Csak aludj el

21

  Szorosan magamhoz szorítom, mintha attól félnék, hogyha egy pillanatra is elengedem akkor eltűnne és nem is térne vissza. Vagy a szüleim azonnal megölnék, mivel bevégezte a feladatát amit megígért nekik.

  Még most is magunkon érzem a tekintetüket. Nem tudom hogy hogyan éreznek most azzal kapcsolatban amit teszek, és azzal kapcsolatban amit érzek Jeff iránt, de tudom, hogy előbb vagy utóbb megértik majd amit érzek és nem fognak ilyen ellenségesen nézni a kedvesemre.

-Emlékszem-súgom a fülébe hogy ne hallhassa rajta kívül senki-Mindenre!-ahogy ezt kimondom felugranak előttem azok a dolgok amiket az amnéziám alatt tettünk és azonnal vörösödni kezdek. Mázli, hogy Jeff a teljes testével takar így a szüleim nem láthatják, bár ha látnak is biztos nem tudják miről van szó-És nem bánok semmit!-nyugtatom meg mielőtt arra gondolna, hogy egy percet is megbántam abból ami ott történt.

-Annak örülök-nevet föl halkan, majd mikor egy kicsit eltávolodunk észreveszem, hogy ő neki is pír szökött az arcára, ettől egy vigyorra görbül a szám, bár nem akkora szélesre mint az övé, az én paradicsom fejemet látva.

  Nem teketóriázva ajkainak támadok. Nem kell sokat várnom, hogy viszonozza a csókomat. Legszívesebben már most azonnal tovább mennék, de még időben észbe kapok, hogy vannak nézőink, ezért nem túrok bele és tépem meg gyengéden hosszú fekete haját.

-Ne is zavartassátok magatokat, egyedül is haza találunk!-szólal meg szarkasztikusan apa, mire egy halk puffanást hallok és apa nyögését. Anya gyomorba könyökölte, mint más ilyen alkalmaknál. Mármint nem fiús esetekben. 

  Emiatt belemosolygok csókunkba és mikor elválunk halkan kuncogni kezdek.

  Bár nem nagyon akarom el kell engednem Jeff nyakát, hogy mind a ketten fel tudjunk kelni. Ő teljesen feláll, míg én csak felülök a kanapéra. Ő ezt látva elkényelmesedik mellettem ugyanúgy.

-Köszi a segítséget Slendy!-néz fel a marcona alakra vigyora, mire ő csak bólintva jelzi azt, hogy "Nincs mit!"

  Mintha derékból meghajolni készülni, viszont igazából csak a mi szintünkre ereszkedik le, hogy a szemünkbe nézhessen. Olyan közel jön hozzám, hogy az már kezd zavaró lenni, és mivel arca sincsen már ijesztővé is válik egy kis idő után, mikor már egy ideje csendben figyel.

-Furcsa lány!-állapítja meg őszinte véleményét rólam. Mivel ilyen szóval illetett engem, a mellettem ülő egy pillanatra megfeszült, de nem bolond, tudja, hogy Slendermannel nem packázhat, és ennyi miatt felesleges lenne-Autumn, Pennywise és most már Samara-sorolja föl ezt a három nevet, mire furcsán nézek rá. Tekintetét anyára vezeti, ugyanúgy lehajolva-Én!-ezután apára vándorol a tekintete-A ház mélyén rejtőző ezer szörnyeteg egyike!

-Most soroltad föl ezeket a neveket ránk nézve?-kérdezi értetlenül anyu. Épp hogy néhány másodperccel előzött meg, hogy feltegyen én is ugyanezt.

-Ezek vagytok ti!-mondja szinkronban Jeff a colossal. Arca annyira meglepett a megvilágosulástól mint nekünk-Te Slendy csápjait kaptad meg-mutat anyámra-Te pedig az egyik szörnyeteg karmait, erejét és érzékeit, és te...-néz rám-Te pedig ő hármójuknak az erejét birtoklod!

-Édesanyádon teszteltek-egyenesedik föl a colos-És bár nem direkt csináltad a tesztek nagyját elnyelted és így te húztad a rövidebbet. De végül megkaptad így az erejüket.

-De ha én kaptam...-nézek a szüleimre-Akkor mi van Tommyval?

-Csak veled voltam terhes mikor teszteltek rajtam butus-kuncog föl halkan anya a buta feltevésemen.

-De mikor vele voltál várandós akkor meg már a génjeitekben volt az összes kísérlet maradványa, szóval gondolnotok kellett volna rá-szembesíti őket ezzel Slenderman.

-Természetesen gondoltunk rá-teszi karba a kezeit apa sértődötten-Ugyanolyan vizsgálatokra el szoktuk vinni mint Saraht, de láttuk, hogy azoknak mennyi eredményük volt. Szóval most az egyik gyerekünkre azért kell figyelnünk, hogy nehogy valami furcsaságát észrevegyék és elvigyék kísérletezni, míg a másikra, hogy nehogy egy pszichopata gyilkos legyen belőle-keze ökölbe szorul ahogy Jeffre pillant.

  Szerelmem elé állok, így tekintete már kezd lágyulni, hisz rám nem mer úgy nézni. Hisz ha megtenné kő kövön nem maradni. Hisz anya is mérges az előző kijelentésén, ezt látom őt nézve, és ha úgy merne rám nézni én is az lennék. És egyszer már átélte milyen érzés kettőnket felidegesíteni és gondolom hogy nem akarja azt még egyszer.

-George-szól rá ellentmondást nem tűrő hangon anya, viszont látszik rajta, hogy ő mégis azt tervezi, hogy ellent fog neki mondani.

-Nem Emily!-ordítja el magát, mire megrezdülök. Nem is emlékszem, hogy mikor hallottam őt utoljára kiabálni-Nem fogom engedni a lányomnak, hogy egy sorozatgyilkossal legyen együtt. Aki bármelyik pillanatban őrületet kaphat és megöl mindenkit magam körül. Mi lenne ha őt is...-elhallgat. Mindenki tudja, hogy mire akar kilyukadni-Csak nem akarom őt is elveszteni!

  Engem is? Vajon kit veszthetett még el. Mondjuk nem találkoztam még olyan sok rokonommal. És ők is inkább anya családtagjai voltak. Ez nem lehet véletlen. Viszont ez eddig nekem sosem tűnt föl, mert annyira nem érdekelt, de vajon mi történhetett velük.

-Nem fogsz elveszíteni!-lépek oda apához és ragadom meg vaskos markát. Vagy kétszer akkora mint az én apró praclim.

-De meg sem akarom kockáztatni!-néz a szemembe. Olyan furcsa őt így látni. Mindig olyan erősnek mutatja magát. Most mégis, mintha sebezhetőbb lenne.

-Nekem...-köhint egyet Jeff-Lenne egy megoldásom amivel nem kockáztatnánk!

-Nem fogunk téged megölni-állok elé felháborodottan, ahogy eszembe jut, hogy biztos erre gondolt az előbb. Ordítani is tudnék most vele amiért azt hiszi, hogy az egy járható út lenne.

-Egy másik ötletem!-néz rám úgy, mintha tudnom kéne, hogy mire gondol. Először csak az előző feltevésem jut eszembe, majd rájövök, hogy mi a terve, mire szélesen tátott szájjal elmosolyodok, majd össze is zárom az ajkaimat.

-És azt megtudnánk tenni?-nézek rá meglepetten. Hisz ha tud erről a módszerről, akkor miért nem tette meg már jóval előbb, egyedül?

-Szerinted miért kerestem azt az átkozott kazettát?-kuncog föl halkan.

-Miről beszéltek?-kérdezi hirtelen Slenderman. Olyan csöndben álldogált eddig, hogy el is felejtettem, hogy itt van.

-Meg kell ölnünk Samarát!-nézek mind a hármójukra, mire csodálkozva végigmérnek, hogy vajon normálisak vagyunk-e.

-És azt hogy akarjátok kivitelezni?-kérdezi értetlenül apa-Hisz őt akkor sem tudod megölni ha tönkreteszed a kazettát. Csak lemásolja magát egy másikra. Így elmenekülve.

-Ki kell őt engednünk!-mondja helyettem Jeff-Csak akkor lehet megölni, mikor testet öltött!

-AZÉRT NE HIDD AZT, HOGY AZÉRT MERT MEG LEHET ÖLNI, AZ MÉG KÖNNYŰ IS LESZ!-nevet fel gonoszul a fejemben a sötét hajú kislány.

"Nem lesz könnyű, de meg fogjuk tenni!"

Hello mindenki! Ezt a fejezetet már mikor kitettem eléggé gyengének gondoltam, de úgy voltam vele, hogy jó lesz az úgy, viszont rájöttem, hogy egy nagy kupac ...., szóval újraírtam az egészet. Remélem így jobban tetszik majd mindenkinek és nem csak nekem. És szeretnék bocsánatot kérni az előző nagyon alacsony minőségű részért.

A következő fejezetig viszlát mindenkinek!