Mostanában sokat megfordul a fejemben hogy itt hagyok mindent és egy teljesen új országban,egy teljesen új életet kezdek. Végülis megvan a hozzá kellő pénzem és nyelv tudásom. Szinte semmi nem tart vissza; Nem köt ide család,szerelem,kis állat,a munkám más helyen kifejezetten jobban menne. Ezt lehet a bipoláris zavarom mondja,de ha a depresszívebb időszakaimban vagyok sem ellenzem.
-Mina! Mi jár a fejedben?-Nézett rám Ati. Némi csalódottság felfedezhető volt a szemében,de úgy gondolom ez hamar el fog neki múlni,hiszen úgy sem szeret,úgy értem igazán. Vagyis Léna mellett őt gondolom annak a személynek aki olyasmi az életemben, akire azt tudnám mondani hogy a legjobb barátom. És még mindig csak egy hete ismerem...
-Semmi. Elmegyek boltba, veszek magunknak reggelit aztán lépek mert egy káosz a lakás.-Nem hazudtam,tényleg egy káosz. Rajzok szétdobálva,mosatlan hegyek,üres teás bögrék mindenhol a szobámban.
A reggelit elvittem de nem maradtam ott,jobbnak láttam ha hazamegyek és összepakolok,de nem a lakásban,hanem a bőröndbe.
Nézegettem a repjegy árakat,a fapados nem is volt olyan drága spanyol országba. Egy szót sem beszélek spanyolul,viszont az angolom nagyon jó,így hát majd elboldogulok.-merültem el gondolataimban.
Elraktam minden ruhámat,pár fontos munkához való eszközt,és a kedvenc hosszú kabátom,amire tudom hogy nem lesz nagy szükségem az időjárás miatt. A repülő reggel indult,így reménykedtem hogy Léna addig nem ér haza. Egyedül Áronnak szóltam akit a repülőtéren felhívtam.
-És hol fogsz lakni?-Tette fel kérdését Áron,szerintem tényleg érdekelte.
-Foglaltam egy három csillagos szállodát,ott leszek addig amíg nem találok ez albérletet.-Vezettem bele jobban a tervekbe.
-Jázmin,te nem vagy normális. Én elhiszem hogy könnyebb elmenekülnöd,de baszki téged mikor látott utoljára pszichológus? Nem egyértelmű hogy ez csak egy időszak faszom és egy hónap múlva már teljesen máshogy fogod gondolni? Én teljes mértékben leszarom,de fogadd el hogy nem tudsz tisztán látni és úgy dönteni.-Emelte fel a hangját.
-Leszarod mi? Lassan indulni kéne a géphez úgyhogy leraklak,puszi.-Köszöntem el tőle.
Nem tűnt olyan hosszúnak az út,de mire beértem a szállodába,láttam hogy Lénától van egy csomó nem fogadott hívásom. Hülye lettem volna visszahívni hogy aztán nekem essen. De volt egy üzenet,amin teljesen meglepődtem.
Ati: Ezt a felsőt vettem fel a kabáthoz amit csináltál,szerinted jó lesz?
Küldött mellé egy tükrös képet is,egy fekete garbó volt rajta,a kicsit oversized farmer kabáttal aminek a hátára festettem. Nem szoktam férfiakra mondani hogy szépek,de ő kifejezetten az volt. Az arca borostás,és a haja végre összeszedettebb,a göndör fürtök a helyükön voltak.
Jázmin: Nagyon tetszik csak kicsit uncsi. Dobd fel ékszerekkel!- Ajánlottam neki,még csak a gyanúját se keltve annak hogy nem vagyok otthon
Néha már saját magamat idegesítem,ha én nem én lennék fix szájon vágnák magam. Mármint tényleg,a körülöttem lévő emberek végignézik ahogy a saját életem nehezítem annak reményében hogy könnyebb lesz.
—————————————————————-
Ati szemszöge:
-Testvérem lefoglaltad már a szállodát Madridba?-Nyaggatott Desh a forgatás szünetében
-Álmos azt mondta hogy majd az öccse Zsombi elintézi,meg amúgy is van még időnk..
-Könnyen megy...-Harapott szendvicsébe.
Kicsit unalmas már hogy ez a lány mindig játssza az elérhetetlent,legalább válaszolt. Ez is valami nem? Csak nem értem miért feküdt le velem ha ennyire azt akarja hogy barátok legyünk. Nehéz kiigazodni rajta.
-Azt ne mondd hogy már megint az a gádzsi jutott eszedbe.-Látott a fejembe barátom.-Mi fogott meg ennyire benne?
-Nem tudom...olyan elbaszott,ha nem lenne ki kéne találni. Különleges és még egy olyan mint ő már nem lesz.-Magyarázhatom én ,de neki teljesen más "normális lányok" jönnek be.-Amúgy lefeküdtünk,majd megszólalt hogy madadjunk barátok..-Jegyeztem meg mintha egy teljesen mellékes dolog lenne.
-Ezt beszoptad!-Nevetett egy jót Desh majd a vállamra tette a kezét.
Mivel a forgatás egyik jelenete egy lelakott régi kis házikóban volt,értek néha minket kisebb kellemetlenségek. Ilyen volt amikor Desh támasztótta a falat és egy csótány a semmiből elmászott a feje mellett.
-AKURVA!-Ugrott fel.-EZ ENGEM AKAR!-Vette személyes sértésnek a csótány kóborlását. Persze én is beszartam egy pillanatra mert ugyanúgy undorodok a csótányoktól,de szórakoztató volt nézni a sikítozását. Egy pillanatra még el is felejtettem Minát.
YOU ARE READING
Mégis Léteznek Véletlenek?
Fanfiction"Csak ültem,s meredten néztem magam elé. Az idő megszűnt létezni,a levegő vétel sem volt egyszerű. A kezem sem tűnt igazinak,minden csak szimuláció. Ismerős érzés...Véget vethetek valaha ennek?-Tűnődtem miközben próbáltam összeszedni minden erőm hog...
