Bosszúvágy vagy Szerelem

14. fejezet

Péntek  12:22

- Megérkeztünk. - mondta Eric.

Kiszálltam és egy elég nagy szórakozó helynek látszó épületbe megyünk be.
Belépve egy ellenőrző rész van. Átvillágítással mint a reptéreken. Nagyon durva. Majd egy nagy kétajtós ajtón lépünk be, ahol egy köríves terem tárul elém. A bejárattal szemben egy színpadon a DJ pult. Balra fordulva egy másik helyiségbe csöppenünk. Ez már egy hosszabb téplalap alakú helyiség. Balra tőlem beépített bőrkanapék, kicsit félkörívesen. Van vagy 12 ülőhely. A jobb oldalon pedig bárpult ahol mindenféle italokat és koktélokat lehet rendelni. Valamint a pult elé is le lehet ülni. Itt is van vagy 15 ülőhely. A helyiség végén pedig egy csigalépcső található. Eric megfogja a kezemet és a lépcső felé kísér, majd fel. Felérve látom, hogy ez egy olyan nyitott folyosó ami álltal mindkét helyiséget belátni. Ahogy sétálunk és vissza értünk a kezdeti helyiséghez, látok a nyitott folyosó végén egy ajtót.
Eric kinyitja, majd előre enged.

- Ohh szóval ez az irodád. - már maga az egész szórakozóhely gyönyörű. Az iroda is, de csak mert kettesben vagyunk.

Becsukja az ajtót és megfogja a kezem.
Az iróasztal felső fiókjából kivesz egy kulcsot amivel egy szekrényt nyit ki. Nem szekény hanem egy ajtó. Felvezet a lépcsőn ami a titkos szekrénynek látszó ajtó mögött volt. Felérve pedig az épület tettején vagyunk, ahol egy fedett lapostetős pergola fogad. Oldalain pedig hálósfüggőnyök elkötve. A földön vastag szönyeg, rajta pedig díszpárnák.

- Ez gyönyörű! - ámulok.

Mióta ismerem Eric-et azóta számomra új és szép dolgokat mutat meg. Feléfordulok nyakánál karolom át és megcsókolom.

- Köszönöm. - mondtam boldogsággal teli szívemmel.

- Mit? - néz rám mosolyogva.

- Azt hogy mindig mutatsz számomra új és szép dolgokat. Meg azt is, hogy minden napom boldogítod.

- Szívesen teszem. Ha láthatóm örömöd és mosolyod akkor már megérte. - mosolyog rám és közben arcom simogatja.

Majd megtöröm a boldog csendet...

- Nagyon szép itt, de vajon hány nőt hoztál már ide? - tettem fel a nagy kérdést. Nem mintha lenne bármi kétejem vagy féltékenység, csupán kíváncsi vagyok mit válaszol. Nagyon figyelnem kellett, nehogy elnevesem magam közben, de mikor Eric felnevet nem bírom ki így együtt nevetünk.

- Se ide se a lakásomra nem vittem egy nőt sem.

- Nem? - kérdezek vissza mivel nagyon meglep.

- Nem. - válaszol nyugodtan újra.

- Becca-t se vitted a lakásodra?

- Nem. Én mentem mindig hozzá. - ez furcsa.

- Ha nem baj megkérdezném miért?

- Bizonyos értelemben kedveltem Becca-t, de nem volt olyan nő akit beavattam volna az életem privátabb részeibe. - ezt nagyon jól esik hallani.

- Ezek szerint én igen? - kérdezek vissza, bár tudom a választ.

Mosolyog majd kezemet fogva a szönyegre vezet és leülünk.

- Te teljesen más vagy. Mindenkitől! - elhalmoz. - Te olyan oldalamat hozod ki belőlem, amit talán már elveszettnek gondoltam az autóbaleset óta. - eszembe is jutt amit akkor este a konyhában mesélt. - Még mindig nem tudom mit érzek pontosan. Néha össze is zavarsz. - mosolygom mert nekem is idegen érzés. Ő is engem sokszor, nagyon sokszor. - Annyit tudok, hogy ha velem vagy mindent szebbnek látok és érzek.