A Hannával való talalkozás után nem tudom hogy inkább szétvertem volna valakit vagy agyvérzést kaptam volna, de inkább bedugtam a fúlesemet és zene kiséretével sétáltam hazáig. Bementem a lépcsőházba, ránéztem a postaládánkra és valamiért most tele volt, biztos régen néztük. Tele volt reklám újságokkal, szokásos. De megakadt a szemem egy levelen amit nekem címeztek. Mindent kidobtam ami nem volt fontos a többit meg felvittem. Bementem a lakásba, levettem a cipőm és letettem mindent a kezemből majd Léna keresésére indultam. A konyhában épp Soba-t csinált magának.
-Oh szia! Mi újság? - kérdezte ahogy odajött megölelni
-Szia. Semmi különös. Bocs hogy nem igazán adtam életjelet
-Nem gáz megesik. Atival megbeszéltétek hogy hogyan tovább?
-Háát azt mondtam hogy majd viszek neki vacsit és estére kitalálom, de bazdmeg ez a kurva Hanna annyira felbaszott elegem van belőle.
-Na miért? Mi történt? - faggatózott tovább
-Ilyen idióta faszságokat mondott hogy mennyire hiányoztam neki meg mennyire szeret ezt kifejezetten hangoztatta, majdnem letéptem a fejét a helyéről. Rohadjon meg az ilyen.
-A kurva. Lehet valami kell neki az életedből azért akar közelebb kerülni hozzád.
-Jah lehet. Engem jobban idegesít hogy ilyen irritáló az a nő. - adtam hangot a gondolataimnak
-De azért figyelj oda! Mit csináljunk később? El kell mennünk bevásárolni.
-Fhu úgy megennék egy bolognait. Már nagyon rég ettünk
-Megbeszéltük. Akarsz jönni velem vagy még gondolkodsz?
-Itthon maradnék ha nem gáz nagyon nincs kedvem mászkálni.
-Okés akkor majd jövök. Puszillak
-Szia. Vigyázz magadra.
-Sziuss!
Ezzel ki is lépett a házból így magamra maradtam a gondolataimmal. Első dolgom volt hogy engedtem magamnak vizet és beültem a kádba. Beraktam egy kevert lejátszást spotifyon hogy szóljon valami a háttérben
Miután lenyugodtam és találtam valami értelmes dolgot amit csinálhatnék, kiszálltam a kádból, felöltöztem és mentem a dolgomra. Mosogatás közben észrevettem a levelet amit kaptam, teljesen megfeledkeztem róla. Kinyitottam és egyből a szám elé kaptam a kezemet mert egy eléggé rangos cég keresett fel engem hogy lenne-e időm meg alkalmam találkozni a főnökükkel. Egyből fel is hívtam őket és megbeszéltünk egy találkozót. Miután leraktam utána jutott eszembe hogy nekem rengeteg dolgom van. Még Atinak is kell csinálnom hónap végéig rengeteg mindent meg most ez is. Gondolataimat elhesegetve kiültem az erkélyre, kicsit megnyugodni. Nem bírok ennyi mindent tisztán,nem ártana senkinek ha mondjuk egy dzsót elszívnék,meg az nem is olyan vészes.Abban a pillanatban amint ez a gondolat végigsöpört az agyamon, csörgött a telefonom. Egyből felvettem, meg se néztem ki hív.
-Hello - szóltam bele
-Szia! Hallottam talalkoztál Hannával. Kibékültetek vagy most mi a szitu? - kérdezte Áron kíváncsian
-Hát őszintén én nem akarok vele csak így kibékülni de majd meglátjuk mi lesz a vége, de tökre jó hogy hívtál pont hívni akartalak hogy kéne cucc - tereltem a témát
-De geci már nem tudom mióta tiszta vagy csak úgy el akarod baszni?
-Neked nem mindegy baszod, örülj hogy fizetek érte - mondtam felháborodva
-Egyáltalán nem,múltkor is majdnem eltettelek láb alól. Csak akkor együtt nyomjuk hogy vigyázzak rád.
-Megbeszéltük. Jössz elénk?
-Aha, a szokásos helyre
-Szuper,majd hívj. - ezzel kinyomtam a telefont hogy tudjak tovább magamra koncentrálni.
Benyomtam tv-n az egyik új Jólvanezígy részt, közben kicsit átgondoltam mit és hogyan kéne csináljak. Lénával muszáj beszélnem mert ez a krízis nem túl barátságos és lehet hogy tényleg rá lenne szükségem. Mindegy először a narkó majd utána kitalálom mi lesz. Próbáltam fókuszálni a videóra de annyira felkúrt a sok faszság amiről szó volt, meg rengeteg probléma volt az életemben hogy inkább összekészülődtem és lementem a lenti padhoz várni Áronra. Egy pár percig várnom kellett rá, addig zenét hallgattam.
-Szia! - köszönt Áron
-Jaj szia! - felálltam hogy megölelhessem
-Mizujs?
-Semmi különös. Veled?
-Ha jól lennék nem jöttem volna veled narkózni - mindketten elmosolyogtunk a mondata végére
Elkezdtünk beszélgetni, mindketten a problémáinkról meg hogy kivel mi történik jelenleg. Közben nyilván elkezdtük amire egész délután vártam. Néha dobtunk, néha szívtunk,mit mikor-hogy
már csak azt vettem észre hogy ránk sötétedett és Áron semerre sem volt. A telefonom elkezdett rezegni.
-Attila?- suttogtam
YOU ARE READING
Mégis Léteznek Véletlenek?
Fanfiction"Csak ültem,s meredten néztem magam elé. Az idő megszűnt létezni,a levegő vétel sem volt egyszerű. A kezem sem tűnt igazinak,minden csak szimuláció. Ismerős érzés...Véget vethetek valaha ennek?-Tűnődtem miközben próbáltam összeszedni minden erőm hog...
