Mégis Léteznek Véletlenek?

5.

Jázmin szemszöge:

-Sosem fogok ebből kijönni teljesen.-Folytattam.

-Hogyan tudnék segíteni?-Törölte le Ati a könnyeim egyik kezével,amíg másikkal a kezemet fogta.

Rossz érzés volt barna szemében a sajnálatot látni,nem valami halálos beteg vagyok...Próbáltam takargatni térdemmel a melleim,bevallom egy kicsit zavarba hozott hogy ilyen közel volt hozzám miközben fürödtem.

-Csak menj ki és hagyd hogy lefürödjek egyedül.-Zavartam ki.

-Szólj ha gáz van.-Csukta be maga után az ajtót.

Úgy érzem az összes boldogságom eltűnt,olyan tökéletesen akarom érezni magam mint Bálint lakása előtt a földön ülve. Most minden olyan hangos,rossz értelemben,és egyszerre csendes. Szorongok ok nélkül és úgy érzem körülöttem minden reménytelen. Utálom hogy sosem tudok igazán boldog lenni,mert amikor kitisztulok minden szörnyű és már már félelmetes.

Felöltöztem és kimentem. Meglepetésemre Ati még mindig itt volt.
A szobám előtt Álmossal telefonált.

-Na hallod most leteszlek,később írok csókollak.-Tette le mikor meglátott.

-Még tart a buli?-Kérdeztem kifejezéstelen arccal. Már vagy félnégy lehetett ezért érdekelt.

-Most mennek haza,a főbérlő néni hazaküldte őket aki múltkor Desht elcsitította.-Válaszolt.

-Hogyhogy még itt?-Érdeklődtem röviden.

-Léna írt hogy nem fog hazajönni,és gondolom amíg nem megy ki belőled teljesen a cucc úgy sem fogsz aludni. Nem hagyhatom hogy unatkozz...-Csípkelődött.

Már "jobban voltam" legalább is már nem éreztem annyira a hatását,úgyhogy kitaláltam hogy csináljunk vacsorát,már amennyire hajnalban napkelte előtt lehet vacsorázni.
Ati kapcsolt közbe egy filmet és azt néztük,úgy csináltunk mind a ketten mintha nem történt volna semmi.

Szépen lassan kezdtem felfogni hogy Azahriah van a lakásomban,aki előtt pár órája széthánytam magam és zokogtam a kádban.

Sokadik Uno kör után folytattuk az ágyban a film nézést amit kaja csinálás közben elkezdtünk. Attila egyáltalán nem figyelt,rájött a szófosás és elkezdett beszélni megállás nélkül. Fel se tűnt hogy kb 6óra van és már felkelt a nap,a borult ég és a közelgő vihar miatt. Mostanában egyre gyakrabban van aminek örülök. Hallgattam a vihart és a tőlem pár centire fekvő Ati gondolatait.

-Figyelsz is te rám vagy csak a plafonnak
beszélek?-Ment biztosra Ati.

-Uhum...szerintem nem kell sokat várni..-Próbáltam valami értelmes választ adni,de hogy őszinte legyek félálomban voltam és azt se tudtam miről van szó

-Mina..arról beszéltem hogy miért cink sok ember előtt elájulni...-Fokozatosan halkult el ahogy látta hogy csaknem alszom.
-Szép álmokat.-Suttogta a fülembe miközben betakart.

Nyomott egy puszit a homlokomra.
Lehet csak én képzeltem bele többet,de a mai események nem azok a tipikus dolgok voltak,amik átlagos barátokkal történnek. Teljesen máshogy bánt velem mint egy baráttal.

Szerintem olyan egy órát aludhattam aztán felkeltem egy óriási dörgésre amit egy rövidebb villám követett. Egyáltalán nem arra keltem mint amire számítottam,de nem is zavart annyira.

Kinyitottam a szemem és Atit láttam aludni. A mellkasán feküdtem a jobb keze pedig a betakart derekamon volt. Először csak azt hittem álmodom,majd ő is felkelt egy másik dörgésre.

-Én hogy kerültem ide?-Akartam tudni kétségbeesetten.

-Addig-addig forgolódtál míg ki nem találtad hogy neked nincs elég helyed az ágyon,így jobbnak tartottad hogy rámfekszel.-Magyarázta el rekedtes hangján,mire én ismét elaludtam.

Addigra már a nyakát is átkaroltam,ha már ő is megteheti hogy a derekamon pihenteti a kezét...van pofája úgy hogy alig 2napja szakított azzal a hisztis picsával,nem rég még itt sírt nekem hogy mennyire szereti.

Reggel,vagyis délután egykor,arra keltem,hogy Ati idegesen járkál le-fel a lakásban.

-Végre felkeltél.-Mondta egy fokkal nyugodtabb hangon. -Kész vannak a jelmezek?-Nézett reménykedve a szemeimbe.

-Milyen jelmezek?-Kérdeztem alig ébren

bocsi a rovidebb részért,igyekszem hosszabbakat írni,meg egyáltalán írni😭
❤️Legyen szép napotok,puszilok mindenkit aki olvassa,jól esik hogy támogattok,és ennyi Atis könyv mellett ezt olvassátok❤️