4 |Első este|

643 31 0
                                    

Ekkor fogtam magam és elkezdtem visszaszaladni halkan a szobámba.

Én teljesen sokkban muszáj volt valakivel beszélnem, mert ha nem akkor megőrülök. Ezért úgy döntöttem felhívom a legjobb barátnőmet, aki még nem tudja, hogy itt vagyok Monacóban. Nem haboztam tovább kézhez vettem az okos eszközt és elkezdtem tárcsázni a német lányt.

-Hallooo. Hogy vagy?-köszönt egyszerre bele a telefonba a legjobb barátnőm, Johanna.

-Szia Johanna! Kurva nagy baj van.-kezdtem el hozzá németül beszélni, hogy még véletlenül se értse meg Charles az agymenésemet.- Monacóba költöztem Charleshoz és miközben pakoltam ki éppen elcsíptem egy beszélgetést Carlosszal. Amiben, mint kiderült egyszerre két pasi akarja meghódítani a szívemet.-a vonal másik felén csend volt.-Itt vagy Johi?-kérdeztem vissza a lánynak.

-ISABELLEEE!-majdnem megsüketültem.-Mégis mikor akartál beavatni, hogy már nem vagy itthon? Vagyis Ausztriába???-üvöltött bele még két sort a telefonba.-Megöllek. De tényleg.-na jó erre azért egy picit beszartam.

-Johanna. Nem emlékszel, hogy mennyit görcsöltem azon, hogy Lando mikor költözik el?-tettem fel a kérdést.

-De nagyon emlékszem ki voltál akadva vagy két hétig.-mondta, miközben tuti megforgatta a szemeit.
Ismerem már ennyire. Tudod minden kis mozzanatát. Néha már ijesztő.

-Na emiatt. Elköltözött Lando nekem jönnöm kellett ide.-próbáltam úgy fogalmazni, hogy jól jöjjön ki a dolog és kevésszer hangozzon el a jó madarak és a helyek neve.

Túl végen megint sokk.

-Scheiße!-üvöltötte fel magához hűen a barátnőm.-Na én ezt már nem bírom nekem ez már sok, majd holnap kitárgyaljuk. Mára ez nekem túl sok információ. Szia!-nyomta oda azt a sziát egy kicsit keservesen.

Nem tudtam elköszönni, mert kinyomott.
Landoval nem tudok erről beszélni, Pierre tabu téma. Johanna lelépett. A bátyám? Na jó ez még elvetemültebb ötlet, mint eddig.
Hát persze őt hívtam fel. Az Atya a Fiú Szentlélek nevében Ámen! Talán nyolcvanszor mondtam el tíz másodperc alatt, mire felvette a telefont.

-Hajj Hugi, hagyjál most jobb dolgom van, mint bájcsevegni.-jelentette ki egyszerűen, majd rám rakta a telefonját.

Ja tényleg nála van a barátnője... A bátyám megint hozza a formáját. Csak most legyen annyi esze, hogy védekezzen. Nem úgy, mint múltkor...

Nagy dúlva-fúlva mentem ki a házból, mert olyan ideges lettem, hogy ilyenre régen volt már példa.

Kiléptem az ajtón ahol egyszerre friss levegő és nyugodtság fogadott. Nagyokat szívtam a levegőből, mert éreztem, ha nem ezt teszem bajos lesz a dolog.

Lesétáltam a partra és levettem a papucsomat, hogy be tudjak menni a vízbe. Nem volt se meleg se hideg pont jó volt. Élveztem ahogy senki nincs körülöttem és csak én vagyok meg a gondolataim.

Általában ilyenkor szoktam begolyózni, de most nagyon jól esett. Egészen addig jó volt ez a kis relaxálás, míg egy ismerős hang nem ütötte meg a fülemet.

-Hát mit keresel itt Isám?-egyszerre hátra fordítottam a fejemet és Arthur Leclerckel találtam magam szembe.

-Arthur!-pattantam fel és szaladtam is a rég nem látott barátomhoz.-Ezer éve nem láttalak. Úristen, de megváltoztál!-nyomtam két puszit az arcára, majd ő szorosan magához ölelt.

-Hiányoztál te idióta!-súgta a fülembe, mire én egy enyhe taslit levágtam neki.-Na ezt most miért kaptam?-tette fel a kérdés kisgyerekes hangon.

Arthurral nem éppen jól váltunk el ezelőtt öt éve. Nagyon jó barátok voltunk. De egy kis picsa elbaszta az egészet. Őt választotta helyettem. Nagyon rosszul esett, de végül beletörődtem, hogy nem lesz már semmi sem a régi.

-Mit keresel itt Monacóban?-tette fel mégegyszer a megválaszolatlan kérdés a monacói srác.

-Tehát Charles nem mondta?-néztem rá furán amire Arthur mégfurábban nézett rám.

Nos tuti azt hitte, hogy azért vagyok ebben a gyönyörű hercegségbe, mert a bátyának a barátnője lettem, de még mielőtt teljesen lesokkolódott volna egyszerre "kiábrándítottam" a tényeiből. Nehogy téves információk szülessenek a fejébe.

-Jajj nem Arthur félre érted. Nincs köztünk semmi se Charlesszal.-kezdtem el rögtön hadonászni a kezeimmel. Annyira zavarban voltam, hogy szerintem jobb is, hogy sötét volt, mert már tuti vér vörös a fejem.

-Hát akkor ne legyen ruha meg levegő se.-szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül. Fhuu ilyen faragatlan tuskót. Bár adhatnék neki igazat is.

Charles volt az. Fasz ki van ezzel az emberrel mindenhol ott van, ahol én? Most már tuti minden lélegzet vételemről tudni fog mindent. Rosszabb lesz, mint én tíz évvel ezelőtt.

Baszki ez a kurva karma.

Ekkor odalépett hozzám és átkarolta a derekamat, majd nyomott egy puszit a halántékomra.

Arthur kikerekedett szemekkel nézte végig az incidenst.

Tiktok: petrawriter_

Hajsza a szerelemért Where stories live. Discover now