Minden így kezdődött (BL)

11. fejezet - Valami új (16+)

- Oké, beszéljünk róla - bólintott Márk.

- Tudod, még olyan bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban - bökte ki Kristóf. - Mármint nyilván tudom, hogy hogy zajlik, csak belegondolni mondjuk, hogy veled csinálom, számomra nagyon is hmmm... izgató. Igen, azt hiszem, ez a legjobb kifejezés rá.

- De azért szeretnéd kipróbálni? - nézett a szemébe Márk.

- Hogyne - bólintott Kristóf. - Csak szerintem még nem állok rá készen - vallotta be őszintén.

- Figyelj, egyáltalán nem kell kapkodnunk - közölte Márk. - Elég szerintem, hogy ha szépen lassan, megfontoltan, lépésről lépésre haladunk.

- Mire gondolsz? - vonta fel a szemöldökét Kristóf.

- Maradj így és bebizonyítom! - Márk feljebb tornázta magát az ágyon, így Kristóf mögé került. Kristóf meg akart fordulni, hogy lássa Márkot, aki azonban mintha csak megérezte volna ezt, halkan Kristóf fülébe súgta:

- Csak maradj így!

Márk a kezeivel gyengéden végigsimított Kristóf hátán, aki ennek hatására megborzongott, még úgyis, hogy volt rajta póló. Márk módszeresen haladt a háta közepétől a lapockáiig, érintése egyszerre volt furcsa, kellemes és izgató. Kristóf érezte, ahogy arcába szökik a forróság és egyre jobban melege is lett. Ezután Márk csókot lehelt a tarkójára, amitől Kristófnak még inkább melege lett. Márk kezei szépen lassan tovább vándoroltak a hátáról a vállára, majd a mellkasára. Közben finoman végigcsókolta Kristóf nyakát. Csókjai könnyedek és visszafogottak voltak, ám ennek ellenére Kristóf érezte, hogy egyre jobban elönti a vágy, hogy ő is megcsókolhassa Márkot.

- Várj - szólt halkan. Márk azonnal abbahagyta. Kristóf szembefordult Márkkal.

- Ha nem tetszik, akkor szólj nyugodtan és nem folytatom tovább... - hebegte Márk.

- Nem, nem erről van szó, nagyon is tetszett! - biztosította Kristóf. - Olyannyira, hogy most én is szeretném kipróbálni veled.

- Ó! - nyílt csodálkozásra Márk szája.

- Feküdj hanyatt! - utasította Kristóf, Márk pedig engedelmesen szót fogadott neki. Mindketten vörösek voltak, mindkettőjükből érezhetően sugárzott a hő. Kristóf szép lassan közelítette ajkait Márk arcához. Először a homlokát puszilta meg, majd onnan haladt lefelé. Csókokkal kényeztette Márk arcát, majd egy kicsit lejjebb vándorolt és ajkaik boldogan fogadták az egyesülést.

- Benyúlhatok a pólód alá? - kérdezte félelemmel vegyes izgalommal Kristóf.

- Igen - suttogta Márk, miközben az eddiginél is jobban elöntötte a forróság.

Kristóf óvatosan becsúsztatta az egyik kezét Márk pólója alá. Hidegebb volt, mint amilyenre Márk számított, de az is lehet, hogy csak az ő mellkasa és hasa volt túlságosan forró. Kristóf ujjai lassan és gyengéden körbejárták a mellkasát, majd onnan fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb haladtak, nem sokkal később már a köldöke körül köröztek.

Ezután Kristóf hasonlóan óvatos mozdulattal húzta ki a kezét Márk pólója alól.

- Várj, kérlek, most nem hagyhatod abba! - tiltakozott Márk. - Annyira jól esett!

- Te mondtad, hogy nem kell kapkodnunk és elég, hogy ha lépésről lépésre haladunk - emlékeztette Kristóf.

Márk lesütötte a szemét.

- Igen, ez igaz - ismerte el.

- És én sem szeretnék kapkodni - tette hozzá Kristóf. - Szerintem, hogy ha nem sietjük el a dolgokat, akkor később majd minden gördülékenyebben fog menni közöttünk. Másrészt ne felejtsd el, hogy mindketten tizenöt évesek vagyunk, úgyhogy gyakorlatilag még előttünk az egész élet.

- Ilyenkor bölcsebbnek hangzol egy tizenöt évesnél - vetette ellen Márk.

- Lehet, de attól még ugyanúgy tizenöt éves vagyok - tárta szét a kezeit Kristóf. - Amúgy ne aggódj, mert szerintem még rengeteg időnk lesz együtt. És ne felejtsd el, hogy nem vagyok sem tapasztaltabb, sem pedig bölcsebb nálad.

- Pedig nekem úgy tűnik - somolygott Márk.

- Ugyan már! - legyintett Kristóf. - A szerelem az nem atomfizika.

- Nem - értett egyet Márk. - Annál jóval bonyolultabb!

Kristóf elnevette magát.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte Márk.

- Gyere, te dinka! - mosolygott Kristóf kedvesen.

Csókjuk hosszú és szenvedélyes volt.