Bosszúvágy vagy Szerelem

29. fejezet

Tory szemszög (eredeti)

3 héttel később...
A

tárgyalás végső napja.

Nagyon feszült vagyok. Annyira várom már, hogy vége legyen. Most állunk fel.

Bűncselekmények.:
- Emberrablás
- Súlyos bántalmazás
- Felroható a gyilkossági kísérlet, mivel életveszélyes állapotban került kórházba a sértett.
- Váltság díj.
- Tanú vallomás - annyira hálás vagyok Becca-nak, hogy eljött tanúnak. Nekem ez nagyon sokat jelentett.

Ítélet.:
- Mind ezek figyelembevétele 38 év letöltendő börtön büntetés. Azonban a pszichológiai vizsgálat eredményei okán életfogytiglani Ideg és elmegyógyintézeti kezelésre ítélem. A tárgyalást berekesztem! Fellebbezésnek helye nincs!

El sem hiszem hogy tényleg vége és soha többet nem látom Lucas-t. Senkit sem fog soha többé bántani.

Kis idő elteltével már a bárban ünnepeltünk. Itt volt mindenki...
(Chris Tory apja, Nico, Rose, Maya, Sophie, Lucy, Becca, Eric)

Pár órás buli után a zene elcsendesül
Eric közel lép és megfogja kezeim. Én pedig körbenézek és mindenki csak mosolyog. Nem értem mi folyik itt.

- Tory. - kíváncsian figyelem Eric-et. Vajon mit akar. - Nagyon nem tudom hogyan is kell ezt csinálni, ezért ne nevessen senki ha lehet. - mit nem tud? - Soha nem gondoltam volna, hogy meglelem az igazi szerelmet. Azt sem reméltem soha, hogy szerethetek bárkit is. Nem tudtam milyen amíg te nem jöttél és furtad be magad a gondolataimba majd a szívembe. Nélküled minden csak kopár és szürke. Te vagy a szívárvány ami színt hoz az életembe. A szemedbe nézek és nem tudom elképzelni az életem nélküled. Te vagy számomra az élet ami feltölt. Mindegy hogy megölelsz, mondasz valamit, megfogod a kezem vagy csak mosolyogsz rám. Huhh de nehéz ez. Szóval szeretném új színtre emelni a kapcsolatunk és megerősíteni szerelmünk ezért... - istenem ez az. Eric letérdel és elővesz egy kis ékszerdobozt. Ez az...határozottan az. Már is sírok. - Leszel a feleségem? - és kimondta...belül őrjöngök a boldogságtól. Szó szerint a plafont ütögetem a gondolataimban.

- Igen igen. Ezerszer is igen. Örökre igen! - fülig vigyorral húzza ujjamra a gyűrűt. Majd mikor feláll nyakába ugrok. El sem hiszem. A menyasszonya vagyok.

Ölelésünk után úgy csókolom mint aki már évek óta nem látta. Olyan boldog vagyok. Hihetetlen! Nem térek magamhoz. Megkérte a kezem...

Sorba gratulál mindenki és ölelnek meg minket.

- Én már egy ideje tudom. - mondja apu.

- Mi?.. Te tudtad? - lepődök meg.

- Persze. Eljött és elmondta szándékát amit én természetesen engedélyeztem. - Eric megkérte a kezem aputól. Ez olyan édes és férfias. Imádom őt!

- Mikor?

- Pont aznap mikor elrabolt az a...

- Ohh igen. - bár csak el tudnám felejteni.

- Gratula teso. Megérdemled a boldogságot. Kicsit féltékeny is vagyok.

- Jajj ne mond ezt. Majd jön egy lány aki elvarázsol és a rabjává tesz.

- Ahh dehogy. Valamit nagyon rosszul csinálok. Szóval hagyom is a csajokat.

- A szerelmet nem lehet levadászni, pont hogy az csap le rád amikor nem számítasz rá és végig söpör mint egy hatalmas tornádó. Amikor Lucas szakított egyáltalán nem akartam senkit. Csak revanzsot akartam venni, aztán soha többet egy pasit se. De Eric ezt teljesen átírta. Mi sem értettük az elején, egyszerűen csak felkavar minden érzelmet benned az a bizonyos személy és nem értesz semmit. Kérdések cikáznak benned és válaszokat hajkurászol, de hiába. Minden kusza, de egyet tudsz. Nem tudsz nem rá gondolni és a közelében akarsz lenni. Amikor pedig jön a csók. Na ott neked annyi.