Bosszúvágy vagy Szerelem

17. fejezet

Szombat 5:30

- Jó reggelt. - még egy homlok puszit is kaptam.

- Neked is jó reggelt. - épp hogy megszólalt az ébresztő, de olyan mintha Eric már egy ideje ébren lenne.

Felülök és nyújtózkodom. Eric pedig csak néz azokkal a gyönyörű türkizkék szemeivel.

- Imádom ahogy rám nézel. - mondom bágyadt szemekkel mosolyogva.

- Hát én nem. - nevet fel, majd kikel az ágyból és az ajtó felé sétál.

- Mert? - valamit rosszul csinálok?

Megáll az ajtónál és rám néz.
- Jajj te. - felém lép és leül az ágyra közel hozzám. Én törökülésben ülök. Kezét combomra teszi a takarón keresztül és szemembe néz. - Ne gondolj mindjárt rosszra. - mondta kedves lágy hangján.

- De ha egyszer ilyeneket mondasz. - szomorkás morci lettem. Szó szerint.

- A te nézésed...- szusszant egy nagyot, elkapja tekintetét majd visszanéz szemeimre. - ...a nézésed olyan ami... - nagyot nyelt.

- Ennyire nehéz elmondani? - nem tudom mi jár a fejében, de most látom először, hogy nem találja a szavakat.

- Nem az, csak probálom finoman megfogalmazni.

- Ha ilyen nehéz akkor ne finomkodj, mond ki simán.

- Te kérted. - bólintok. Most már nagyon érdekel a válasz. - A te nézésed nem simán feltüzel, hanem szó szerint begerjeszt. Ezért kértem tegnap hogy ne néz úgy.

- Bege... én? - mutatok magamra. Meglep és bár tudom, hogy Eric szépnek lát, de ez akkor is más. Nem azt mondom hogy nem hiszem el, csak nem gondoltam, hogy egy olyan pillantás képes ilyesmire.

Rám mosolyog finoman, rácsap combomra és az ajtó felé lépked, megnyitja és kisétál. Az ajtót tárva nyitva hagyta.

Én őt? Én? Megcsapkodom arcomat és kislisszanok az erkélyre. Ezt most nem tudom hova tenni. Mármint oké leeset mire célzott, de akkor is hihetetlen számomra. Mindegy is. Félre teszem az előbbi beszélgetést és a konyhába megyek. Odaérve épp egy csésze kávét nyújt át nekem. Elveszem és egy szájra puszival honorálom. Szépen nem sietve megisszuk a kávét és megreggeliünk, azután lassan elkezdünk készülni a 2 órás utunkra.

Eric a szobában én pedig a fürdőszobában készülők el. A tegnap vásárolt ruhát vettem fel. Zöld szemeim kiemelésére füstösen festett piros színt választottam és a ruhához illő bordó rúzst használtam.
Hajamat pedig felkötöttem nem szorosra. A copfom befontam szintén nem szorosra és feltekertem kontyba. Pár kisebb tincset meghagytam elől amik a vállamig érnek és begöndörítettem. Még igazitok a sminkemen. Nézegetve úgy döntök szeretnék cicaszemet, így húzok egy vékony tusvonalat. Amint ezzel is megvagyok kopogást hallok, mire rávágom hogy pár perc. Választ már nem hallok, így folytatom. Majd nézegetem magam a tükörben és eszembe jut amit Eric mondod. Most akkor neki ez kínzó érzés lenne? Ezzel most fájdalmat okozok neki?

Újabb kopogás.
- Megyek. - böktem ki. Csak jó leszek így.

Kilépek az ajtón Eric megpillant és csak bámul. Tekintete mely nem akar alább hagyni azt sugallja, hogy jó leszek így és nincs miért aggódnom.

- Ká..Káprázatos. Nincsenek szavak arra mennyire gyönyörű vagy. - Tekintete még mindig szüntelenül figyel és kezd olyan lenni mintha már nem a ruhát sokkal inkább azt látná ami alatta van.

Közelebb lépek, balkezemmel megrántom szmokingját minek okán épp hogy nem ér össze a szánk, de ő ajkamat nézve így szól...

- Úgy megcsókolnálak, de nem akarom elkenni a rúzsod.