Csak aludj el

7

  Bár tényleg örültem annak, hogy anya a kedvencemet csinálta, még repetáztam is, de az se tudott változtatni a hangulatomon. A szüleim is észrevették, hogy nem voltam túlságosan jó kedvemben. Hirtelenjében nem tudtam semmi hazugságot kitalálni így csak annyit mondtam nekik, hogy nem tudom miért. Pár pillanatra úgy látszott mintha nem hinnék el, de nem kérdezősködtek tovább.

  Miközben a tányéromat odavittem a csaphoz megakadt valamin a szemem. Anya nemrég mosogatott és a csap mellett szárad minden evőeszköz. Beleértve a késeket. Amíg nem néztek oda felkaptam az egyiket, és úgy mentem fel a szobámba, hogy észre se tudják venni, hogy nálam van a kés. 

  Azóta ki sem mozdultam a szobámból. Bár legszívesebben aludnék nem tudok, hisz éjfélkor amúgy is jön Jeff. És gondolom ha nem leszek ébren majd felébreszt.

  Le kéne fürödnöm, de majd inkább holnap reggel fogok. Hisz ki fogok még menni. Talán fel kéne öltöznöm, hiszen nincsen most olyan meleg odakint és rajtam csak egy sima póló és egy rövid nadrág van. Csak most veszem észre, hogy mennyire is fázok, mégsem tudok kimozdulni az ágyamból. 

  A plafont nézve a pislogásaim egyre hosszabbra nyúlnak. Így inkább kikelek az ágyból, hogy nehogy véletlenül bealudjak. Inkább leülök az íróasztalom elé. Előveszek egy könyvet és azt kezdem olvasgatni. 

  Pár pillanat múlva mégis megint egyre jobban elnyúlnak a pislogásaim, míg végül már nincsen kedvem kinyitni a szemem az egyik után.

  Ahogy kinyitom a szemem azonnal felkapom a fejemet. Elaludtam az asztalnál. És reggel van. Talán mégsem jött el Jeff az este? 

  Erre a kérdésemre azonnal választ kapok, ahogy felállok. A fiú fehér kapucnis pulcsija van rajtam, az ablak pedig nem csak résnyire van nyitva mint ahogy hagytam. 

  Bejött volna? És miért nem keltett föl? És miért van rajtam a pulcsija? 

  Nem tűnik annak, de nagyon meleg. Mintha egy vastag takaró lenne rám fektetve. Beleszagolva nem érzem egy kicsit sem a vér szagát, hanem egy kellemes illatot érzek. Nem is tudom pontosan, hogy mi lehet az.

  Kimegyek a szobámból és lemegyek a földszintre. Nincsen itthon senki. Ilyen késő lenne már az idő? Ha már senki sincs itt lefürdök, ha már este nem tettem meg. 

  Visszamegyek a szobámba, és a szekrényemből tiszta fehérneműt veszek elő. Majd újra lemegyek a földszintre és most már a fürdőbe veszem az utat. Becsukom magam mögött az ajtót, majd elkezdek vetkőzni. A szennyest a kosárba dobom, majd beállok a zuhany alá. 

  Néha akár órákig is tudom élvezni, ahogy a forróvíz végigfolyik a testemen. Viszont ennek a szokásomnak nagyon senki sem örül, hisz nem csak én vagyok itt egyedül. Mindenki szeretne fürödni és lehetőleg meleg vízben. Így sokszor tíz percnél nem tudok tovább fürödni.

  Nem tudom mióta lehetek a víz alatt, de most már elég lesz. Elzárom a csapot, és kilépek a fülkéből. Leveszem a fogasról a törülközőmet és megtörülközöm. Azután felveszem a kikészített fehérneműket. 

  Már épp kilépnék, mikor megakad a szemem a fehér pulóverem. Még kicsit sem koszos, és a szüleim amúgy sem láthatják. Hogy tudnám nekik megmagyarázni ennek a ruhának származását? Így magamra kapom.

  Olyan jó meleg. Még a kapucnit is felhúzom a fejemre, hogy még jobban bele tudjak bújni. Nem tudom miért ilyen jó érzés ez.

  Kimegyek a fürdőből és a lenti nappaliba megyek, viszont ahogy odaérek egy ismerős személlyel találom magam szembe. Ő is éppen most ért ide, csak ő a másik oldalról jött. Most a szokásossal ellentétben nincsen rajta fehér pulcsija, hanem egy fekete rövid ujjú póló, aminek a közepén egy hatalmas csontvázfej van.

  Ahogy végignéz rajtam száját egy perverz mosolyra húzza.

-Jól áll neked a pulcsim! De talán jobban élvezném a látványt, ha nem lenne rajtad!-Érzem, ahogy az arcom egyre jobban vörösödik, ahogy rájövök, hogy a pulcsin kívül nincsen semmim és úgy állok előtte-Tegnap este már elaludtam mikor odaértem és nagyon dideregtél. Gondoltam nem lenne jó ha megfáznál és nem tudnál nekem segíteni.

  Az alját lejjebb húzom a ruhának, hogy legalább a fehérneműmet ne láthassa és megpróbálnék felsietni, viszont ott áll az ajtóban és nem férek el tőle. Egy kicsit arrébb próbálom lökni, és elmenni mellette, de elém áll ezzel megint elzárva az utamat. Felnézve rá csak perverzen mosolyog szeme meg barnán csillog.

-Elengednél?-kérdezem türelmetlenül.

-Szerintem így is tökéletes lennél-ahogy ezt kimondja végigsimít az oldalamon, amitől kellemesen végigfut rajtam a hideg.

-Szerinted csak-ellenkezek és próbálok úgy beszélni, hogy ne vegye észre élveztem amit az előbb tett.

-Úgy gondolom, hogy nem csak szerintem édeském-azzal keze hirtelen lejjebb vándorol és rámarkol a fenekemre. Nem akarom, de számat egy kéjes nyögés hagyja el.

-E-e-ezt ne csináld!-bár magabiztosnak akartam hangzani nem sikerült.Kezét megpróbálom magamról lefejteni, de nem sikerül-Miért csinálod egyáltalán?

-Attól, hogy gyilkos vagyok férfiból vagyok. Nehezemre esik visszafognom magam, hogy ne erőszakoljalak meg most azonnal, de hogy tudnék utána a szemedbe nézni?-a mondandója vége eléggé furcsán hangzik ezért kérdőn nézek rá. Látszik rajta, hogy még magát is meglepte azzal, hogy ezt mondta.

  Gyorsan kikerülöm, amíg le van fagyva és lehajtott fejjel felsietek a szobámba. A szobám ajtaját azonnal bezárom és a hátammal neki dőlök. 

  Az előbb történteken gondolkozok. Fejen egyre vörösebb lesz, ahogy visszagondolok arra, hogy mit csinált velem és én még élveztem is. Azt még nem is furcsállnám, hisz tényleg férfi, és nem állnak sorban nála lányok, így gondolom számára én is megfelelő lennék most, de amit mondott. 

  Hogy tudna a szemembe nézni? Érdekli az egyáltalán, hogy mit is gondolok és róla? Úgy tűnik igen, de miért? Akkor nem érdekelte, amikor azt a férfit megölte. Most mi változott?

  A kilincs lenyomódik, de az ajtó nem nyílik.

-Sarah-mielőtt folytatná vesz egy mély levegőt-beengednél légyszi?

  Lassan a szekrényemhez állok és kiveszek egy nadrágot. Fölsővel most nem bonyolódok, hisz még mindig rajtam van a pulcsija.

  Miközben a kulcsot berakom a zárba veszek csak észre valamit. Most először szólított a nevemen. Eddig mindig csak édeskémnek hívott, vagy máshogy becézett.

  Kinyitom és azonnal bejön rajta, majd megáll mellettem. Érzelemmentesen néz rám, míg én kérdőn rá. Majd sóhajt egyet és tovább megy.

-Tegnap este kimentem a pincéhez-úgy beszél, mintha az előbbiek meg sem történtek volna.

-És megtaláltad?-kérdezem.

-Nem. Még kinyitni sem tudtam.

-Azt hittem, hogy te ki tudsz bármilyen zárat nyitni-mondom egy kicsit ércelődve. Én is megpróbálok úgy tenni mintha nem történt volna az előbb semmi, de nehezen megy. Száját egy halk nevetés hagyja el.

-Ne tudtam még csak hozzáérni sem a lakathoz. Ahogy megpróbáltam mintha tűzbe nyúltam volna. Az olyanok ellen találták ki mint én. Szóval...

-Te ne tudod kinyitni-mondom ki helyette.

-Igen, és ez azt is jelenti, hogy mostantól nem a kazettát hanem a kulcsot keressük.

 -De átnéztük az egész házat és nem hogy a kazettát, egy pincekulcsot sem találtunk.

-Akkor vagy átsiklottunk valami felett...-mondatát nem fejezi be, helyette el kezd keresgélni a szobámba.

-Vagy?-kérdezem őt, miközben a szekrényemet nézi át. Bár egy kicsit zavar, hogy nálam kutakodik tudom, hogyha panaszkodnék, akkor csak tovább tartana. Csak keres tovább és nem válaszol-Vagy?-emelem fel most már a hangomat, mire gyorsan rám kapja gyilkos tekintetét. Szeme vörösen izzik, de csak pár másodpercre és újra fekete lesz.

-Vagy a szüleid maguknál tartják.