Minden így kezdődött (BL)

5. fejezet - A parkban

A beköszönő október ragyogó idővel búcsúztatta a szeptembert. Az időjárás pontosan olyan volt, amire a köznyelv rendszerint a "vénasszonyok nyara" kifejezést aggatja: a napsugarak még egyszer kellemessé melegítik a levegő hőmérsékletét, mielőtt még a szürke felhőréteg takaró, illetve a ködös, csapadékos idő borús, nyálkás, cuppogó maszlaggá változtatja a környezetet. Ilyenkor még lehetőség nyílik egy utolsó kerti sütögetésre vagy kellemes túrára a természet lágy ölén, de mindenképpen a szabadban érdemes kihasználni a jó idő nyújtotta lehetőségeket. Így volt ezzel Kristóf és Márk is, akik a parkban terveztek eltölteni egy délutánt. Egy padon üldögéltek, körülöttük mindenfelé bóklásztak emberek, de nem igazán törődtek a fiúkkal, akik így kényelmesen tudtak beszélgetni:

- Nem gondolod, hogy folytatni kéne azt, amit a suli mosdójában már elkezdtünk? - kérdezte Kristóf lényegre törően.

- Itt? - nézett körül csodálkozva Márk. Nem messze tőlük egy kalapos öregúr sétáltatta a kutyáját, miközben egy velük egykorú, szőke hajú lány a hátát a park egyik fájának támasztva olvasott egy könyvet, de volt ott még két, babakocsit tologató anyuka is, akik egymással beszélgettek.

- Ne csináld már! - unszolta Kristóf. - Senki nem törődik senkivel, mindenki a saját dolgával van elfoglalva, nézz csak körül! Vagy attól tartasz, hogy valami lesifotós előugrik valamelyik fa mögül és holnap már mi leszünk a szalagcím valamelyik pletykarovat címlapján?

- Nem, ilyen félelmeim valóban nincsenek - ismerte el Márk. - Csak az van, hogy...

- Igen? - sürgette Kristóf.

- Még soha nem csókolóztam! - vallotta be és egyszerre nagyon érdekesnek találta a térdét. - És biztos vagyok benne, hogy nagyon bénán csinálnám, mivel ezt nem tanítja senki...

- Márk! - próbált közbeszólni Kristóf.

- ...és az mégis olyan kínos, mivel tizenöt évesen már tudnom kellene...

- Márk, elég! - fogta meg Kristóf a kezét.

- Nézz rám! - kérte Kristóf és Márk végül felnézett a térdei fixírozásából.

Kristóf mosolyogva nézett rá: - Senki nem születik úgy, hogy egyből tudja, hogy mi az a csókolózás vagy hogy azt hogyan kell jól csinálni. Ha vigasztal, akkor elárulom, hogy én sem csókolóztam még senkivel.

- Tényleg nem? - vonta fel a szemöldökét Márk, enyhe szkepszissel a hangjában.

- Tényleg - biccentett Kristóf. - De azt is megértem, ha nem akarsz még csókolózni. Várhatunk még vele, nem kell itt és most megtörténnie, ha nem szeretnéd.

- De biztosan nem bánnád? - tudakolta Márk.

Kristóf bólintott, Márk pedig felsóhajtott, úgy érezte magyarázkodnia kell:

- Nem arról van szó, hogy nem akarlak megcsókolni téged, mert akarlak. Igazán akarlak - hangsúlyozta. - Csak ezt jobb lenne valami intimebb helyen csinálni.

- Értem - felelte Kristóf, majd kisvártatva gonoszkodva hozzátette: - A suli mosdója elég intim helynek számít?

- Szemét! - szúrt oda Márk, azután mindketten elnevették magukat. - Oké, figyelj, volna egy javaslatom - folytatta Márk. - Mit szólnál ahhoz, hogy ha holnap nálatok vagy nálunk találkoznánk és akkor visszatérnénk erre a csók-dologra.

- Rendben. Legyen akkor nálunk, mondjuk...fél négy körül. Az úgy megfelel? - érdeklődött Kristóf.

- Igen. Öhm... neked a szüleid tudják, hogy te...? - kérdezte félénken Márk.

- Tudják - bólintott rá a befejezetlen kérdésre Kristóf. - A tieid nem?

- Igazából sosem mondtam el nekik, de szerintem sejtik - ráncolta a homlokát Márk. - Vagy nem is tudom. Nem igazán beszéltem velük még eddig ilyen dolgokról.

- Nézd, egyáltalán nem az én dolgom, de talán minden könnyebb lesz utána, ha beszélsz velük erről. Most nem azt mondom, hogy akkor egyből mondj el nekik mindent, amint hazaérsz, csak valamikor azért mégis meg kéne nekik mondanod. Ha meg azt mondod sejtik, akkor nem valószínű, hogy nagyon meg fognak lepődni. Támogatnak téged mindenben, nem? - kérdezte.

- Persze - bólogatott Márk -, csak még tényleg senkinek nem beszéltem erről.

- Nem kell felvállalnod magad, amíg úgy érzed, hogy nem állsz rá készen - hangsúlyozta Kristóf. - Csak mivel az ember általában a családjával van a legszorosabb kapcsolatban és elég sok időt tölt el velük az élete egy szakaszában, így a család tagjai megérdemlik, hogy tudják azt, amit kell.

- Te amúgy pszichológusnak készülsz? - nevetett fel Márk.

- Nem, csak sokat olvasok és írok - mosolygott Kristóf.