Mégis Léteznek Véletlenek?

15.

A napfény pont a besütött a redőnyön keresztül a szobába mikor felkeltem. Attila még javában mellettem szuszogott,ezért próbáltam minél halkabban kicsoszoni a konyhába egy kávéért. Még is mit műveltem én tegnap este? És miért nem bántam meg? Lehet tényleg szerelmes lennék? Nem...jelenleg nem fér bele az életembe,simán csak meg volt a kémia de ennél többről szó sem lehet! Vagy igen? Teljesen elvesztem a gondolataimban és ezért nem vehettem észre hogy Ati mögöttem áll egy szál melegítőben.
-Nekem is csinálsz?-Ijesztett meg.
-Hát hogyne..neked is jó reggelt.-Motyogtam.
-Tegnap hívott téged Áron és felvettem,üzeni hogy beszélni akar veled és hogy tartsd magad távol Hannától.-Mondta mintha a világ legtermészetesebb dolgát jelentette be volna.
-Na jó tudni hogy már a telefonom is felveszed. Kicsit unom ezt a Hanna témát,de ha ennyire akarja meghallgatom.
-Nem akarjuk megbeszélni mi volt ez tegnap este?-Ült le az asztalhoz miközben én a kávét főztem le. Hátrafordultam hogy a szemébe tudjak nézni,ő pedig az enyémbe. Olyan volt mintha telepatikusan próbáltuk volna megbeszélni,csak sajnos még magunk sem tudtuk milyen üzenetet szerettünk volna átadni. Fekete mégis csillogó szemeit egésznap tudtam volna nézni.
-Szóval?-Zökkentett ki.
-Barátok vagyunk.-Fordultam vissza. Lehet gyávaság amit csinálok,de vállalom.
-Értem,szóval szerelmes vagyok beléd és te is belém,de csak barátok vagyunk és hébe-hóba szexelünk...értem,világos.-Válaszolt cinikusan. Teljesen lefagytam,az állam leesett,amit szerencsére nem látott mert háttal álltam neki,de tulajdonképpen ez így van ahogy elmondja,vagyis nem mert én nem vagyok belé szerelmes,de ha szerelmes lennék belé se tűrném hogy ilyeneket mondjon.
-És zavar?-Tettem próbára,majd odaadtam neki a kávéját.
-Felesleges köröket futsz.-Mondta szemrehányóan majd belekortyolt a kávéba.
Szerettem volna hogy elkezdjünk másról beszélni,valami tök random témáról amiről eleve szoktunk,de úgy láttam nincs meg hozzá a hangulata,ezért ezután a kínos reggel után jobbnak láttam hazamenni.
Nem akartam ilyen hangulatban otthagyni szóval mikor kikísért,olyat mondtam amire én sem számítottam;
-Szeretlek,csak egy kis időt kérek hogy összeszedjem magam és ha stabilnak érzem az életem visszatérünk erre a beszélgetésre. Kérlek maradj velem addig,legalább mint barát.-Választ nem várva gyorsan becsuktam az ajtót és hazaindultam. Út közben jutott eszembe hogy a ruháiba vagyok,és az én ruhámat meg nála hagytam.
Hazaérve nem magyarázkodtam Lénának,este úgy is jobban ráérünk.
Elkészültem,csináltam magamnak egy szendvicset és megbeszéltem Áronnal hogy találkozunk a közeli parkban.

Hanna szemszöge:

Anya és apa szerintem mind a kettőnket leszart,bár anya mutathatott volna egy szebb példát azzal Jázminnak hogy nem egy drogos kurva. Gyerekkoromban is próbáltam nekik megfelelni,de minek ha a pszichopata apám csak magával és a saját céljaival volt hajlandó foglalkozni azzal nem is törődve hány embert tiport el pusztán önzőségből? Sokan mondják,hogy valamit örökölhettem tőle hisz gyerekkoromban sem mutattam semmi megbánást a rossz tetteim után illetve mindig hajlamosabb voltam az agresszív viselkedésre. Rengeteg önismereti beszélgetés után láttam be miért viselkedem úgy ahogy,de változtatni sosem tudtam,lehet mert nem is akartam.
Az hogy nem tudok kötődni senkihez és semmihez,egy olyan természetes dolog mint az hogy reggelente megiszok egy pohár vizet. Néha tényleg olyan mintha nem lenne lelkem,ezért is érzem azt hogy az én esetem menthetetlen,viszont Jázmin más. Rettentően tehetséges,amit el kell ismernem. Egész gyerekkoromban irigykedtem rá;fiatalabb mint én még is mindig ő volt a "jobb". Az is lehet hogy csak a lelke miatt érzem ezt. Vannak igazi érzései és akár még jó ember is lehetne belőle. Az egyetlen motivációm hogy kimenjek külföldre dolgozni Jázmin volt. Mindenki elájult tőle a környezetünkben hogy milyen fiatal még is milyen tehetséges és sikeres,viszont ez nem minden. Drogfüggőséggel küzd,ami persze senkit nem érdekel mert "művész" és hát ez normális. Jázmin viszont tényleg komoly problémákkal küzd,nem mintha sajnálnám hisz ahhoz hogy elérjem a célom ez egy tökéletes gyengepont. Anya a napokban felkeresett,azt mondta helyre szeretné hozni velünk a a kapcsolatát,de szerintem egyértelmű hogy egyikünk sem vevő erre,egyszerűen csak be akarom bizonyítani neki hogy jobb vagyok mint Jázmin,akit az ismerősök mindig körberajongtak. A húgom szépen lassan le fog épülni a kábítószerektől és utána én szépen lassan átveszem az idézőjeles bolt felett az irányítást. Tervezni nem tudok,de egy komolyabb vállalkozást indíthatok a megfelelő alkalmazottakkal. Első sorban Jázmin szeretteit kell ellene fordítanom,így már egy lépéssel közelebb vagyok. Szerencsére Ati végül belement a találkozóba,vele kezdem.
-Essünk túl rajta.-Huppant le mellém a padra.
-Nem vettél észre semmi furát Jázminon?-Igyekeztem aggodalmat kifejezni.
-Hogy érted? Most kelt fel kómából.
-Igen,épp ez az,amióta itt vagyunk egyre többet hallom vissza másoktól hogy visszacsúszott,ráadásul elég keményen...-Próbáltam hatni rá,mire ő csak kérdően nézett rám.
-Áron,a dealere nekem szólt hogy egyre keményebb cuccokat kér tőle és hogy próbálják meg vele beszélni,de szerintem neked jobban menne.
-Hogy lehet hogy visszaesett és nem is mondta? Hazudna nekem?-Hitetlenkedett.
-Most is nálam aludt,minden rendben volt vele.-Magyarázkodott.
-Te még nem ismered őt...színész szakkörre járt általánosba,tudja hogy kell lepleznie.-Mikor ezt kimondtam,mérhetetlenül nagy csalódást véltem felfedezni az arcán,majd fájdalmában felállt és céltalanul elballagott. Pont ahogy szerettem volna.

Jázmin szemszöge:

Amíg vártam Áront azon gondolkodtam milyen hálás lehetek Atinak és Lénának hogy mellettem állnak és bízhatok bennük,igaz ez nem tartott sokáig mert Áron egész hamar megérkezett. Egy gyors szia-szia és egy "hogy vagy" témájú báj csevely után beállt egy kisebb csend.
-Figyelj Jázmin,nem akarom az idődet húzni. Az igazság az,hogy Hanna mocskosul sok pénzzel lefizetett hogy valami szar,nem tiszta cuccot adjak neked,külön kérése volt hogy valami veszélyeset...és hát...
-És hát mindent a pénzért ugye?-Szakítottam meg a mondanivalóját.
-Annyira sajnálom. Sosem éreztem még ekkora bűntudatot. Ha akarsz nyomj fel a rendőrségen,vagy amit akarsz,megérdemlem.-Temette fejét a kezeibe.
Sosem bíztam annyira Áronban hogy ez egy csalódásként érjen. Nem volt kérdés hogy megbocsátom neki,hisz ehhez két ember kellett,ha Hannát beleszámoljuk akkor három. Ő nem egy barátom akitől ez olyan rosszul esik,hanem csak egy helyi plug.
-Voltam is bent nálad,nem tudom hogy tudod e.-Mondta egy sóhaj kíséretében.
-Tudom. Éreztem.
-És amúgy tiszta vagy?-Érdeklődött. -Gondolom ha narkózni akarsz azt már nem nálam fogsz.
-Igen,de kurva nehéz és egy tök sokszor érzem hogy...érted szóval hogy nem mindig jó tisztán.-Vallottam be.
Miután kibeszélgettük magunk elbúcsúztunk egymástól és hazaindultam. Léna még mindig nem tud semmit,fura lesz elmesélni neki. A buszon hazafelé próbáltam többször is hívni Atit de egyszer sem vette fel,így elkezdtem aggódni...

Sziasztok kedves olvasók! Csak egy gyors köszönetet szeretnék mondani a keménymagnak,hogy ilyen kitartóan olvassátok ezt a kis story-t. Nyugodtan írjátok le hogy mit gondoltok,vagy hogy mit vártok a folytatástól!