Mégis Léteznek Véletlenek?

2.

-Kimegyek a kertbe ott összeszedem a gondolataim és beszélek vele.-jelentettem ki, barátom válaszát meg sem várva

Már sötétedett,az ég tiszta volt így a Hold
pont rám vetette a fényét. A szél enyhén fújt és a friss levegő is kedvezett,segített kitisztítani a fejemet.

-Nyugi,egyáltalán nem volt cink teljesen megértem. Szeretnél róla beszélni? Tudok valamiben segíteni?-Válaszoltam Attilának.

Úgy érzem nem hiába adta tudtomra az érzéseit,biztos szeretne róla valakivel beszélni,csak nem értem hogy miért pont velem.

-Igazából jól esne ha valaki meghallgatna,máshogy nem hinném hogy segíthetsz. Az összes barátom Bálint szülinapján van,ami miatt kicsit szégyellem magam-írt vissza.

Mit vár tőlem? Hívjam fel? Vagy csak leírja?

-Találkozzunk nálam,aztán elmehetnénk Bálintékhoz csoro azt sem tudja mi van velem vagy hogy miért nem vagyok ott.-folytatta.

Válaszolni sem tudtam,már írta is a címet.
Szóval hát elindultam,egyáltalán nem izgultam,még csak fangörcsöm sem volt,amin meglepődtem hogy őszinte legyek. Mintha nem is Azival vagy Paul Streettel beszéltem volna,hanem csak Atival. A buszon vázlatolgattam.

Oh a francba-zavarta meg nyugodtságom a gondolat hogy Lénának nem szóltam,ezért még gyorsan ráírtam.
Mondanom sem kell,szerintem egyértelmű hogy rögtön küldte a piros gyertyás+rózsás füstölő képet,amin én csak jót nevettem. Szokásos Léna...

A busz lerakott,megérkeztem Atihoz,aki egy teljesen barátságos öleléssel fogadott. Sokkal felszabadúltabb volt mint a kávézóban. Egy egyszerű fehér felső volt rajta és egy fekete Slipknotos pulcsi. A barna haja állt össze-vissza,néhol barna fürtök lógtak a szemébe,néhol csak egy kóc látszódott belőle.

-Jobban vagy azóta egy kicsit?-érdeklődtem megszakítva a az ölelés közbeni,nem is annyira kínos csendet.

-Szakítottam vele.-Mondta hatalmas bánattal az arcán és könnyekkel a szemében amit igyekezett visszafogni

Annyira furcsa volt hogy nem a megszokott,mindig poénkodó,laza srácot látom magam előtt ember nagyságban mint akit a videókon,liveokban "ismertem meg".

-Nyugodtan sírd ki magad.-Ültünk le a kanapéra. -Ne érezd rosszul magad az érzéseid miatt,előttem se és előtted se. Ezek természetes.-Fogtam meg a kezét.

-Köszönöm hogy egy ilyen spontán találkozás után is bízhatok benned. Tényleg jó hogy egy új baráttal gazdagodtam,mert elég nehezen nyitok emberek felé.-Mondta

-De alig ismerlek téged,mesélj magadról!-folytatta könnyeit letörölve.

-Jázmin a nevem...-hansúlyoztam ki a Jázmint
-Oh baszki akkor a márkád,csak a beceneved miatt Mina,amit sejtem hogy nem is használsz,ha így kiemelted-Nevetett.

-Semmi gáz,tőled elfogadom. Szóval 19 éves vagyok,egy ideje különköltöztem anyától,imádok rajzolni,táncolni,verset írni,meg amúgy a művészet minden ágazatát. Kurva vicces vagyok,de ha jobban megismersz úgy is el fogod ismerni.-Magabiztoskodtam.

Ezután már gördülékenyen ment a beszélegetés,rengeteget nevettünk és jól éreztük magunk. Ati nagyon nagyon sokat beszélt,ha éppen elfogyott a téma elkezdett arról beszélni hogy milyen ügyesen tud rántottát csinálni,vagy hogy gyerekkorában bezabált egy egész doboz gyerek c-vitamint. Tetszett hogy kicsit nyers a humora,és a gondolkodása is. Néha csak
felhúztam a lábam a kanapén és hátradőltem és csak hallgattam ahogy folyamatosan beszél,nem is gondoltam hogy szinte első találkozásra ilyen kommunikatív.

Amikor Ati láthatóan jobban lett,elindultunk Bálintékhoz...de sajnos innentől egyre homályosabbak az emlékek...

halii,tudom tudom ez a rész nem volt túl eseménydús de majd csak innen lesz izgalmas. Milyen gyakran legyenek részek?