Csak aludj el

1

  Helló. A nevem Sarah. Tizennyolc éves vagyok és a szüleimmel meg az öcsémmel élek együtt.

  Én kb. 170 centi vagyok, szóval nem vagyok olyan magas. Viszont törpének sem lehet engem mondani. Hosszú fekete egyenes hajam van, mely a csípőmig ér. Viszont én mindig be szoktam fonni, hogy ne legyen annyira hosszú. Mindenki azt mondja hogy jól nézek ki vele, de én jobban szeretem mikor csak a vállamig ér. Szemem tengerkék és pici orrom van. Arcomon nagyon semmi különleges nincs. A pattanások már eltűntek, már kinőttem abból a korból. A sminkelést sosem szoktam túltolni. Azért hagyom had kapjon levegőt az arcomon a bőr. 

  Most az idő pontosan hajnali három. Nem tudtam ma nagyon aludni, így inkább egész éjjel telefonoztam, de az most már lemerült. Mivel a konnektor messze van, a töltőm kábele meg nem elég hosszú, így hagyom hadd töltse. Én a fejemből kinézve bámulom a plafont.

  Hirtelen léptekre leszek figyelmes. Valaki jön föl a lépcsőn. Melynek minden harmadik foka recseg, mikor rálép az ember. A személy aki éppen felfelé tart nem is próbál csendes lenni.

  Itt az emeleten csak az én, meg az öcsém szobája van, meg egy harmadik, ahol a nap többi részét szoktuk tölteni. Ott tévézünk, tanulunk, vagy játszunk az öcskössel, aki még csak tíz éves. 

  Becsukom a szememet és úgy csinálok mintha aludnék. Nem akarom, hogy most anya vagy apa rájöjjön, hogy ébren vagyok. Akkor csak lecsesznének engem, hogy miért nem alszom?

  Lassan nyikorogva nyílik ki az ajtó. Majd körbejár a szobámba. Hallom ahogy több tárgyat fölkap, majd visszatesz a helyére. Kinyitja a szekrényemet, majd becsukja. Mintha keresne valamit.

  Először jobb ötletnek tartom, hogy becsukva tartsam a szememet, de végül győz a kíváncsiság, és jobb szememet résnyire kinyitom. Ahogy meglátom ki áll nem messze tőlem, a szívem hevesen verni kezd.

  Ez nem apa, és nem is anya. Háttal áll nekem, így nem látom az arcát. Egy hófehér kapucnis pulcsit hord és egy fekete farmert. 

  Halk szitkozódások közepette tolja vissza fiókomat a helyére, és ekkor tekintetét felém fordítja. Így szemünk találkozik. A fekete íriszei egy pillanatra vörösen felizzanak, majd egy szadista mosolyra húzza száját ahogy rájön hogy ébren vagyok.

  A szája fel van vágva, így úgy néz ki mintha folyton mosolyogna. Bőre meg rendellenesen fehér. Mintha egy halott lenne. 

  Ezt az arcot ezer közül is felismerném. Ez Jeff. Jeff a gyilkos. De hisz az csak egy történet. Egy hazugság. Ő nem is létezik.

-Tudod ezzel nagyon megkönnyíted a dolgomat-lép egyet felém kezében egy késsel.

  Én ekkor felállok és az ajtó felé kezdek rohanni, viszont elém kerül valahogy, és lábával kitámasztja. Így nem tudok menekülni.

-Ne ilyen gyorsan édeském-mondja bele-bele nevetve mondandójában. Egyet hátralépek, mire ő egyet előre. Aztán még egy, majd egy újabb. Ezt addig folytatjuk, amíg neki nem ütközök a falnak. A kését a torkomnak szorítja-Na most válaszolni fogsz az összes kérdésemre!

  Ajkaimat összezárom. A szívem csak úgy zakatol, viszont arcommal azt mutatom, hogy nem félek egy cseppet sem. Keményen állom a tekintetét. Közben vadul gondolkozok azon, hogy hogyan tudnék megmenekülni a karmai közül.

-Némaságot választod ahelyett hogy segítenél nekem?-kérdezi egy furcsa mosollyal.  És kését végighúzza az arcomat. Egy kicsit megkarcol vele, viszont nem kezd el a vérem kifolyni-Pedig akkor gyors halált adnék neked-száját kitátja és nyelvével végignyal az arcomon amit én undorodva fogadok-Ha a bőröd ilyen finom akkor vajon a vérednek milyen az íze?

  Keményen nézek rá. Nem adhatom számára annak a jelét hogy félek tőle. Ha rájön hogy félek tőle, akkor percek alatt ki tudja szedni belőlem bármit is akar. 

-Azt hiszed, hogy nem látok át az álcádon?-a kését hirtelen szúrásra emeli és már lendíti is, viszont centikre a szememtől megállítja-Pontosan tudom hogy mennyire félsz. Bármennyire játszod itt a keményt az nem fog segíteni. A szíved mindent elárul.

  Ekkor tenyerét a mellkasomra viszi. Száját egy diadalittas mosolyra húzza, mikor rájön hogy mennyire is dobog a szívem. Aztán hirtelen lejjebb vezeti kezét, végigsimítva az oldalamon, és megpihen a csípőmön. És hirtelen magához ránt. 

-Azt teszek veled amit akarok-súgja a fülembe.

  Most jut eszembe a tökéletes ötlet. Nem tudom hogy fizikailag mennyire erős. Lehet, hogy lenne esélyem leverni őt, viszont van fegyvere amivel számolnom kell. Szóval egy lehetőségem van. Lehet hogy kicsit sem sportszerű, de most élet-halál kérdésről van szó.

  Amilyen erősen csak tudom felemelem a térdemet, ami a két lába között köt ki. Egy hangos szisszenés hagyja el ajkait, és megrándul, majd lehull a a földre a fájlalt pontját szorongatva.

 Gyorsan kapok az alkalmon és átlépek fölötte, majd az ajtóhoz sietek. Becsukom mögöttem, majd a zsebemben a a kulcs után matatnék, mikor rájövök, hogy a pizsamámon alig ha lesz egy zseb is. 

  Ekkor bentről lépteket hallok meg, melyek felém tartanak. Nekidőlök teljes súlyommal az ajtónak. Ekkor a másik oldalról Jeff próbálja kinyitni az ajtót nem túl nagy sikerrel. Hátralép párat és lendületet véve vállal neki megy az ajtónak. Alig bírom csukva tartani. 

-Előbb utóbb ki fog jutni-hallok meg egy halk suttogást mögülem. Mintha egy kislány mondta volna ezeket a szavakat. Lassan oda fordítom a tekintetemet, de nem látok semmit-Bárhogy is próbálkozol meg fog ölni-hallom meg megint, és emellé még egy sátáni nevetés is társul.

  A hang forrása után kezdek keresni. Nem telik sok időbe mire megtalálom. Ott van fölöttem, a plafonon. Úgy néz ki mint egy kislány, de kicsit sem olyan ártatlan. 

  Hulla fehér bőrén több kisebb nagyobb seb van. Néhol mintha egyszerűen lerohadt volna róla a bőr. Hosszú fekete haja az arcába lóg. 

  Kerek szemekkel bámulom őt, és elállok sz ajtótól. Most már édes mindegy nem de? Hisz ha Jeffet még bent is tudom tartani, ő meg fog ölni. Hisz ő jóval veszélyesebb nála. Ő Samara.

  Az ajtón nagy lendülettel jön ki a fehér pulcsis fiú, és a földön köt ki. Feláll és épp hozzám szólna, de meglátja, hogy mennyire bámulok valamit, így követi a tekintetem, és ő is meglátja a lányt.

  Négykézláb közlekedve mászik végig a plafonon, majd a falon, végül a földre kerül, és feláll rendesen két lábra. Száját egy őrült mosolyra húzza. 

  Elrugaszkodik és pontosan felém ugrik, közben hangosan sikít. Én csak becsukom a szememet. Már elfogadtam a sorsomat, hogy meg fogok halni egyikük által. Úgy tűnik Samara fog nyerni.

Ez lenne az eddigi első történetem. Remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszett légyszíves vote-oljatok és comment-eljetek. Ha van valami kritikátok, azt nyugodtan várom.