Bosszúvágy vagy Szerelem

3. fejezet

Hétfő 8:20

Ma elkezdődik ez az egész és kicsit sem érzek szomorúságot. Inkább vágyat arra, hogy Lucas bűnhődjön. Nem azzal van baj, hogy szakított hanem azzal ahogy. Nem ezt érdemeltem! Nem fair!... Azt hittem ismerem, de mióta szakított újabb oldalait mutatja meg. Már nem érzek szeretetet. Nem érdemli meg, hogy sírjak érte. Becsapott és ezért nem bocsátok meg neki. Én inkább azt mutatom meg, hogy nélküle sokkal boldogabb vagyok még ha legbelül ez nem is igaz.

Megreggeliztem és elkészültem.
Egy fehér vékony pántos crop toppot vettem fel szürke farmerrel és puma magasszárú sportcipővel. Kiegészítőnek egy halvány rózsaszín kis táskát. Ékszerekhez nincs most hangulatom. A sminket kihagytam mivel úgy is külső átalakulásom lesz. Valamint most kivételesen leengedett hajjal megyek.

Apu dolgozik. Nico pedig suliban.
Elindultam.

Nincs messze a park sétával 10 perc.
Nem sietek szépen sétálok. Megérkezve leülök arra a padra ahol találkoztunk Eric-kel. Felnézek az égre becsukom szemem és mosollyal fogadom a nap melegségét arcomon.

- Tory. - lágy kellemes hang szólít meg.

Kinyitom szemem és megpillantom Eric-et. Csillogó tekintetével és mosolyával néz rám mellyel mosolyt csal arcomra.

- Nem akartalak megzavarni, de így... teljesen más vagy. - bámuló tekintete zavarba ejt.

- Más? - ezt hogy érti?

- Szebb. - mondta mosolyával.

Hajam fülem mögé türtem és csak mosolyogtam. Ránézve pedig látom, hogy figyel mintha csintalanul szemlélne.

- Miért nézel így? - nagyon zavarba hoz és úgy érzem magam mintha szép lennék pedig nem vagyok.

- Kipirultál. - mondja ugyan olyan tekintettel.

- Mi? Nem...dehogy is. A naptól van. - a naptól? Jobb nem jutott eszedbe?

- Biztos vagy benne? - hajol közelebb, mire én felpattanok és határozottan válaszolok.

- Biztos! Akkor mehetünk? - Lucas soha nem hozott ennyire zavarba. Sőt, sehogy sem.

- Mehetünk. - mondta mosolyogva.

Felállt a padról közelebb lépett és megfogta kezem.

- Mostantól ha nem kettesben vagyunk meg kell fognunk egymás kezét és úgy sétálni, viselkedni mint a szerelmesek. Menni fog? - mélyen szemembe néz, mire én kissé dadogva válaszolok.

- Ig...igen kész. - nem ismerek önmagamra. Teljesen lejáratom magam. Én nem ilyen vagyok. Mi van velem??

- Akkor kezdjük el.

Kéz a kézben sétálunk ki a parkból és egy szürke Audi felé vesszük az írányt.

- Gyönyörű autó. - motyogom halkan.

- Audi PB18. Nem mostani széria, de szeretem.

Beültem és körbe néztem a kocsiban, mire Eric közel hajolt. A levegő is megfagyott bennem. Egy pillanatra azt hittem...de nem. A biztonságővért nyúlt. Becsatolta majd vissza ült rendesen. Nem tudom mit tettem volna ha megcsókol, de...azt hiszem örülök hogy mégsem tette.

- Akkor mehetünk? - kérdezte mosollyal az arcán.

- Mehetünk. - kicsit izgulok.

Elindultunk és 10 perc alatt megérkeztünk egy épülethez amit nem tudtam eldönteni pontosan mi is. Eric lovagias módon miután kiszállt az autóból kinyította az ajtót és kisegített.