Bosszúvágy vagy Szerelem

9. fejezet

Szerda 9:21

Kinyomom az ébresztőt és elkészülök.
Ma csak két órám lesz, így nem merülök ki. Apu és a tesóm már rég elmentek. A garázs felé indulok és biciklivel megyek az egyetemre, mivel Maya és Sophie már rég ott vannak.
Megérkezve a biciklitároló felé veszem az írányt. Lezárom és elindulok a termek felé. Beérve ahol az órám lesz, megpillantom Lucy-t és odamegyek.

- Tory, de jó látni. - mondja kedves mosollyal és megölel.

- Téged is jó látni, hogy vagy? - mondtam barátságos mosollyal.

- Ne is kérdezd, szétrobban az agyam. Sokat tanultam tegnap, de muszáj mivel pénteken zh lesz és nagyon kell a jó értékelés.

- Igen. Az év végénél járunk így minden jó értékelés kell. - mondom helyeselve.

Mivel elég unalmas volt az óra és nem tünik olyannak a téma ami kellhet, ezért folytattuk a beszélgetést. Persze csak halkan. Megtudtam, hogy Lucy-nek nincsennek barátai és hogy a szülei unszolására jött egyetemre. Nagyon kedves és barátságos lány. Bordó haj és zöld szem. Többnyire piros és zöld színeket visel. Sokat tanul és olvas könyveket amiért piszkálták. Szomorú pedig csupaszív lány.

Amikor vége lett az unalmas órának elköszöntem és mentem a következőre. Nem volt rossz, de a tegnap érdekesebben telt. A biciklimhez érve levettem a zárat és mielőtt elindulok írok Eric-nek.

Üzenet:.

Szia!
Végeztem. Mikor érsz rá?

Most, hogy írtam elindulok. Gyorsan haza is értem és átöltöztem. Ránézek a telómra, de semmi. Így várakozom. Pár perc múlva úgy döntök hozok magamnak egy pohár jeges teát. Épp hogy elindultam, siethettem is vissza, mert csörgött a telefonom. Felveszem és várom, hogy szóljon.

- Szia! Még 10 perc és a tiéd vagyok. - ezen szavaktól a szemem is kikerekedett és minden bizonnyal el is pirultam. A hasamban számomra idegen érzések cikáznak. - Itt vagy? - kérdezi, minek hatására észbe kapok és vissza is ránt a valóságba.

- Igen itt vagyok. Hova menjek? - kérdezem itt-ott remegő hanggal.

- Írd meg a címet és elmegyek érted. Öltözz melegen. - hallom hangjában a kacérságot megint.

- O...oké. - mondom némi kétséggel. Majd letette.

Megírtam a házunk címét és a szekrényben matattam mit is vegyek fel. Azon agyaltam vajon miért mondta, hogy öltözek melegen. Nem hagy nyugodni a gondolat. Míg keresgéltem a kezembe került anyu kedvenc kötött meleg pulcsija, amit még az anyukája kötött neki.

- Ezt veszem fel. - mondtam magamnak.

Lementem a konyhába és a hűtő felé vettem az írányt. Kivettem a kancsót amiben jeges tea volt. Töltöttem magamnak egy pohárral majd vissza tettem és mentem a lépcső felé. Felfelé menet kortyolgattam a teám és azon filóztam, bármit is akar ma Eric, tartanom kell magam. Oké lehet nem lenne amúgy se semmi, de nem baj. Azért elhatározom magam. Nincs csók és semmi...olyan.

Gyorsan eltelt a 10 perc, mert pittyent a telóm. Megnézve látom írt, hogy itt van és vár. Úgy rohanok le mint aki a nagyiját várja, aki egy csomó édességet hoz minden látogatáskor. Épp nyúlnék a kilincsért amikor észhez kapok és mondogatom halkan. - Nyugodt vagyok, nem vártam. Na jó egy kicsit...de csak egy icipicit. Tiszta hülye vagyok. - megráztam fejem és kiléptem az ajtón, majd bezártam.

- Készen állsz? - kérdezi nagy vigyorral.

- Mivel nem tudom mit akarsz, így nem tudom. - feleltem kicsit tartva az egésztől.

- Ne aggódj, tetszeni fog. - csak ezt ne mond, ne használd így a szavakat. - Mit akartál mesélni? - kérdezi miközben beszálltam az autóba.

- Tegnap az órák után... - elmeséltem mindent Eric-nek. Majd annál a bizonyos résznél rácsap a kormányra és félre áll. Rám pillant majd arcomra teszi kezeit és tapintása olyan mintha keresne valamit. - Mit csinálsz? - kérdezem értetlenül.

- Csak megnéztem maradt-e nyoma. Szerencséje hogy nem. - mondta indulatosan.

- Ezt hogy érted? - kérdezem megint csak értetlenül.

- Jobb ha nem tudod. - nem erre a válaszra számítottam és sok kérdést vett fel bennem. Ugye nem arra céloz, hogy bántaná. Bár belegondolva tetszene. Mosolygom el magam. Ám gyors észbe kapok és rendesen rossz érzések kavarognak bennem. Hogy lehetek ilyen. Más fájdalmának nem örülhetek, még Becca-nál sem.

- Hová viszel? - kérdezem mivel már úton vagyunk egy ideje.

- Pár perc és meglátod. - mondta mosolyával.

Elnézek jobbra és kitekintek az ablakon, hátha látok valamit és akkor megpillantom...

- Nee... Ez most tényleg az? - kérdezem, mire ő bólint.

- Tetszik?

- Van egyáltalán bárki, aki ne örülne? - nézek rá csillagó tekintetemmel és fülig vigyorral.

Megáll az autóval és azzal a lendülettel ki is szálltam. Hihetetlen! El sem hiszem. Eric komolyan hőlégballonozni vissz? Mellém áll és csak ámuldozom. Hihetetlen ez a srác. Tényleg képes volt erre értem?

- Ezt már régi vágyam volt kipróbálni. - mondtam fülig vigyorral.

- Velem sokmindent kipróbálhatnál. - nem nézek rá, de hallom hangjában, hogy teljesen másra értette. - Mehetünk? - kérdezi, én pedig vigyorral arcomon bólintok és majd kiugrok a bőrömből.

Mire észbe kapok már a magasban is vagyunk.

- Gyönyörű! - motyogom ámulatom sokkjában.

- Szerintem te vagy gyönyörű! - mondta a hátam mögött.

Épp megfordulnék mikor derekamnál
ölel át. Olyan csodás ez a pillanat, hogy nincs szívem megszakítani. Egyszerűen csak átélem a pillanatot. Bárcsak megállna az idő!
Pár perc múltán viszont megint eszembe jut... Ő nem a pasim és megfogadtam valamit még otthon.
Egy gyors mozdulattal megfordulok és odébb állok. Eric rám szegezi tekintetét amiből leolvasom. Ezt most nem érti.
Mégis hogyan mondjam el neki?...

......................................................................
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett.

Ha szeretnéd tudni mikor olvasható a folytatás, akkor kövess Instagram-on.

Instagram: liaa_imagine

Hamarosan találkozunk. Addig is további kellemes napot kívánok neked!