Bosszúvágy vagy Szerelem

2. fejezet

Vasárnap 8:30

Mélyen aludtam, de nem olyan jól. Nyújtozkodtam, de olyan mintha mindenem elfeküdtem volna.
30 perces lusti után felkeltem, kikerestem a mai ruhám. Szürke laza pólót és fekete farmert vettem fel. Ezt követve a fürdőszobába mentem. Fogat mostam, felkötöttem a hajam lófarokba és lementem enni.

- Jól aludtál? - kérdezte apu miközbe tojásrántottát készít.

- Fogjuk rá. - válaszoltam leverten.

- Az öcséd már evett. Nemsokára megjön a szokásos futásából. Használjuk ki a kis időnket és beszéljünk. - leült mellém és tett egy kis adag rántottát a tányéromra.
- Látom hogy valami nem oké. Anyád miatt vagy van más oka? - ez az a tekintet amit utálok.

- Mostanában kicsit kedvetlenebb vagyok meg sokat tanulok, de ennyi. - mondtam mosolyt erőltetve ajkamra és elkezdtem enni.

- Remélem tényleg csak ennyi. - tekintete némi aggodalmat sugall.

Úgy éreztem hazudok neki, de már így is sok a nyomás rajta. Tudom, hogy segíteni akar, de ebben nem tud. Ezt csak én tudom megoldani.

Segítettem elmosogatni és elpakolni majd felmentem a szobámba. Mire újra találkozunk Eric-kel már kész tervvel szeretnék előrukkolni, de semmi sem jut eszembe. Itt ülök az íróasztalomnál tanácstalanul. Mégis hogyan szerezzek vissza olyas valakit aki már nem szeret?

Telik az idő...

- Tory? - apu hangját hallom a hátam mögött. Felé fordulok.

- Igen?

- Mehetünk? - kérdezi, mire én az óra írányába tekintek és látom 12:04 van.
Már ennyi az idő??

- Megyek, csak kérek 5 percet!

- Lent megvárunk!

Lefelé menet a lépcsőn pittyen a telóm. Megnézem és Eric írt.

Az üzenet:.

Szia!
Nem tudom hánykor szoktatok megemlékezni, de csak annyit akartam...
Erős vagy és ne sírj! Biztos vagyok benne hogy ő mosolyodat látná könnyes szemeid helyett. A mosolyod pedig gyönyörű. Tegnap láthattam. 😉
Holnap kereslek.

Szia és köszönöm.
Ez most sokat dobott a kedvemen. 😊
Holnap beszélünk.

Lezártam a beszélgetést és mentem ki a kocsihoz. Beültem és mosolyogva tekintek ki az ablakon. Nem igazán kaptam semmi bátorítást Lucas-tól ezért is esik ennyire jól amit Eric írt.

Megjöttünk a temetőbe. A virágokat is itt vettük meg. Imádta a fekete dáliát. Így abból vettünk 12 szálat.

Szemelőtt tartottam amit Eric írt és nem sírtam. Gondolataimban csak az járt...ne aggódj anyu jól leszek és boldog leszek. Erős leszek ígérem!

20 perccel később...

Hallom ahogy megcsörren a telóm. Kiveszem a táskámból és megnézem ki az. Lucas hív. Mi a fenét akarsz még?! Most nincs hozzá hangulatom.

- Néhány perc és visszajövök. - mondtam apunak és bólintott.

Arrébb sétáltam annyira, hogy ne halljanak semmit. Aztán nagy levegőt vettem kifújtam és felvettem a telefont.

- Mit akarsz? - mondtam mérgesen.

- Szia! Csak annyit, hogy...hogy sajnálom ahogy elmondtam. Lehetne, hogy esetleg megbeszéljük?

- Hhh... Megmondanád miért? - kérdeztem dühösen. Hát nem volt elég neki a tegnap, ezt a napot is fájdalmasabbá akarja tenni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szívtelen ezen a napon is.