Bosszúvágy vagy Szerelem

19. fejezet

Vasárnap 21:34

Nem bírom! El kell mennem.
Sírva kirohantam a bárból. Nem érdekelt semmi, csak hogy elmenjek messzire ahol nincs senki. Annyira nem figyeltem semmire, hogy majdnem elütött egy autó amikor egy kéz rántott vissza.

- Mi a fenét csinálsz? Meg akarsz halni? - kérdezi egy ismerős hang. Ránézek könnyes szemeimmel és Eric az.

- Engedj el! - kiabálok rá, majd szembe állok vele és értetlenül szemlél tekintete.

- Miért sírsz? Kibántott? - komolyra vált arckifejezése.

- Nem a te dolgod. - kiabálok rá újra.

- Hogy ne lenne. - közelít felém.

- Ne..ne gyere a közelembe. - hárítom kezeimmel.

- Tory! Kibántott? - emeli fel hangját.

- Csak hagyj elmenni. Kérlek...kérlek. - kérleltem egyre halkulva.

Mivel nem tudott mit tenni, elengedett. Hívott nekem taxit és kihozatta a táskám. A taxiban is csak sírtam. Magam sem értem miért, de Becca ezekkel a szavakkal teljesen megtört. Fájt minden szó. Föleg mert elhiszem, hogy Lucas-nak csak az ártatlanságom kellett. Ezért akadt ki mikor azt hazudtuk hogy megvoltam Eric-nek. Az Eric rész pedig...
Kedvelem őt és bízni akarok, de nem tudom. A szavak túlságosan is megzavartak. Nem tudom mit higgyek. Gondolkoznom kell.
Megérkezve célírányosan a szobában rohanok. Apu pedig utánam és nevemen szólítgat, de hiába. Becsukom az ajtót és kulcsra zárom.

- Tory... - mondta a kilincset nyitogatva. - Nyisd ki! Tory! - parancsol rám, de én csak sírok. - Hallod? Ha nem nyitod ki nem tudok segíteni. Tory!

- Hagyj! Csak hagyj...kérlek apa...kérlek...- kérleltem mert most nem akarok mást, csak egyedül lenni.

Egy kis idő múlva már nem dörömbölt és nyitogatta a kilincset, így feltételeztem hogy elment az ajtótól. Pár órás sírás után épp hogy elmélyülök és sikerülne elaludnom, amikor ordíbálást hallok lentről. Megtörlöm könnyes szemeim és arcom, majd az ajtóhoz sétálok. Elfordítom a kulcsot és megnyitom egy kicsit az ajtót. Mikor rájövők hogy apu ordibál Eric-kel lerohanok a lépcsőn, majd mikor apu épp bemosna neki gyorsan elé lépek és kezeimet széttárom.
Apu előtt állok rongyosra sírt szemeimmel és igen csak dühös tekintettemmel. Most van elegem!!
Letettem kezeim és mély levegőt veszek.

- ELÉG! - hangomban hallható a düh és a fájdalom.

Kifújtam magam, majd megragadtam Eric karját és kivezetem a házunk elé.
Elengedtem karját háttal álltam és felnéztem az égre. Amikor elég erőt gyüjtöttem megfordultam és Eric-re néztem aki aggódva szemlélt és várta, hogy megmagyarázzam a viselkedésem okát.

- Ha tényleg fontos vagyok neked akkor most elmész és nem keressel. - nincs erőm most ehhez.

- Hogy kérhetsz ilyet. Nem megyek!

- Ahhj...mit nem értesz. Hagyj békén! Nem akarlak látni! - fáj a szívem és szavaim sem őszinték, de gondolkodnom kell.

- Nem hiszek neked! Történt a bárban valami, csak nem mondod el. Miért?

- Ne...ne kérdezz. Csak menj el. - ahogy kimondtam határozott léptekkel felém lépett és derekamnál karolt át. - Engedj el!

- Nem!

- Ne kínoz...kérlek. - és itt sírtam el magam.

- Csak mond el. Ne viseld egyedül a terhet. Hagyd hogy támaszod legyek. - nem bírtam. Szemernyi erőm sem maradt.

Fejem mellkasának döntve sírtam ő pedig hátamat símogatta. Pár perc múlva megnyugodtam és megfogtam Eric kezeit. Nagy levegőt vettem és elkezdtem mesélni. Mindent szóról szóra.

- Eddig türtem, most nem marad bűntetlenül. - arcán minden dühe kirajzolodik. Még az erek is megfeszülnek kezén amit feltételezek ha nem fognék most ökölben lenne.

- Ne! - mondtam kezeit szorongatva. - Ne tedd még nehezebbé. - kérleltem.

- Ez már túl lépett minden határt. Hogy van képe bele rombolni más boldogságába. Most megadom neki amit érdemel. - indult volna de kezeit fogja visszahúztam.

- Eric! Nézz a szemembe! - Arcát fogtam kezeimmel. - Hagyd! - néztem szemeibe parancsolóan, vagyis inkább csak próbáltam.

- De... - félbeszakítva mondandóját rávágtam...

- Ne... - döntöttem fejem mellkasának.
- Igérd meg hogy nem teszel semmit.

- Tory...

- Igérd...kérlek. - ezt már szemeibe nézve mondtam és látja hogy nem engedek. Vissza adom Becca-nak, de nem most és nem Eric fogja. Eljön az én időm. Tudom.

- Oké. Nem teszek semmit. De csakis a te kedvedért. - mosolygok rá.

Mindezek után az éjszaka leple alatt sétáltunk. Én derekánál katoltam át ő pedig vállammal egyvonalba. Fejemet pedig karjának döntöttem. A friss levegő nagyon jól eset és segített teljesen megnyugodni.

- Ugye nem hiszed el amiket Becca mondott? - kérdésében némi aggódalmat érzek.

- A Lucas részt el tudom hinni. A másik részt...nem tudom.

- Ezt hogy értsem? - megtorpant majd elém állt.

- Nem tudom mit higgyek. - tényleg nem tudom.

- Akkor segítek. Gondolj vissza az együtt töltött időkre és megkapod a választ. Ha kell kérdezz akármit. - látom rajta hogy igyekszik segíteni.

Vissza gondolok mindenre. Mindent végig veszek és vagy naív vagyok vagy hiszékeny. Nem tudom. Össze vagyok zavarodva...

- Válaszold meg te Becca állítását. - talán ez biztos választ ad.

Mély levegőt vesz és elkezdi.
- Tudod jól hogy sok nővel voltam. Fogalmazzunk úgy, hogy minden éjszakára volt valakim. Amikor pedig Becca volt akkor ő volt mindig. Lassan egy hete leszünk együtt és tény hogy egyre nehezebb, elvégre férfi vagyok. Viszont egyet tudok biztosan. Téged akarlak és nem számít hogy most, vagy hónapok múlva leszel teljesen az enyém. Így is akarlak és akartalak az elején is. Ciki vagy nem, de kimondom ezt is. Nem volt szűz lánnyal dolgom és igen ez is tetszik benned. Melyik férfi ne örülne annak ha egy nő számára ő lenne az első. Ahogy apádnak is mondtam tisztelek és várok. Mások szemében lehetsz értéktelen papír, de az én szememben te érsz a legtöbbet. Ha kellene a világot is porrá égetném érted. Az istenit Tory... Szeretlek érted!
Tessék kimondtam. Szeretlek. - szóhoz sem jutok. Tényleg jól hallottam? Ugye nem hallucinálok...

Eric olyan mint aki kiborult. Hajába túrva forgolodik mint aki azt hiszi rossz dolog ilyet mondani. Megragadom egyik kezemmel karját és így már rám figyel.

- Szeretlek! - jelentettem ki és
másik kezemet pedig tarkójára teszem és magamhoz húzom majd megcsókolom.

Gyorsan kapcsol és gyengéden mégis hevesen csókolózunk. Kezei derekam markolják és húzz szorosan magához. Majd egyik keze arcom fogja.
Derekamon érintése azt sugallja nem akar elengedni, mint aki félt hogy elveszíthet. Tényleg szeret. Nem csak kimondta, de már érzem csókjában és érintésében. Ami sokkal fontosabb mint a szó maga.
Ez nem vágy vagy fellángolás.
Ez valós szerelem.

......................................................................
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett.

Ha szeretnéd tudni mikor olvasható a folytatás, akkor kövess Instagram-on.

Instagram: liaa_imagine

Ha pedig spoiler-ek érdekelnek, akkor kövess Tiktok-on

Tiktok: liaaimagine

Hamarosan találkozunk. Addig is további kellemes napot kívánok neked!