Mégis Léteznek Véletlenek?

16.

-Mi a baj?-Faggatott Léna.
-Ati nem veszi fel.
-Apropó Ati...azt írtad nekem tegnap hogy majd mesélsz!-Mért végig teljes kíváncsisággal,mintha csak egy nyomozó lenne.
-Lefeküdtem vele.-Hadartam el a lehető leghalkabban.
-Miageci? Ne motyogjál,nyisd ki a szád
mi vagyok én logopédus?
-Lefeküdtünk.
-Tudtam!-Sikítozott.-És akkor most együtt vagytok?-Bökdöste a vállam.
-Hát nem tudom...neki is mondtam hogy nagyon szeretem úgy mint barátot de...
-Mivan? Dugtatok te meg azt mondtad neki hogy szereted mint barátot? Neked kajak agyadra ment a kábszi.-Fogta a fejét támogató barátnőm.
-Na hát igen épp ezt akartam mondani. Neki van egy kiegyensúlyozott élete,ível fel a karrierje,neki erre nincs kapacitása. Mármint csak magának ártana azzal ha összejönne velem. Neki nincs szüksége arra a káoszra ami engem körülvesz, és nem is érdemli azt ami velem járna. Nem garantálom hogy olyan sokáig tiszta maradok és annak csak ő inná a levét. Nekem is a munkámmal kéne foglalkoznom,nincs időm kapcsolatra.-Fakadtam ki.
-Az utolsónak már nagyon kifogás szaga van-Húzta a száját. -Ilyen hozzáállással ne lepődj meg ha tényleg visszaesel Jázmin! Meg amúgy is,ha szeret téged,akkor szeret a problémáiddal együtt!-Érvelt.

Lénának teljes mértékben igaza volt,hívtam is Attilát hogy megbeszéljem ezt vele,de sok ideig nem reagált. Egyszer csak az ő üzenetére lettem figyelmes.
"Legyél kérlek őszinte! Igaz hogy visszaestél? Tudod hogy bennem bízhatsz,és ha ez igaz nagyon csalódott vagyok és nem azért mert drogozol hanem mert titkolod."

Ez mégis honnan jöhetett neki? Nem értem ez hogy juthatott az eszébe,ezért rögtön válaszoltam neki. A szívem majd kiugrott a helyéről mikor átküldtem neki az üzenetet.
"Mi a faszról beszélsz? Semmi közöm a narkóhoz amióta kiengedtek,ki mondta ezt neked?"

Elolvasta az üzenetet,de nem válaszolt így jobbnak láttam felhívni.
-Ki mondta ezt?-Szóltam bele a telefonba köszönés nélkül.
-Ki fogsz akadni fix de Hanna.
-És utána te vagy kiakadva hogy nem bízom benned? Egyébként igen,kurva nehéz tisztán és nem hiszem hogy sokáig bírom. Most örülsz? Azt esetleg nem akarta mondani kedves nővérem hogy miatta voltam élet-halál között kórházban? Áron mindent elmondott.-Tálaltam ki.
-Mi a fasz...én nagyon sajnálom.

Ati szemszoge:
-Nem kell felejtsük el egymást - mondta lesújtóan Jázmin
-Na álljon meg a menet... - kezdtem volna bele de rám nyomta a telefont. Egyből ideges lettem ezért abban a pillanatban cipőt húztam és elindultam Jázminék házához. Hogyha nem beszél velem telefonon akkor majd fog élőben. Miközben sétáltam elgondolkodtam azon hogy amiket Jázmin mondott tényleg nagyon szíven ütöttek. Hogy a picsába lehettem ekkora fasz hogy a nővérének akit konkrétan alig ismerek hamarabb elhiszem hogy visszaesett. De ahogy most beszéltünk úgy érzem képes lenne rá. De nekem annyi a jelenlegi célom hogy ne is akarjon visszaesni nem hogy tényleg megtörténjen. Mikorra odaértem már be is fejeztem a gondolatmenetemet.

Egyből becsengettem, Léna vette fel a telefont:
-Ki az?
-Beengednél kérlek?
-Persze, gyere nyugodtan.
És abban a pillanatban ahogy ezt kimondta nyílt az ajtó és esze veszett gyorsasággal bementem a lányokhoz. Mikor odaértem, egy darabig még lihegtem nem akartam full kifáradtan megjelenni mint a "jótevő". Mikor úgy éreztem hogy készen állok egy normális beszélgetésre akkor bekopogtam és egyből ajtót nyitott Léna.
-Gyere be nyugodtan, bocs épp készülődök
-Semmi baj. Merre indulsz?
-Megyünk Rubennel enni a városba - mondta elpirulva. Annyira örülök nekik hogy egymásra találtak, tökéletesen kiegészítik egymást.
-Oooo az szuper, érezzétek jól magatokat
-Meglesz, meglesz. Na de én sietek, Jázmin valahol a házban van, valószínűleg az erkélyen rajzol, tervez, de nem tudja hogy itt vagy szóval lehetőleg ne ijeszd meg.
-Értettem. Jó szórakozást. Szia
-Köszönöm! Sziaaaa! - elnyújtotta a szia végét, szokásához híven.
Egyből az erkélyre mentem, reménykedtem hogy ott van és teli találatom volt. Nem akartam túl tolakodó lenni és már gecire fájt a lábam is szóval leültem a mellette lévő székre kint.
-Te mi a faszomat keresel itt? - kérdezte felháborodva Jázmin
-Te voltál az aki rám baszta a telefont ne tegyél úgy mintha én lennék a hibás
-Akkor sem törsz be csak úgy a házamba
-Léna beengedett, szóval nem betörtem amúgy meg nem igazán hagytál más választást. - ezután beállt a kínos csönd nem tudtam hogy kéne ezt megvitatni vagy hogyan kezdjek bele.
-Nos, ha csak annyiért vagy itt hogy nézz ahogy tervezem a következő cuccodat akkor hazamehetsz és küldök neked videókat vagy nem tudom - jó nagy proli lett egy fél óra alatt
-Tudod hogy ez nem így van.
-Akkor hallgatlak - ekkor letett mindent a kezéből és teljes mértékben rám figyelt
-Figyelj. Először is. Nagyon sajnálom hogy elhittem azt amit Hanna mondott, de azt hittem hogy ő hamarabb értesült úgy bármiről. Másodszor pedig. Megszeretném beszélni veled a kettőnk közti dolgot mert nem akarom azt hogy eltitkolt érzelmekkel élünk és úgy teszünk mintha minden rendben lenne.
-A bocsánatkéréseden még gondolkodok, viszont a kettőnk közti témát hanyagolnunk kéne mert itt volt az újabb példa hogy megbíztam benned és eljátszottad a bizalmamat.
-Nagyon sajnálom - késztetést éreztem mégegyszer bocsánatot kérni
-Ha mégegyszer kimondod azt hogy sajnálom vagy hogy bocsánat abban a pillanatban doblak ki
-Jó. Akkor szeretnél rólunk beszélni vagy már elengedted véleg ezt a témát!?
-Amúgy sokat gondolkodtam és arra jutottam hogy nagyon nagy fasz voltam veled ebben az ügyben, de ugyanakkor nem szeretném hogy egy teher legyek számodra és elrontsam az életedet és koncertek előtt kelljen telefonálgatnod jobbra balra hogy ki szedett fel honnan ha egyszer visszaesnék. Aztán végigstresszelnéd a koncertet elbasznád a szövegeket így szar lesz az egész koncert én is visszaestem és újra ott vagyunk hogy dupla szar van a nyakadban. Plusz Léna is azt mondta hogy köcsög voltam.
-De fogdd már fel hogy engem nem érdekel ha visszaesel, érted? Úgy ahogy legutóbb is segítettem kijönni belőle most is fogok. - megint beállt a kínos csend ezért újra belekezdtem - Szerelmes vagyok beléd értsd meg és nem szeretnélek olyan könnyen ereszteni magam mellől.
-Beszélünk még erről,jó?-Nézett szemeimbe a helyzetet sajnálva.
-Ha már koncert...lesz egy elég nagy fellépésünk Szegeden,eljöttök velünk Lénával megnézni minket?-Ajánlottam fel neki.
-Jól hangzik! Léna is mondta hogy most nem tudnak sokáig maradni mert utána indultok le.-Szerencsére belement és még a témát is ejtettük.
-2 Óra múlva indulunk hogy legyen időnk még próbálni egy gyorsat.-Mondtam,majd leültem mellé.
Kis ideig kint ültünk és beszélgettünk,utána bementünk és Fókuszcsoportot néztünk. Indulás előtt még felugrottunk hozzánk hogy összeszedjem magam és később a zenekar többi tagja is megérkezett. Tök mély témákba és filozofálgatásokba is belementünk,aminek kifejezetten örültem,látszott rajta hogy ő tényleg megért és nem csak hülyének néz. Minden testi kontaktust kerültünk,pár lépés távolság mindig volt közöttünk.

Jázmin szemszöge:

A Szegedre vezető úton sokszor elgondolkodtam hogy mégis mit akar még tőlem Hanna és miért pont Attilát manipulálja. Azon is sokat gondolkodtam hogy hogyan tudtam megbocsátani Atinak. Ezeket az apróbb elbizonytalanodottságokat Léna is észrevette és hogy a kocsiban ne hallják a többiek,leírta nekem üzenetben kérdését.
"mi a baj?"
Nem válaszoltam neki,mert konkrét baj nem volt csak túl sokat jár az agyam,az meg normális. Nem?
Amikor megérkeztünk Léna és én körbenéztünk a fesztiválon néha egy-egy koncertet is meghallgattunk. Mikor eljött az idő,Atiék színpadra léptek minket pedig teljesen magával ragadt a zene.
Rajongók ezrei sikítoztak bármit is csináltak,ezért nem mindig értem hogy miért szokott néha izgulni Ati,hisz bármit csinálnak a tömeg egyenesen imádja. Mikor Desh színpadra lépett a nap is lement és sokkal látványosabb volt minden show elem.
A visszafelé úton Desh elaludt,viszont a többiek és velük együtt mi is fel voltunk spanolva,kivéve Atit. Szövegeket írt jegyzetbe és senkihez nem szólt szinte miután lejött a színpadról.
-Nem akarunk csinálni valamit ha hazaérünk?-Célozgatott Léna
-Off én alszok.-Puszilta meg a mellette ülő szerelme.
-Mi a Fészekkel megyünk inni,már koncert előtt megbeszéltük.-Mondta Pisti.
-Ati?-Próbáltam magamra vonni a figyelmét,de nem sikerült ezért megpróbáltam mégegyszer. -Ati!
-Hm?-Nézett fel vörös szemeivel a telefonjából.
-Van valami terved ma estére? Csinálhatnánk valamit,csak Desht is ébresszük fel!
-Hát igazából nincs túl sok kedvem de ha nekikezdünk majd belelendülök. Hívjuk át Sancit meg Bálintot!-Vetette fel.
-Benne vagyunk!-Egyeztünk bele Lénával.
Végül Atihoz mentünk,Desht nagy nehezen felébresztettük és rávettük hogy kiszálljon a kocsiból,kis várakozás után Bálinték is megérkeztek.
-Hoztam ilyen ivós-kártyajáték szerűséget.-Büszkélkedett Bálint.
-Ahj de az olyan cink! Olyan mint általánosba a felelsz vagy mersz.-Panaszkodott Desh.
-Szerintem menő!-lelkesedett kedves barátnőm.
Sanci nem igazán tudta hogy mi történik csak sodródott az árral,Léna teljesen fel volt pörögve ahogy Bálint is. Desh szerintem csak ivott volna,Attila pedig abszolút telibeszarta az egészet. Mindenki ivott kivéve engem,leültünk a földre egy körben mintha csak üvegeztünk volna. Először csak lightos feladatok voltak,majd jöttek a "vedd el a melletted ülő telefonját és írj valami félreérthetőt" feladatok. Egyébként Deshnek kellett írnia Bálint telefonjáról.
Attila feladata az volt hogy el kellett mesélnie mi történt az általa utoljára megnézett pornóban,és ha nem válaszol 3 shot-ot le kell húznia. Állítása szerint ő tényleg nem emlékezett,de szerintem örömmel húzta le azokat a shotokat,hiába volt már előtte is egy kicsit spicces.
Az idő telt,a kínos feladatok sorra történtek,Attila pedig egyre részegebb volt.
A durvább kártyák után véletlen becsúszott egy kevésbé kínos feladat ami Lénára jutott.
Csak annyi volt a feladata hogy egy általa választott ember megkérdezzen hogy jelenleg szerelmes-e valakibe.
-Nyugi fiúk és Jázmin,nem fogok senkit szívatni szóval attól kérdezem meg akinél egyértelmű a helyzet így megkíméllek titeket.-Vezette fel a feladatát.
-Szóval Attila! Szerelmes vagy valakibe?-Nézett rá Léna.
-Nem. Senkibe.-Jött a válasz,amire senki sem számított. Ahogy kimondta rögtön visszhangzott a fejemben amit ma mondott nekem,csak nem akartam jelenetet csinálni.
"Szerelmes vagyok beléd értsd meg és nem szeretnélek olyan könnyen ereszteni magam mellől."

-Igen valószínűleg ezért iszod le most is magad...-Suttogtam alig hallhatóan,Desh ennél pár fokkal harsányabb volt.
-Ez egy hazug geci! Miért mi vagy te buzi?-Kiabált rá,mire végre Sanci is megszólalt;
-Tudtam! Én tudtam! Mindig is egyértelmű volt hogy én kellek neked.
Erre mindenki annyira hangosan elkezdett nevetni hogy a szomszédban is hallották. Oké,bevallom én is kuncogtam,de nem értem ez Atinak mire volt jó. Úgy is tudja mindenki. Mi van ha tényleg nem szeret? És ez engem miért zavar ennyire?