Minden így kezdődött (BL)

18. fejezet - Nyáridő

- El sem hiszem, végre ideértünk! - állította le a motort Kristóf apukája. Kristóf megnézte a telefonját: mobilnet és térerő is volt, azonban a telefonja nem jelzett semmilyen új üzentet. Kristóf megnyitotta a messenger alkalmazást, de Márk nem írt neki. Úgy tűnik, hogy még mindig haragszik rá. Kristóf vagy egy tucat üzenetet írt Márknak a házibuli óta, melyekben leírta, hogy bocsánatot kér, hogy sajnálja mindazt ami történt és szeretné, hogy ha Márk megbocsátana neki. Márk azonban láthatóan arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa Kristóf üzeneteit. Mindenesetre most újabb üzenetet küldött neki: "Ismételten bocsánatot kérek a buliban történtek miatt. Most érkeztünk meg a szállásunkra és ígérem, amint tudok, küldök neked képeket. Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek!" Rakott még egy szívecskés emojit az üzenet végére, majd elküldte. Várt néhány másodpercet, hogy érkezik-e rá válasz, de telefonja végül néma maradt, csakúgy, mint korábban is. Sóhajtott egyet, majd mélyet szippantott a sós, tengeri levegőből.

Kristóf a napjait tengerben úszással kezdte és tengerben úszással fejezte be. Sokszor csak lebegett a víz felszínén és élvezte egy kicsit az egyedüllétet. Ilyenkor elmerengett azon, hogy mennyi mindenen keresztülmentek már Márkkal, ám valahányszor eszébe jutott Márk, egyszerre lett szomorú és dühös. Szomorú volt, mert tudta, hogy nagyon megbántotta Márkot és tényleg hülyeséget csinált a bulin, de Márk hosszú hallgatása most már felbőszítette. Persze megértette azt is, amit Márk érez, hiszen teljesen igaza van és lehet, hogy Kristóf is hasonlóan cselekedne Márk helyében. Viszont, ha Márk nem hajlandó válaszolni neki, akkor nem fogják tudni elsimítani kettőjük között a problémát. Kristóf egyelőre nem tudta mit csináljon, úgy gondolta, hogy az a legjobb, hogy ha megkérdezi erről a szüleit.

Vacsora előtt Kristóf felajánlotta anyukájának, hogy segít a vacsora elkészítésében, amit anyukája kissé meghökkenve, de láthatóan örömmel fogadott (Kristóf apukája ezalatt a tengerben úszott). Kristóf éppen hagymát hámozott, miközben anyukája paradicsomot szeletelt fel (lecsót főztek vacsorára) és akkor megkérdezte:

- Anya, vesztél már úgy össze valakivel, hogy utána szóba sem állt veled?

Anyukája mindentudó arccal nézett a fiára:

- Csak nem összevesztetek Márkkal? - kérdezte, mire Kristóf bólintott.

- És el is fogod mondani mi történt? - fürkészte Kristóf arcát, miközben a felszeletelt paradicsomot beledobta az odakészített lábosba.

- Hülyeséget csináltam - mondta tömören Kristóf.

- Az ember sok hülyeséget csinál, amikor még fiatal - legyintett az anyukája.

- Olyat csináltam, amivel megbántottam Márkot - sóhajtott Kristóf, majd egy kis tétovázás után kibökte: - Táncoltam egy lánnyal, majd utána meg is csókoltam abban a buliban. Márk pedig az egészet látta.

Anyukája valószínűleg akkor sem döbbent volna meg jobban, hogy ha Kristóf azt jelenti be, hogy királylány lesz a következő farsang alkalmával.

- Egy lánnyal? - csodálkozott. - Hiszen korábban azt mondtad...Vagyis én úgy tudtam, hogy...

- Meleg vagyok? - segítette ki Kristóf, mire anyukája bólintott. Kristóf folytatta:

- A buli után én is kételkedtem ebben, össze voltam zavarodva. Amikor összevesztünk, Márk a fejemre olvasta, hogy miért nem mondtam el neki, hogy biszexuális vagyok.

- Ez jogos kérdésnek tűnik, hogy ha belegondolsz - tűnődött az anyukája.

- Azért nem mondtam el neki, mert nem vagyok biszexuális. Meleg vagyok - tárta szét a karját Kristóf.

- De mégis egy lánnyal táncoltál és meg is csókoltad - emlékeztette az anyukája. - Szerinted Márknak hogyan kellett volna ezt értelmeznie?

- Azt csak a többiek miatt csináltam! - védekezett Kristóf.

- Aha, tehát erről van szó! - sóhajtott az anyukája, majd folytatta: - Kristóf, apád is és én is számtalanszor mondtuk neked, hogy ne akarj mindenáron megfelelni mindenkinek! Ugyanis mindig lesz legalább egy olyan ember, aki azt akarja majd, hogy más legyél. Aki meg akar majd változtatni. Azonban legelőször magadat kell tudnod elfogadni. És hidd el, hogy többet ér az, hogy Márk önmagadért szeret téged, amiért olyan vagy, amilyen vagy, nem pedig olyan valakiért, aki valójában nem lehetsz! Ne akarj mások miatt megváltozni! Ha meg akarsz változni, akkor az teljes mértékben a saját döntésed legyen!

Takarékra vette a gázt a lecsó alatt, majd Kristóf felé fordulva a szemébe nézett:

- Amikor először elmondtad nekünk, hogy meleg vagy, nagyon boldog voltam. Nagy bátorságra vall, hogy valaki olyan fiatalon, mint amilyen fiatal akkor te voltál, elmondja a szüleinek azt, hogy a saját neméhez vonzódik. Szerintem ezt a bátorságot kéne újra megtalálnod magadban. Ha pedig igazán, tényleg szereted Márkot, akkor az a legjobb, ha most nem zaklatod üzenetekkel, hanem majd amikor hazaérünk, akkor személyesen megkeresed és megbeszélitek a kettőtök között lévő dolgot. És persze személyesen is bocsánatot kérsz tőle. Elvégre már majdnem mindketten felnőttek vagytok.

- De mi van akkor, ha nem fogadja el a bocsánatkérésemet? - aggodalmaskodott Kristóf.

- Igen, ez is előfordulhat - ismerte el az anyukája. - Viszont ebben az esetben tiszta lelkiismerettel léphetsz tovább, hiszen te mindent megtettél annak érdekében, hogy helyrehozd a kapcsolatotokat.

Kristóf bólintott, s ekkor hangos csöpögés és tocsogás kíséretében megérkezett Kristóf apukája is:

- Hmm... Mi ez az isteni illat? Csak nem lecsó?

Nyugodtan megvacsoráztak, s több szó az otthoni dolgokról nem esett. Kristóf egy kicsit derűsebben látta a világot és mire ágyba bújt, már készen állt a terve Márk kiengesztelésére és visszahódítására.