Csak aludj el

9

Azután, hogy felkutattuk a pincét Jeff minden nap, mikor rajtam kívül nem volt otthon senki, átjött és átnéztük a házat. Már vagy nyolcszor megnéztünk minden kis rést itthon, de nem találjuk. Akárhányszor csak újrakezdtük a keresést és én meg fennakadtam rajta, Jeff ugyanazt válaszolta:

"Itt kell lennie, és mivel nem találtuk meg, akkor valamit kihagytunk!"

Két hete keressük. Ez idő alatt nem hogy nem találtuk meg azt a fránya kazettát, még munkát sem találtam magamnak. 18 éves korom létére egész nap csak otthon ülök. Már rég keresni akartam magamnak valamiféle munkát, és ezt a szüleim is tudják.

A héten megkérdezték, hogy hogy állok vele, és nekem hazudnom kellett. Nem sikerült olyan fényesre. Csak reménykedni tudok, hogy nem fogtak gyanút. Már csak az kellene minden mellé.

Nappal Jeff zaklat engem, esténként meg Samara. Igen, minden este hajnali háromkor felébredek miatta és utána egyfolytában ijesztget. Nem tud nekem ártani, de még így is rohadtul félek tőle. Ki ne tenné?

Most éppen az ágyam mellett állok, azon gondolkozva, hogy egyáltalán akarok-e ma este aludni? Hisz később majd úgyis felkelek történjen bármi.

-Valami probléma van édesem?-hallok meg egy ismerős hangot mögülem.

-Mit keresel itt?-suttogom hisztérikusan-Apáék itthon vannak, mi van ha meglátnak?

-Nyugi, többször aludtam már nálatok és eddig egyszer nem vették észre-mondja fülig érő mosollyal.

-Okkkéé-nyújtom el ezt az egy kis szavacskát.

-Szóval mi a probléma?-néz rám kérdőn.

-Azon gondolkozok, hogy aludjak-e-mondom ki az őszintét.

-Miért?-döntöm oldalra a fejemet.

-Samara-csak ezt az egy szót mondom ki, szerintem nem kell ennél több, hogy értse mi van most éppen.

-Téged sem hagy aludni?

-Engem sem?-nézek rá meglepetten.

-Ezt szokta csinálni azokkal akik megnézték a videója egy részét.

-Értem-bólintok egyet-És nem lehet ez ellen tenni valamit?

Elgondolkozva néz körbe, majd tekintetét hirtelen rám vezeti. Száját egy szadista mosolyra húzza és a szemei vörösen izzanak.

-Mivel én creepypasta vagyok képes vagyok őt megérinteni. Ha megpróbál ijesztgetni megverem, vagy talán megkínzom.

-Szóval itt akarsz aludni velem?-mondom ki egyenesen az ötletét.

-Pontosan édesem.

-Ha most az egyszer aludhatok, akkor nekem tökéletes-adom be a derekamat. Már annyira fáradt vagyok, hogy az sem érdekel, hogy édesemnek nevezett.

Bedőlök az ágyba, és kicsit sem érdekel, hogy Jeffel mi lesz. Hol fog aludni vagy hogy egyáltalán fog-e aludni. Most csak saját magam érdeklem engemet.

Szerintem egy perc sem kell, hogy kidőljek.

Ez egy meglehetősen furcsa álom. Már nem is tűnik álomnak. Olyan élethű. Egy hatalmas nagy gyárban lehetek. Mindenhol vasból épült gépek és csövek. Néhol gőz száll ki belőlük amin szinte nem is lehet átlátni. Lassan sétálok valamerre, fogalmam sincs, hogy merre, csak megyek.

Egyszer csak egy vérfagyasztó nevetés hangja ver visszhangot a a vastag acélfalakon.

-Ki van ott?-ordítom el magamat, hangomat nyolcszor hallom vissza.