Bosszúvágy vagy Szerelem

12. fejezet

Csütörtök 8:52

Csodás egy reggel. Jobbra pillanatok és itt fekszik mellettem, vagyis inkább én mellette. Tényleg hihetetlen ez az egész. Eric-kel minden teljesen más. Lucas mindig kedves volt velem, soha nem bántott meg a kapcsolatunk alatt, de ő soha nem vitt el randizni. Soha nem dicsért vagy bókolt nekem. Egyszer ölelt meg. Néhányszor megfogta a kezem és inkább puszit adott az arcomra vagy a számra.
Csók csak egyszer volt, amikor barátnőjének kért. Ég és föld a kettő.
Még mindig nehezen hiszem el, hogy Eric a párom. Minden reggel tudnék így ébredni, mellette a karjaiban.
A tegnap pedig csodálatos volt!

- Hogy aludtál? - kérdezem az éppen ébredező páromtól. Olyan jó ezt mondani. A párom.

- Melletted csak is jól. Istenien! - mondta fülig vigyorral nyújtozkodva. - Na és te? - kérdezi miközben fejét mellkasomra teszi és átölel, én pedig hátát simogatom.

- Én is. - soha nem volt még csak hasonló boldogságom se, mint a napok amiket vele töltöttem. - Hozzá tudnék szokni az ilyen reggelekhez. - mondtam mosolyommal és gondolatban el is képzeltem.

- Ezt úgy mondod mint aki soha nem tapasztalt még ilyet. - mondta csodálkozva.

Mivel nem szóltam semmit és a háta simogatását is abba hagytam rám nézett.

- Nem volt még ilyen? - mondta kétkedve és meglepve.

- Nem. - amint kimondtam lágyan és szeretetteljes tekintettel nézet rám, majd mellém ült és jobbkezével arcom kezdte simogatni.

- Hogy bánhatott így veled. - átölelt. - Ha rajtam múlik örökre boldog leszel. - szívem hevesen ver, testem minden része pedig nyugodt.

Most nem vágyat hanem biztonságot érzek. Életemben először érzem, hogy ez nem sima pillanatnyi érzés. Ez nem játék, hanem a valóság. Nem álmodom nagyon is ébren vagyok.

9:11

- Mikortól lesznek óráid? - basszus el is felejtettem.

- Nem hoztam magammal... - nem is fejezem be mondatom. Helyette elkezdek kapkodva öltözni, minek láttán Eric is felöltözik, ám ő kicsit kuncogva.

Most egyikünk sem szemlélte a másikat, miközben öltözött.
Lesiettünk a kocsihoz aztán hazavitt.

- Ha gondolod érted megyek az egyetemre mikor végzel és utána a napot együtt töltjük.

- Jó lenne, de tanulnom kell. Holnap zh. - mondom csalódottan, mivel nem akarok elválni tőle.

- Semmi gond. Legalább Pénteken bevihetlek? - kérdése hallatán egyből felcsillant tekintetem.

- Az jó lenne. - amint kimondtam ujjait ujjaim közé kulcsolta, amit mosolyommal kísértem.

- Mikor jöjjek holnap?

- 10:50 jó lesz. - bólint.

Egy gyors szenvedélyes csókot adtam és kiszálltam az autóból, Eric pedig utánam szólt.

- Egy ilyen csók után itt hagysz? - kisebb duzzogást hallok hangjában. Jelenleg inkább maradtam volna az ágyban egésznap és szorosan öleltem volna, de a jövőre is gondolnom kell. Nem hiszem hogy ami köztünk van az egyik napról a másikra elszállna.

- Majd pénteken repetázhatsz. - mondtam huncut mosollyal.

- Szavadon foglak. - mutat felém mutatóujjával és kacér mosolyával.

- Csak nyugodtan - mondtam ugyan csak huncut mosollyal.

Elment én pedig besiettem és pakoltam ami kell az óráimra. Azután hívom Maya-t hogy itthon vagyok, el tud-e jönni értem. Nem kellett sok ideig várnom és írta hogy jön. Míg vártam összeszedtem a gondolataim mivel Maya-t ismerve nagyon kíváncsi lesz. Amint megáll a kocsival gyorsan bepattanok és indulunk is.

- Sophie hol van? - kérdezem, mivel ő soha nem hiányzik.

- Nekem is van mit mesélnem. - mondta letörten, ami rá nem vall. - De kezd te.

Elmeséltem mindent. A tegnapot és a ma reggelt is. Természetesen a privát részleteket kihagyva. Az nem tartozik másra csakis ránk. Most pedig Maya-n a sor hogy beavasson. Remélem semmi komoly, bár letörtsége így is aggodalmat ébresztett bennem.

- Az óráink után elmentünk kávézni ahogy mindig. Felmentünk a galériára. Egy ideig minden jól is ment, de utána egy srác ült le Sophie mellé. Amivel nem is lett volna baj.
Beszélgettek és láthatóan érdeklődött Sophie íránt, de ekkor jött a csattanó.- megérkeztünk közben Maya leparkolt és míg besétáltunk folytatta. - A srác lesmárolta.

- Hogy mi?... - kellett pár másodperc míg eljutott az agyamig. Akkor ez volt Sophie első csókja, amivel nem is lenne baj, csak Sophie a romantikusnál is romantikusabb.

- Amikor pedig Sophie mondani akart valamit a srác az arcába nevetett. Lesétált a lépcsőn és leült egy asztalhoz ahol nem hiszed el kik voltak. - nézek nagy szemekkel várva a választ. - Becca, Lucas a srác és valami csaj. Ott nevettek Sophie-n. Ezt látva pedig sírva rohant ki. Siettem utána, de hiába. Nem láttam és a hívásaimra se reagál.

Ezt nem hiszem el. Bántsanak engem, de a barátaimat hagyják. Még nagyobb csalódottságot és megvetést érzek Lucas iránt. Nem akarom elhinni, hogy ő ilyen. Mégis hogy hagyhata ezt. Nem fér a fejembe.

- Én kettőig leszek. Mikor végzel?

- Fél egykor.

- Kihagyom az utolsó órám és akkor én is akkor végzek. - Sophie most sokkal fontosabb mint egy óra. - Itt találkozzunk. - Maya csak bólint.

A szemetek. Nem tudom ki volt a srác, de addig él.
....

Óráim végeztével szó szerint futottam Maya kocsijához és azonnal tudni akarom hogy van Sophie. Beültünk és elindultunk. Megérkezve próbálom hívni, de nem veszi fel nekem sem. Így bekopogunk.

- Lányok...hát ti? - kérdezi Sophie anyukája igen csak meglepetten.

- Itthon van?

- Igen. A szobájában. Nem enged be és nem is jön le. Csak a fürdőszobába megy néha. - mondta szomorúan.

- Felmehetünk? Hátha nekünk ajtót nyit. - kérdezem reménykedve.

- Menjetek. - mondta némi mosollyal.

Felmegyünk a lépcsőn kopogók majd szólítom.

- Sophie.

- Menjetek el. - ahogy hallom sír.

- Nem tágítunk amíg nem nyitsz ajtót. - mondta Maya parancsolva, ami nála megszokott.

Kis csend után nyílik az ajtó. Mi pedig berontunk és szorosan öleljük át Sophie-t. Szabadulna, de nem sikerül neki. Amikor pedig rájön elsírja magát, mi pedig csak öleljük remélve, hogy ettől jobban lesz.

- Nem kell mondanod semmit csak hadd maradjunk veled. - mondta Maya.

Egy ideig öleltük, mikor megnyugodott bebujtattuk az ágyba és ott voltunk mellette. Amikor már mélyen aludt Maya felém tekint.

- Mindjárt hazaviszlek. - mondta halkan.

- Ráér.

- Tanulnod kell úgy hogy nem ér rá. - parancsol rám Maya és igaza van. Rég tanulnom kéne, de ide kellett jönnünk.

- Majd én hazaviszem te maradj Sophie-val. - mondta Sophie anyukája én pedig bólintottam.

Hazaértem. Egész út alatt néma csend volt. Gondolom nem akart faggatni. Bár nem sok értelme lett volna, mert nem sokat tudok és nem is számít hogy mi történt. A fontos az, hogy Sophie jól legyen.

Beléptem az ajtón majd fel a szobámba és nekiálltam a tanulásnak. Hosszú órák után mindent sikerült a fejembe verni így nyugodtan mehetek aludni. Gyorsan letusoltam pizsibe bújtam és nehezen, de el aludtam.

......................................................................
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett.

Ha szeretnéd tudni mikor olvasható a folytatás, akkor kövess Instagram-on.

Instagram: liaa_imagine

Ha pedig spoiler-ek is érdekelnek, akkor kövess Tiktok-on

Tiktok: liaaimagine

Hamarosan találkozunk. Addig is további kellemes napot kívánok neked!