Minden így kezdődött (BL)

16. fejezet - Egy felemás buli

Kitört a nyár, a gimnazisták pedig boldogan ünnepelték a tanév végét. Kristóf és Márk is így voltak vele, lelkesen mutatták egymásnak a bizonyítványaikat. Különösen Márk volt boldog, hiszen sikerült eléggé összekapnia magát a tanév végére ahhoz, hogy egy egész tisztességes bizonyítvánnyal állíthasson haza. Kristóf pedig egy tantárgy híján kitűnő lett.

Éppen az udvaron voltak és a bizonyítványaikat nézegették, mikor Márkhoz hozzászólt egy tizenegyedikes, név szerint Bálint:

- Hé, Márk. Évzáró bulit csapunk az este, jössz te is, ugye?

- Jövök, persze - vont vállat Márk.

- Ó, és te vagy az új srác, igaz? - fordult Kristóf felé Bálint.

- Kristóf - mutatkozott be, miközben felvonta a szemöldökét, mivel nem gondolta, hogy közel tíz hónap elteltével még lesz olyan ember a suliban, aki "új srácként" fogja őt emlegetni.

- Igen, Kristóf - bólintott Bálint. - Te is jöhetsz, persze. Lesz zene, kaja, pia, csajok - kacsintott vigyorogva az utolsó szónál, miközben a két fiú arcát fürkészte.

- Szuper - bólintott fülig érő szájjal Márk. Kristóf is mosolygott, bár az ő mosolya inkább idegesnek tűnt.

- Oké, cool... - nyugtázta vigyorogva Bálint. - Akkor gondolom este még úgyis összefutunk. Sziasztok! - intett a két fiúnak, majd továbbállt. Amint hallótávolságon kívülre ért, Kristóf egyből Márk felé fordult:

- Egy buli? - kérdezte kétségbeesetten.

- Igen. Mi a gond vele? - értetlenkedett Márk.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de nem szoktam bulikba járni - sóhajtott Kristóf, miközben elkezdett idegesen járkálni. - Valahogy nem az én világom, nem szeretem a tömeget, a zajt, a hangos zenét.

- Ó, ne haragudj, Kris, nem tudtam - szabadkozott Márk, s gyorsan körbekémlelt, hogy van-e valaki a közelükben. Miután úgy ítélte meg, hogy tiszta a levegő, megfogta Kristóf kezét. - Nem muszáj elmennünk a buliba, ha nem szeretnél - tette hozzá.

- Mindegy - vont vállat Kristóf. - Most már azt mondtuk, hogy elmegyünk, úgyhogy ne okozzunk csalódást.

- Ha te mondod - eresztett meg egy félmosolyt Márk. - Ki tudja, még az is lehet, hogy jól fogod érezni magad.

- Igazad lehet, bár van valami rossz érzésem az egész bulival kapcsolatban - ráncolta a homlokát Kristóf.

- Nézd, ha valami nem tetszik, akkor bármikor elmehetünk a buliról - fejtegette Márk.

- Igen, ez igaz - ismerte el Kristóf, majd szemeit forgatva hozzátette: - Egye fene, érezzük jól magunkat!

- Ez a beszéd - veregette hátba Márk, majd gyorsan szétnézett, hogy van-e a közelben valaki és megcsókolta Kristófot, aki nem volt rest visszacsókolni.

A buli egy tágas kertes házban volt, ám a zenét előbb hallották, mint megpillantották magát az épületet. Márk és Kristóf végül együtt mentek a buliba. Márk először azt javasolta, hogy menjenek külön, de Kristóf erről hallani sem szeretett volna, hogy ha már Márk mindenképpen kierőszakolta belőle, hogy menjenek el a buliba, akkor menjenek együtt. Márk végül, ha vonakodva is, de beleegyezett.

És most itt álltak mindketten a ház előtt, ahonnan már szólt a zene és a részeg fiatalok mámoros üvöltése minden egyes alkalommal, amikor az egyik zeneszámnak vége lett.

- Látod? - mutatott kezével a ház felé Márk. - Nincs semmi gond.

Bementek a már most is erősen alkohol- és cigifüstszagú házba, és rögtön az előszobában találták magukat. Előttük a parkettán egy hányástócsa díszelgett.

- Mesés - vonta fel a szemöldökét Kristóf, miközben az okádékot nézte. - Mondjuk ezért jöttünk - vont vállat aztán. - Rúgjunk be és rúgjunk ki a hámból! - kiáltotta, hogy túlharsogja az amúgy sem halk zenét.

A két fiú a hányást átlépve befurakodott a nappali ajtón és megállapították, hogy valószínűleg ez a buli központja. Itt volt a legtöbb ember, mindenfelé poharak, sörösüvegek- és dobozok hevertek, jó néhány üresen álló vagy félig megkezdett pizzás doboz hevert az asztalon. Mindenfelé - valószínűleg alkohollal teli - poharak sorakoztak.

- Ez undorító! - fintorgott Kristóf, végigjáratva tekintetét a helyiségben, majd egyszer csak fogta az egyik poharat és egyben lehúzta a tartalmát.

Márk kissé aggódva figyelte.

- Hé, Kris - szólította meg.

- Szórakozunk, Márk! Most szórakozunk! - mondta kissé akadozó nyelvvel Kristóf. - Megyek is szerintem táncolok egyet...

Majd így is tett. Márk igyekezett józan maradni, miközben legjobb barátját és egyben szerelmét figyelte, aki egyre furább dolgokat művelt. Olyan különös tánctudást mutatott be, amilyet Márk még sohasem látott. Csípőkörzést végzett közben, de olyan hajlékonyságról téve tanúbizonyságot, hogy azt akárki megirigyelte volna. Látta, hogy néhány lány összesúg és érdeklődő tekintettel néznek Kristófra. Márk valami furcsát érzett a gyomrában és kellett legalább egy perc, mire rájött, hogy féltékeny. A lányok Kristófot bámulták, aki most - Márk legnagyobb döbbenetére - valami break tánc féleségbe kezdett. Ezután pedig se szó, se beszéd, kiragadott egy lányt a tömegből és elkezdett táncolni vele! Márk nem hitt a szemének! Nem így ismerte meg Kristófot. Az a Kristóf, akit ő ismer csendes, visszahúzódó, szerény és udvarias, de mindenekelőtt hűséges hozzá, Márkhoz.

Amit Kristóf ezután tett, azt sok mindennek lehetett volna nevezni, csak épp a hűség jelének nem. A srácok körülötte huhogtak, mintha biztatták volna valamire. Kristóf egyik keze a táncpartnere derekán, a másik pedig a tarkóján volt. Márk túl későn döbbent rá, hogy mire készül Kristóf, elfordulni már nem tudott, így elképedve meredt a barátjára és egyben pasijára, aki most a tömeg elismerő kurjongatása közepette a száját a lány szájára tapasztotta, üdvrivalgást váltva ki a nézőközönségből. Csókjuk szenvedélyesnek látszott és jó néhányan előkapták a mobiltelefonjukat, hogy megörökítsék ezt a varázslatos pillanatot.

Márk úgy érezte, hogy ennyi neki elég volt. Miközben elhagyta a házat, könnyek peregtek az arcán és egyre csak Kristófnak az ő születésnapjára írt versének egy részlete visszhangzott a fejében: "Bár egész életemben bánni fogom, hogy számodra olyan szeretet nem adtam, amit tőled én - mióta találkoztunk - minden nap kaptam!"