Csak aludj el

10

-Milyen mázlim van-mondja szarkasztikusan-Egy őrült sorozatgyilkos belém szeretett-mire befejezi mind a kettőnk ajkát halk nevetés hagyja el.

-Hát jobb mintha meg akarna ölni nem?-kontrázok rá, mire csak még jobban nevetünk.

Az eső meg csak esik, ami lemossa mindkettőnk arcáról a könnyeket. Várjunk csak, ő miért sír? Csak nem miattam? Nem éri meg. Nem éri meg egy olyan romhalmazért mint én sírnia.

Lassan eltávolodok tőle, és kezemmel végigsimítok az arcán. Legszívesebben én törölném le a folyadékot az arcáról, de a felhőkből eső víz már megtette helyettem.

-Ne tedd!-mondom a kék szemeiben nézve. Kérdőn mered rám-Ne miattam!-tekintetem szeméről egy kicsit lejjebb téved, mire látom rajta, hogy megérti mire célzok.

-Ezt nem te szabod meg-hajtja mellkasomra a fejét, mire érzem, hogy szívem kihagyott egy ütést ettől a tettétől. Észre sem veszem, de én pedig rádőlök a kobakjára.

-Azt már észrevettem, hogy neked nem parancsolhatok-húzom a számat egy félmosolyra.

Pillanatokig csendben csak térdelünk a sárban. Hallgatom ahogy veszi a levegőt. Ez még a cseppek hatalmas koppanásai mellett is tisztán hallom. Olyan nyugtató. Nem olyan szapora, mint mindenki másé, aki rám néz. Ő őszintén nem fél tőlem, ezért nyugodt itt mellettem.

Hirtelen furcsa érzésem támad. Körülöttünk minden elkezd homályosodni. Tudom mi folyik itt.

Megragadom Saraht a vállánál és magam felé fordítom, hogy a szemembe nézzen.

-Figyelj Sarah, ez nagyon fontos!-meglepetten mered rám-Kérd meg Freddyt, hogy tüntessen el innen!

-Miért?-kérdezi-Nem akarlak itt hagyni egyedül!

-Az most mindegy-mondom ellentmondást nem tűrően-Mindjárt folytatódik az álmom. Ami itt történik, arra még nem vagy felkészülve.

-Mire?

-Esküszöm elmondom majd neked, valamikor-érzem, ahogy a szememből lassan könnyek kezdenek el folyni-Csak kérlek, ne nézd végig-hajtom le a tekintetem-vagy meg fogsz utálni.

-Nincs semmi ami miatt megutálnálak-simít végig az arcomon.

-Azt nagyon kétlem-nézek fel szomorúan a szemeibe-Tudod azt, hogy megöltem néhány embert, de nem voltam mindenkivel ilyen kedves. Kérlek, ne nézd végig!

Ő is és minden eltűnik körülöttem. Körbeölel a kellemes sötétség. Bárcsak így maradna ez örökké, de nem fog. Nemsoká elkezdődik még egy emlékem.

Életemben nem bántam semmit soha, csakis ezt az egyet. Azt amit a szüleivel tettem, igenis sajnálom. Amit miattam kellett átélniük, az... Az szörnyű.

Remélem Freddy tényleg felébreszti vagy csinál vele valamit, mert ha nem, szeressen bármennyire, nem fog tudni ezután megbocsájtani.

Pedig annyi év után megint találkozhattam vele.

Erőből rácsapok az asztalra, a többiek ijedten rám kapják a tekintetüket. Mármint csak a nagyjuk. Néhányan csak unottan pillantanak rám. Néhányuk szájából olyan szavak jönnek ki, mint "Már megint kezdi"

-Normálisak vagytok?!-szűröm ki a fogaim között-Melyikőtöké volt ez a zseniális ötlet? Had tépjem ki a szívét.

-Nyugodj már le Jeff-áll mellém Jane és vállamnál fogva meglök-Te hoztad ide azt a kettőt, hogy...