11. fejezet

918 26 2
                                    

Szerda 14:31

- Nem mondod, hogy tudsz főzni? - kérdezem nagyon is meglepve. Közben pedig mellé sétálok és figyelem mit csinál.

- De. - mondja magabiztosan. - Meg kellett tanulnom ellátni magam. Nekem nem volt segítségem. - hirtelen szomorú lett a tekintete.

- Megkérdezhetem miért?

- Nekem ez egy nagyon nehéz időszakom volt. 19 éves voltam, amikor a szüleim és a 9 éves húgom meghaltak. Autóbaleset. Így már 6 éve mindent magam csinálok. - hallom hangjában a mély fájdalmat.

Amikor pedig szipogni hallom, nem bírom kihogy ne öleljem át. Egyik kezével kezem simogatja másikkal tovább főz. Kis idő múlva megfordul és felém kezd lépni, mire én hátra. Amikor pedig a szigetpulthoz érek Eric megemel és felületet rá.

- Itt jobb. - mondta mosolyával.

- Miért is? - nézek duzzogva, mégis mosolyogva.

- Csak úgy. - hogy te mindig így mosolyogsz rám.

Kezdem azt érezni, hogy neki ez a provokatív csábereje. Nem baj, akkor is imádom. Tekintetemmel és mosolyommal fürkészem. Szerintem nagyon szexi ha egy férfi tud főzni.

- Mesélnél még magadról? - kíváncsivá tett. Szeretnék megtudni róla sokmindent.

- Mit szeretnél tudni? - ahogy hallom mosolyog. Hangjában pedig hallani, hogy örül kíváncsiságomnak.

- Mindent! Mit szeretsz? Mit utálsz? Mi az ami kiborít? Nappal vagy éjszaka? Ilyesmik. - kérdezem kissé félve mégis remélve. Vajon most mi olyat mond, amitől megint elolvadok.

- Sokmindent szeretek. Szeretem a bor édeskés zamatát. Főleg akkor, ha van egy szépség akit csodálhatok miközben kortyolgatom. - na tessék, kezdi. - Szeretem a szép helyeket, de csak ha van kivel. Szeretem a kávét, ami akkor a legfinomabb ha a párom csészéjéből ihatom. - azt én is élvezném. - Utálom ha az akit szeretek miattam vagy más miatt szomorú és sír. Utálom a hazugságot és nem bocsájtom meg. Kiborít és haragra gerjeszt, ha valaki tiszteletlen azokkal akik közel állnak hozzám. - ez ismerős.

- Amikor először találkoztam Becca-val akkor csúnyán szólt hozzám. Így már világos miért voltál olyan, hogy miért szorítottad ökölbe a kezed.

- Miattad nem tettem semmit. Nem vagyok erőszakos típus, de aki velem van azt senki sem bánthatja. - milyen védelmező. Újabb része amit szerethetek.

Gondolataimból hamar kilépek, mivel Eric felém lép. Itt ülök a sziget pulton, két tenyerét mellém teszi a pultra amitől kezeimmel kicsit hátra dölve támaszkodóm. Mosolyával elvarázsol és mikor már azt érzem nincs feljebb, akkor megragadja nyakam közel hajol és egy intenzív vágyaktól forró csókkal pecséttel meg. Testem pedig forr. Majd varázsom megszakad.

- Egy dolgot kivéve mindened az enyém. - mondta igen csak fantáziadús tekintettel.

Megint kezdi. Egyetlen szó vagy mondat az ő kacérságával és elvesztem. Furcsa mód nem zavarba hoz ilyesfajta kijelentéseivel, hanem felperzsel. Felszabadult vagyok ha velem van, a közelemben.

- Kész vagy megkóstolni?

- Hogy mi? Mit? - most arra gondol?...

- A szószt.

- Jah. Igen. - úgy elterelte a figyelmem, hogy teljesen máshogy értelmeztem.

- Kész vagy?

- Igen. - kíváncsi vagyok milyen.

Kapok egy kanalat rajta a szósszal.
Megkóstolom és...

- Hmm... Nagyon finom. Mi van benne?

- Nem sok, csak paradicsom püré néhány fűszer meg egy kis száraz vörösbor.

Bosszúvágy vagy Szerelem Where stories live. Discover now