Mégis Léteznek Véletlenek?

12.

-Time skip-(3nap elteltével)

Szóval felkeltem. Végre újra a kertemben ülhetek,a megszokott teám társaságában. Rengeteg dolgot pótolnom kell,de ennyit megengedhetek magamnak.
Attila mindig bent volt velem. Mi a fasz? Nem volt jobb dolga?
Végülis..örülök neki. Az álmaiban szinte ott voltam velük,nem érzem azt hogy bármiből is kimaradtam volna..viszont Áronnal nem kívánok beszélni. Tőle meg is halhattam volna. Megéri ez nekem? Ez az életmód? Véget tudok ennek vetni?
Hanna felkeresett a kórházban mikor megtudta hogy felkeltem. Milyen kedves nővér! Egész életemben leszar,de legalább ha élet-halál között vagyok arról értesül két nagyon fontos munka között. 25éves Amerikában él valami nagyon fancy helyen,közjegyzőjelöltként "dolgozik" bár igazából csak a hasát sütteti Floridában. (Szószerint) Szereti eljátszani hogy ő egy független talpraesett nő,valójában csak leszedte pénzzel a nagynénénk és azóta senkivel nem tartja a kapcsolatot a családból,ezért is lepett meg ennyire hogy felkeresett.

Ahogy a szellő fújt az arcomban és a napfény égette az egész karom,észrevettem mennyit változott az időjárás az alatt a pár nap alatt.
-Úr-Isten Jázmin! Nem hiszed el milyen szoknyát szedtem a turkálóban 400Forintért!-Hát igen,Léna teljesen extázisba tud kerülni ha a helyi turiról van szó. Sosem volt a drága ruhák híve,viszont mindig is szeretett öltözködni és megvolt a szépérzéke,amivel sokszor hozzájárul az én munkáimhoz.
-Na mutasd!-Nem kellett kétszer kérnem.
-Átküldöm Rubennek!-Tapsikolt.
Még mindig fura egy kicsit hogy együtt vannak,igaz még időm sem volt teljes egészében feldolgozni.
-Én pedig felhívom Atit. Amióta fent vagyok alig beszélt velem.-Itt már csak a falnak beszéltem.
Éppen a telefonomért nyúltam volna,mikor az ő nevét láttam kiírva. Annyira megörültem,hogy lehet kicsit túlhamar vettem fel.
-Gratulálok! Sikerült felkeresned úgy hogy éber tudatállapotban vagyok!-Valahogy így tudtam csak kifejezni a bennem lévő boldogságot,mégis csak napokra elfelejtett
-Ne haragudj...nem akartalak..Zavarni?-Mondta vagyis kérdezte kissé bizonytalanul.
-Át tudnál ma jönni?..Vagyis te pihenj otthon én pedig átmegyek,de ha te jönni szeretnél nem akadályozlak meg benn-Dadogta.
-Attila én nem vagyok rokkant te pedig nem vagy dadogós,úgyhogy kérlek szedd össze magad. Ha este 7-re ott vagyok neked megfelel?-Pörgettem fel a beszélgetést.
-Bocsánat Minám és nagyon örülök hogy végre jól vagy és zavarban vagyok,végre választ is kapok miután pofázok és ez tök jó.-Szólalt meg végre határozottabban,de őszintén. Kicsit el is mosolyodtam a telefonomat szorongatva. Értettem hogy mire gondol,csak kicsit viccesen fogalmazta meg.
-Akkor ott leszek.-Tettem le magabiztosan a telefont,előző mondatára nem válaszolva.

Igazából nem volt jobb dolgom és elkezdtem készülődni,mintha bármi komolyabb dolgom lenne.
-Te most tényleg Atihoz készülődsz így? 3Hétig látott téged smink nélkül kócosan. Ki ne találd hogy mégiscsak tetszik.-Nézett rajtam végig Léna.
-Hát igen! Épp ezért csípném ki magam,szegénynek mit kellett látnia. Különben is tudod hogy nem sminkelek annyit.-Hülye lettem volna válaszolni a "Mégiscsak tetszik?" Részre. Mindent is megosztok Lénával,de ezt az érzést jelenleg magammal sem szerettem volna tudatni.
Volt egy elég intim álmom vele kapcsolatban,amin nem igazán tudom túltenni magam. Senkinek sem mertem mondani,biztos valami fura cucc véletlenül átkattanhatott az agyamban amitől egy kis ideig Spanyolországban éreztem magam..jó kifogás.
Közel sem volt 7 óra de elindultam,csütörtök délután mi érdekeset tud csinálni?

Kis buszozás után oda is értem,a panel rengetegben összefutottam egy ismerős arccal,magas vékony alkat csomó tetkóval mintha már láttam volna. Desh jobb oldalán sétált biztos voltam benne hogy ők is Atihoz sietnek. Ki gondolta volna; a lift előtt össze is futottunk.
-Devla gyere le! Mindkét lába keze szeme megvan hát már akkor elátkoztam magam hogy felépű' mikor hívtuk rá a mentőt! -Mért végig csodálattal Desh.
-Te is ott voltál?-Néztem felváltva mind a két szemébe.
-Hát hova gondolsz asziszed' széptestvérem elmegy bármilyen buliba is nélkülem?-Kérte ki magának.
A mellettünk álló alak sem bírta ki,egy halk kuncogás hallatszott ki a baseball sapkája alól,de annyira a telefonjába volt temetkezve,hogy szerintem valami teljesen más volt a nevetés tárgya és tudomást sem vett az őt körülvevő dolgokról.
-Sanci,igaz?-Fordultam felé.
-Igen. Te pedig Jázmin?-Nézett fel a telefonjából. Mielőtt kezetrázhattunk volna az ajtók kinyílt.
-Nem lenne okosabb ha mi most elmennénk? Gondolom ketten akarnak lenni.-Bökdöste Desh vállát Sanci.
-Nehogy elmenjetek! Kifejezetten örülök hogy itt vagytok,így egy csomó kínos helyzetet meg tudunk előzni.Egy ideig biztos zavarban érezném magam Attilával..-Akadályoztam meg a fiúk lelépését,de ahogy beléptünk a bejárati ajtón,máris az első kínos dologgal szembesülhettem.
Ati egy nővel telefonált önfeledten,amin mind a hárman meglepődtünk hisz tudjuk hogy nem mennek neki könnyen a hivatalosabb telefonhívások,ezért lehet az a hívás nem is volt olyan hivatalos.

Talált volna valaki mást? Ugyan
már hisz én nem vagyok neki több egy jó barátnál,ezért el kell fogadnom hogy látom őt más lányokkal beszélni. Viszont az a hang nagyon ismerős volt. Túlságosan is ismerős.
-Leteszlek,épp most érkezett meg a húgod.-Búcsózott.
-Jól halottam hogy te Hannával beszélsz?-Kértem számon bármiféle köszönés nélkül.
-Igen,most jött haza Magyarországra,rajtam keresztül keresett téged.-Válaszolt a lehető legtermészetesebben.
-Arra esetleg nem gondolsz hogy én nem akarom vele tartani a kapcsolatot? Vagy kicsit sem gyanús hogy pont rajtad keresztül keres engem és mondjuk nem Lénán? Honnan tudja a számod?-Kezdődött el egy kisebb kiborulásom.
-Mina most érkeztél meg. Ülj le és beszéljük meg.-Ölelt meg mintha mi sem történt volna.
-Inkább visszajönnék az eredetileg megbeszélt időpontban.-Vonultam ki az ajtón.

Mit keres itt Hanna? Miért tudja Attila számát? Honnan ismeri? Miért nem nekem mondta? Mi ez a hirtelen nagy kedvesség?
Egyszerűen cikáztak a fejemben a kérdések miközben vártam a liftet.