az arcából. Orcájának azon oldalán egy hosszú sebhely található, mely a szemén is átfut. Nem lát azzal. Nincsen írisze sem, az egész teljesen egy fehérje.

   -Ki vagy te?-kérdezem bizalmatlanul végigmérve őt. Késemet egy pillanatra sem engedem le. 

   -É-é-én-kezd neki sírva, hangja erőtlen, mintha be lenne rekedve-Én csak... Kérlek... Nem tudom... Valaki...-egy értelmes összefüggő mondatot sem tud mondani. Percekig próbálkozik de nem jön össze neki. Így hát kezébe temeti arcát és bőgni kezd. Hajának színe megváltozik, amitől eltátom számat. Kék, lila, fekete majd újra a vörös, csak ez sokkal sötétebb árnyalat. A színek hullámként futnak végig fonatain, mielőtt megállapodna az utolsónál.

   Bár ez a tette elámított, csak még jobban elérte, hogy ellenségemként tekintsek rá. Már biztos vagyok benne, hogy nem ember. Az meg, hogy itt bőg nekem, semmit nem jelent. Az ő fajtája mindent megtesz, hogy átverje az embereket és magukhoz csalogassák őket.

   Olyan pózba állok, hogy készen álljak ha támadni akarna, vagy akár én is bármikor akcióba lendülhessek.

   Felnéz és megpillantja, hogy milyen testtartásba is vagyok. Tudja, hogy ellenségként tekintek rá. Mivel nem tudta elmagyarázni ki is ő valójában és mit keres ott, végső elkeseredettségében egy irányba mutat. Pontosan Slenderman erdeje felé mutat.

   -Szörnyek... Cincáltak...-ahogy ezt a két szavat kimondja, érzem, hogy a vér kiszökik az arcomból és elfehéredek. 

   -A kurva életbe-engedem le testtartásomat és jobbra balra sétálni kezdek-Basszus. Meg lett nekik mondva, hogy bárkit megölhetnek, de hogy megint kísérletezni kezdenek. A rohadt kurva életbe.

   A lány nem mond semmit. Csak áll és néz engem ahogy morgolódok azok a rohadékok engedetlensége végett. 

   Egy dolog, hogy néhányan megszöknek. Azt még könnyű megállítani, hisz levadászom az engedetleneket, de ez, hogy elraboltak valakit, és megint teszteket végeztek rajta. Az már... Nem is tudom mit mondjak erre. Az is lehet, hogy nem ő az egyedüli, csak lehet ő az egyedüli, aki megszökött.

   Halk koccanásokra figyelek föl, mire lassan a lány felé kapom tekintetem. Apró kezecskéivel saját magát öleli és, és próbálja fagyos testét felmelegíteni. El is felejtettem, hogy milyen hideg van és hogy ő rajta meg csak egy köpeny van. 

   Leveszem táskámat és pulóveremet, majd a ruhadarabot a hátára teszem, mire egy enyhe mosolyt erőltetve magára hálásan néz rám. 

   Fölveszem hátizsákomat, majd fölkapom a lányt és elindulok hazafele. A vöröske meglepetten néz rám, eme tettem miatt, de nem ellenkezik. Lecsukja szemeit és a mellkasomhoz bújik, amitől szívem úgy érzem egy pillanatra kihagyott egy ütést. Teste hideg mint egy jégcsap. Gondolom élvezi a testemből áradó melegséget.

   Nem túl nehéz. Vaságyastúl lehet ötven kiló. Biztos nem kapott sok ennivalót. 

   -Nyugalom-súgom halkan a fülébe-Most már biztonságba vagy azoktól a szörnyetegektől.