Mégis Léteznek Véletlenek?

9.

Itt még a leszokás is könnyebb lesz,nincs semmi a kizökkenthet. Tényleg csak a mániás korszakomban lennék és nem gondoltam át mit csinálok? Senki nem tud rólam semmit,és ez engem nem is zavar? Itt vagyok egy személyiségzavarral és egy függőséggel és nem vagyok hajlandó terápiára menni? Normális vagyok? Hol szúrtam el így? Vagy a családom? Mindegy legalább a humorom jó..-Forgolódtam az ágyba,egy percre le nem hunyva a szemem. A francia ágy mellett volt az ablak így tökéletesen láttam a naplementét,így is tettem,néztem egy ideig majd ezt a folyamatot egy üzenet szakította meg.

Léna: Tudom hogy megint egy óriási baromságot csináltál,csak kérlek mondd el hol vagy. Nem megyek oda csak aggódom és muszáj tudnom.

Jázmin: Most nem csináltam semmit,vagyis szerintem. Épp Madridban nézem a naplementét. Kérlek ne mondd el senkinek hogy itt vagyok. Egy kicsit el akarok tűnni.

Léna: Bazdmeg Jázmin amint hazajössz beraklak egy pszichiátriára onnan meg mehetsz Madridba,Barcelonába vagy ahova akarsz.

Igen,tudom,teljesen kikészítem ezzel a viselkedéssel a körülöttem lévőket és minél hamarabb kéne kezdjek ezzel a mentálisan instabil állapottal valamit mert rámehet a munkámra de ami még fontosabb; a kapcsolataimra. Most mindenesetre jónak látom hogy egy ideig itt maradjak
—————————————————————————-
—-time skip—-
(6nappal később)

Ati szemszöge:

-Attila bazdmeg ezt te sem gondolod komolyan,hogy azért nem jössz velünk spanyolba mert a faszom csajod aki nem is a csajod,eltűnt,de kurvára nem tűnt el mert Léna tudja hol van csak nem szeretné elmondani. Ki vagy akadva azon hogy napok óta nem beszéltetek,és még egy hónapja se ismeritek egymást,neked teljesen elmentek otthonról,vagy csak játszod reménytelenül a hős szerelmest? Én értem hogy szép és hogy különleges,de baszki 1hét kikapcsolódás neked is jár.-Kiabált velem Álmos tudva,hogy ez egyáltalán nem fog meghatni.

-Hát ezzel most aztán kurva sokat segítettél,annyit kértem,hogy értsd meg,én így nem tudom elengedni magam ha nem tudom mi van azzal a lánnyal.-Maradtam továbbra is nyugodt majd levetettem magam a kanapéra.

-Ati,ez a te döntésed de mi csak jót akarunk,de nem csinálhatod ezt örökké.-Ült le mellém Álmos. -Ha úgy gondolod hogy jönni szeretnél,csörgess meg és már foglaljuk is neked a jegyet.-Veregette meg a hátam.

Nem akartam tovább Álmosékat feltartani mert tudom hogy vannak annyira szerencsétlenek hogy lekésik a gépet. Ahogy a lakáshoz ért a taxi,rohantam is fel aludni. Hajnali 4kor már nem ártana...

Miért ilyen világos minden? Hol vagyok? Desh,Álmos és Zsombi jelenlétét érzem,de nem látom őket csak hallom ahogy beszélnek. Hol vannak? Semmit nem értek de minden logikus. Az emberek spanyolul beszélnek,mégis értem amit mondanak. Egy világosbarna hullámos hajú,vékony alkatú lányt láttak,de senki sem ismeri. Meglepi őket,mert a környéken mindenki jó kapcsolatot ápol az ittlakókkal. Azt mondják illata mint a jázmin és a szegfű ötvözete. Fehér lenge ruhát visel és a helyiek legendákat mesélnek róla. Ahogy beszélnek róla rögtön Mina jut eszembe ezért elmesélem Álmosnak,de ő csak értetlenkedve néz. Desh és Zsombi sem érti honnan ismerem a lányt,úgy tesznek mintha még ők se látták volna. Az időt akartam megnézni a telefonomon,de alig tudtam kiolvasni a számokat.

Kinyitottam a szemem majd ráeszméltem hogy már a nap felkelőben volt. Még se kellett volna itthon maradnom? Szólok nekik hogy utánuk megyek.
———————————————————————-

Jázmin szemszöge:

-És utána Ruben mondta hogy késésben vagyunk ezért határozottan megindultam...szerinted nem bele estem a nálam kétszer nagyobb,mocskos tócsába?-Síkított a telefonba Léna.
Annyira meg tudnak megnevettetni a vele történt kínos szituációk,már csodálkoztam is volna ha nem történik vele ilyesmi.
-Deshék nem sokára spanyolba!-Juttata eszembe.
-Baszki már pont jól éreztem volna magam..ugye nem tudják hogy itt vagyok?
-Dehogy nyugi már!-Csilapította az indulataimat.
-Szerintem én most leteszlek szivem. Elmegyek sétálni,ma még lent se voltam.-Búcsúztam.
-Jól van puszillak.-Tette le a telefont.

Egy fehér lenge ruhát vettem fel,a hajamat csak kiengedtem. Nagyon meleg volt a mai nap is így nem akartam túlextrázni. Amikor sétáltam, olyasvalakit láttam akit nem éppen akartam,de számítottam rá.

Igen,Attila volt,de nem egészen olyan formában amire én gondoltam. Egy gitárral a kezében egy angol nyelvű feldolgozást énekelt,tökéletesen kihangosítva. Az emberek körbeállták,és csodálták őt. Én is csatlakoztam,megbújva pár mulató ember között. Mindig is szeretett volna utcazenélni,így egy újabb álmot kipipálhatott. Amikor énekel látszik rajta hogy a szenvedélye az amit csinál,finom kézmozdulataiban és hangjában teljesen el lehet veszni. Néha egész teste beleremeg egy-egy hang kiéneklése után.
A tömeggel együtt megtapsoltam,amit ő sem hagyott figyelmen kívűl.