Bosszúvágy vagy Szerelem

5. fejezet

Hétfő 17:12

Beültünk az autóba.

- Eric. Vissza tudsz vinni, hogy levegyem a ruhát és mindent vissza adjak?

- Nem kell vissza adnod semmit. Minden a tiéd ami rajtad van. A ruhád és a cuccaid pedig nálam vannak. Előtte viszont elviszlek enni mivel ma semmit sem ettél. Utána elmegyünk a lakásomra és haza viszlek. Így oké?

- Nem tarthatom meg. Biztos drága minden és kezdem kényelmetlenül érezni magam. Inkább haza mennék és vennék egy forró fürdőt ha nem baj.

- Oké. Nem erőltetem. - elfordította a kulcsot és elindultunk.

Nem akarok tartozni Eric-nek. Tényleg szép minden. Ez a nap is csodás volt, de ez a külső akkor sem én vagyok. Remélem nem vette sértésnek.

13 perccel később...

- Itt vagyunk. - mondta simán.

- Te itt laksz?

- Igen.

- Azt hittem vége az ámuldozó dolgoknak, erre tessék.

Felnevet. - Ez vagyok én. Tudom, hogy okozzak örömöt. - miért érzem azt, hogy nem egyre gondolunk.

Egy nagyon magas épület. 30 vagy 40 nem is tudom sok emeletes.

- Hanyadikon laksz?

- A 36-dikon. - kikerekedtek szemeim.

- Jó magasan. - mondom csodálkozva.

Megjött a lift. Beszállunk és tényleg a 36-os gombot nyomja meg.

- Hány szintes az épület?

- 40 emelet magas.

- Huhh. Szeretsz magasban lenni? - kérdezem kicsit nevetve.

- Nem, de ami szép azt szeretem nézni és csodálni. - felelte szexi mosollyal. Valami azt súgja nagyon nem egyre gondolunk.

Megérkeztünk. Kinyitotta az ajtót és egy nagy nappali tárul elém. Egyenesen megyek és a kilátás csodálatos. Majd hogy nem az egész várost látni.

- Szeretnél kimenni az erkélyre?

- Ha szabad? - kérdezem úgy mint egy kisgyerek aki a hullámvasútra szeretne felülni.

- Tory neked itt mindent szabad. - mondta lágyan és tekintete biztonságot sugall. Nagyot nyeltem, mire ő eltolta az erkély ajtaját. Kiléptem és elém tárul a város éjszakai szemet gyönyörködtető látványa.

- Tudnék ezzel a látvánnyal ébredni. - mondtam ámuldozó mosollyal.

- Megteheted bármikor. - hirtelen fel sem fogtam. Kellett pár másodperc mire eljutott a tudatomig. Mosolyom azonnal eltűnt.

- Ezt hogy érted? - kérdezek vissza. Ha megint nem mondja dühös leszek.

- Sehogy, csak mondtam.

- Ahhan. Most beszélni fogsz. Háromszor már hagytam. Negyedjére nem fogom. Mondd csak ki. - rám néz és közelebb lép.

- Tudom hogy válaszokat vársz. Ha tudnám már megadtam volna őket, de én sem tudom.

- Ezt hogy érted? - nézek rá értetlen tekintettel.

- Ne csináld. Tudod miről beszélek.

- Nem nem tudom, pont ezért kérdezem.

- Most ki csap be kit? - kérdezi olyan szemekkel ahogy a bűnözőket vallatják. Nem tudtam mondani semmit csak a szemébe néztem.
- Megint elpirultál. - mondta majd tekintetét a távolba szegezte. Én pedig elkezdtem piszkálni az arcom, mire Eric a nappaliba ment. Utána megyek és rákérdezek.

- Velem van a baj? - kérdezem félve, de magam se tudom miért kérdezem.

- Igen te! - lep meg a válasszal. - Picsába Tory! Te egy nap alatt teszel olyat velem amit más hónapok alatt. - mondta idegesen majd leült a kanapéra.

Közelebb lépek, 2 méter van köztünk.

- Nem értelek. Mit teszek?

- Összezavarsz! - fennhangon szólt. - Nem tudom írányítani amit kiváltassz belőlem és...és biztos vagyok benne, hogy ugyan ezt érzed te is.

- Ne...nem én nem. - feleltem dadogva. De legbelül én is tudom, hogy igaza van és engem is kiborít.

- Az istenit legalább magadnak ne hazudj.

- Nem hazudok. - egyáltalán nem vagyok magabiztos és ezt ő is látja.

- Oké akkor kérdezek te pedig őszinte választ adsz. Ha megteszed te is kérdezhetsz. Benne vagy? - kérdezi kétségekkel és némi reménnyel, hogy igent mondok.

Csábító. Nagyon is. Mi legyen?
Megfordulok így háttal állok Eric-nek.
Agyalok, de nem tudok dönteni.

- Jó ha ennyire nehéz akkor hagyjuk.
Hazaviszlek. - elindult az ajtó felé.

- Oké legyen. Kérdezz. - felém fordul kis mosollyal ajkán.

- Ülj ide mellém. - jelzi kezével.

Leültem mellé a kanapéra várva a képletes halálom kérdéseit.

- Első kérdés. Szereted még Lucas-t?

- Ez könnyű. Nem. - feleltem magabiztosan.

- Második. Szeretnéd vissza szerezni
Lucas-t?

- Ez is könnyű. Nem.

- Harmadik. Mióta érzed azt, hogy nem akarod?

- Amikor anyu megemlékezésekor hívott, hogy találkozzunk.

- Negyedik. Az utolsó kérdés. Mit érzel mikor megcsókollak? - szemem kikerekedik és nem tudom mit mondjak. Eric türelmesen vár. Ha most nem mondok semmit meg fog haragudni. Ahjj... Felállok, mire ő is, de gyors leintem. Megfordultam háttal neki, becsuktam szemem és elkezdtem mondani.

- Amikor a kocsiban megcsókoltál azt éreztem felgyújtasz. Egyszerre féltem és akartam még amit kiváltottál belőlem, a testemből. Most jó? - hadartam el és remélem ennyi elég válasznak.

Keze csípőmön, amitől újra azt a melegséget éreztem. Lassan megfordultam.

- Nyisd ki a szemed. - kért lágy hangján.

- Nem merem. - feleltem félve, mire ő egyik kezével derekam fogja másikkal arcom simogatja.

- Nyisd ki. - mondja lágyan.

Kinyitom és szemeimbe néz. Érintése derekamon és arcomon valamint tekintete, úgy érzem mintha elszállna az erőm, mintha elgyengülnék.

- Semmi olyat nem teszek amit te nem akarsz. Bármikor leállíthatsz. Rendben? - csak bólogatok.

Megfogja a kezem és egy ajtó felé vezet. Kinyitja az ajtót és megpillantok egy ágyat.

- Ez a hálószobád? - kérdezem kikerekedett szemekkel.

- Nem kell ha nem akarod. Semmi olyat nem teszek, csak egy kis örömöt és megmutatom mire képes a tested. Már ha akarod. - nyelek egy nagyot majd bólintok. Eric pedig becsukja az ajtót.

......................................................................
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett.

Ha szeretnéd tudni mikor olvasható a folytatás, akkor kövess Instagram-on.

Instagram: liaa_imagine

Hamarosan találkozunk. Addig is további kellemes napot kívánok neked!