Összességében nagyon jól éreztem magam,ez volt az első olyan nap nagyon régóta amikor józanul is volt kedvem élni.
A koncert végén Zoé kitalálta hogy menjünk a backstagebe ahol mindenki együtt ünnepelt. Természetesen fűvel és piával aminek a kísértésének ezúttal nem engedem.
Zoé,Léna és Desh leginkább együtt iszogattak,valamiért kívűlről annyira természetellenesnek és kellemetlennek tűnt. Akkor nem tudtam meg mondani hogy miért.
Arra lettem figyelmes hogy éjfél felé mindenki másmerre ment bulizni,így hát a végére csak én meg Ati maradtunk.
-Szóval a hölgynek miért esett nehezére eljönni?-Kért számon Attila.
-Az úriember élvezi a szingli életet? Egyik pillanatban még nekem sír hogy mennyire hiányzik neki az exe,a másikban egész éjszaka velem marad, a harmadikban meg egy másik lányt ölelget a házam előtt.-Vágtam képébe cinikusan a meglátásaimat.
-Az a lány egy rajongó volt. Te úgy említetted azt az éjszakát mintha bármi olyan történt volna aminek nem kellene egy friss szakítás után.-Folytatta a cinikus, egymás agyát húzós szöveget.
-Szerinted nem történt olyan?-Kérdeztem egy-két fokkal komolyabb hangsúllyal.
-Történhetett volna több is.-Válaszolt őszintén.
2 centire voltunk egymástól,így ha akartam se tudtam volna menekülni a szituációból. Bal kezével megragadta a derekam,odahúzott és még közelebb voltunk egymáshoz mint eddig.
A szívem elkezdett hevesen verni,a jobb kezével a fülem mögé rakta a szemembe lógó hajtincseim. A hideg ujjai gyengéden simították a bőröm. Az államat megérintve gyengéden megemelte a fejem így kénytelen voltam a szemeibe nézni.
Lefagytam,egy szó sem hagyta el az szám,csak a szemébe néztem amiben végtelen nyugodtságot láttam. Amikor megszakította a szemkontaktust az ajkaimat nézte. Egy másodpercbe telt míg megcsókolt. Mindig csak drogoknál éreztem olyat hogy mégtöbbet akarok belőle,de most a csókjánál is ezt éreztem. Amikor belemosolygott éreztem hogy itt még valami lesz. Rátért a nyakam puszilgatására,amit be kellett fejeznie mert beszélgetést hallottunk az ajtóba. Én már akkor teljesen a falhoz voltam szórítva így csak egy halk "Ati elég" suttogással tudtam jelezni.
Az ajtóba egy magáról alig tudó Desh és egy Zsombi volt látható.
-Testvér mi a gyászt csinálsz még itt? Azt mondtad more megyünk,a saját főbér...főbérlőm is ki akar rakni nem csak a Bálinté,az is jó korán hazament..szíjjam be neki.-Fejezte be végeláthatatlan monológját Desh.
Ati és én csak egymás szemébe néztünk és hatalmas nevetés tört ki belőlünk.
-Bocsi srácok mondtam neki hogy nem kéne bejönni...-Sajnálkozott kínosan Zsombi.
-Há' Mié' ne?? Asziszed nem láttam még az Atit minden élethelyzetbe' ? Menjünk haza mo!-Erősködött,amin már mindannyian nevettünk.
__________________________________
-Egy hét eltelt te meg még mindig nem beszéltél vele,Ráadásul most meg a dealereddel Áronnal kavarsz,amiről valószínű Ati is tud...-Jelentette ki Léna egyet nem értő hangsúlyozásával.
-Még jó hogy tud. Ne nézzen engem hülyének,1nappal a szakítása után akart megkúrni egy öltözőben,egyértelmű hogy B vagy C terv vagyok. Te me Zoéval nem vagy hajlandó beszélni,tudhatom az okát?
-Azzal a ribanccal? Tudta hogy szerelmes vagyok Deshbe ő meg rámászott.-Kiabált rám Léna.
-Tessék?? Akkor ők most együtt vannak?-Teljesen lesokkolódtam.
YOU ARE READING
Mégis Léteznek Véletlenek?
Fanfiction"Csak ültem,s meredten néztem magam elé. Az idő megszűnt létezni,a levegő vétel sem volt egyszerű. A kezem sem tűnt igazinak,minden csak szimuláció. Ismerős érzés...Véget vethetek valaha ennek?-Tűnődtem miközben próbáltam összeszedni minden erőm hog...
