Hajsza a szerelemért

10 |A rossz hír|

Miután megittuk a kávénkat egyszerre felindultunk a negyedik emeletre, ahol Isabelle feküdt.

Megkerestük a tizenhatos szobát, majd akartunk is belépni, de egy ismerős hang volt bent a lánynál és lágy hangon beszélt hozzá.

Toto azonnal tudta, hogy a felesége van bent, ezért mondtuk neki, hogy menjen be ő először aztán, majd apránként beszállingózunk külön-külön.

Milyen érzés volt az, hogy az a lány, akit tegnap még szenvedélyesen csókoltam ma már kórházban fekszik? Elárulom leírhatatlanul szar. Senkinek nem kívánom még a legnagyobb ellenségemnek sem.

Megint hosszú óráknak tűnt egy perc. Néha-néha rápillantottam az órámra, de sose tűnt annyinak ez idő, amikor ránéztem, mint amennyi. Az időérzékem teljesen elveszett.

Mikor Pierre is kilépett utolsónak az ajtón éreztem, hogy most lesz életem legnehezebb pillanata.

A lány egyedül feküdt egy óriási szobában. Odaléptem az ágya széléhez és csak néztem a lányt.

Az arca nyugalmat árasztott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Leültem mellé egy székre, mert tudtam, hogy sokáig maradok itt.

Elkezdtem simogatni a kezét, majd így szóltam hozzá.

-Én drága Isabellem. Marhára ránk ijesztettél, de igazán bátor és vakmerő voltál. Őszintén megmondom nagyon megijedtem mikor ott flörtölgettél azzal a pöffeszkedő barommal. De jól tetted! Elcsavartad a fejét úgy, mint az enyémet. Bár az enyémet sokkal, de sokkal jobban. Mert az én szeretetem irántad mindent felül múl. Mikor előkapta azt a kést minden együtt átélt pillanat lejátszódott bennem. Azt hittem mindennek vége. Futottam egyszerre hozzád és próbáltam elállítani a vérést. Szólongattunk és próbáltunk ébren tartani, de nem sikerült. Innen már teljesen elvesztettem a reményt.-öntöttem ki neki a lelkemet, miközben simogattam a kezét. És egy kis hatásszünet után folytattam a lelkizésem.-Isabelle akár hiszed, akár nem beléd vagyok bolondulva. Minden porcikádat imádom és egyszerűen te vagy az én függőségem. Te miattad szállok csak ki hétről hétre abból a piros csodából. És ha te nem vagy minden értelmét veszti. Te vagy az én drogom. Csak is miattad élek még és el sem merem képzelni az életemet nélküled.-folytattam az ömlengésemet.

Majd egy hirtelen felindulásból felálltam a lány fölé hajoltam és egy lágy csókot lehelltem az ajkaira.

De ez a tett nem állt meg egy kis pusziba. A lány ismét keringőbe hívta az ajkaimat.

-Te ugye tudod, hogy imádlak te félisten!-fogta meg az arcomat a gyenge kis kezeivel amiből infúziós cső lóg ki.

-Te végig hallgattad a mondani valómat?-kérdeztem tőle értetlenül, ám teljesen elérzékenyülve.

-Persze most már azt is tudom, hogy a függőséged vagyok.-mondta önelégülten.

-Te kis pimasz!-ekkor magamhoz öleltem gyengéden, hogy még véletlenül se essék bántódása.-Imádlak mindennél jobban!-nyomtam a feje búbjára egy óriási cuppanós puszit.

-Lerázhatatlan vagyok Leclerc ennyitől nem fogsz megszabadulni tőlem.-mondta miután elválltunk egymástól.

-Igen egy nap az lesz a neved, de attól még nem kell koptatni. Bár jól teszed, hogy gyakorlod.-jelentettem ki nagy önbizalommal, mire az előttem fekvő lánynak kikerekedtek a szemei.

-Ja, hogy te már előre tervezel?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

-Kicsi már az egész életemet elterveztem veled.-nyomtam még egy puszi a fejére.

Ezzel a lánnyal nem lehet betelni túl szép és túl tökéletes.

-Hívom az orvos, hogy felkeltél.-sétáltam oda a nyomógombhoz, hogy hívjam is az orvost.

Az arcomról nem lehetett lemosni a mosolyt egészen addig, amíg Isabelle egy fájdalmas sikolyt ki nem ejtett az ajkán.

Egyszerre felkaptam a fejemet és rögtön megláttam, hogy Isabelle épp a gyomra felett fogja a pólóját, ahol átszúrta a fegyver a vékony kis testét. Az orvos nézi a sebet. Én meg enyhén kezdtem kettőt látni.

Így jobbnak láttam ha leülök egy kicsit. Ne kelljen itt felmosni engem! Mert egyszerre fel pattantam.

Lehet elhamarkodott volt azt kijelenteni, hogy Charles Marc Hervé Percevel Leclerc nem fél a vértől meg a sebektől. Huszonöt évem alatt nem voltam ennyiszer szarul miatta, mint az utóbbi fél napban.

Kiment az orvos és egy nővérke jelent meg. Baszki én komolyan mondom már rosszul látok mindent.

-Uram az orvos kint várja Önt. Beszélni szeretne Önnel.-mondta a hölgyike, miközben Isabelle sebét tisztította.

Én bólintottam egyet, majd ki is léptem az ajtón.

-Á bemutatkozom, mert az eddig elmaradt. Antonio Stoessel vagyok. Maga Charles Leclerc igaz?-kérdezte a doktor.

-Igen én vagyok Charles Leclerc.-mondtam egy kis félelemmel, amit próbáltam elrejteni.-Jól van Isabelle?-tettem fel a lényegre törő kérdést, amire tényleg vártam.

Azt mondta az orvos a műtőnél, hogy jól van, de van bennem egy rossz érzet, ami megmagyarázhatatlan.

-Nos uram...-kezdett bele a mondandójába. Látszott rajta, higy nem igazán fog jó hírekkel szolgálni.-A lánynak ebből örökké probélmái lehetnek. Nem tudom, hogy maguk milyen kapcsolatban vannak, de ha esetleg a gyermekvállaláson gondolkoztak... nagyon kicsi az esély, hogy a gyermek egészséges lesz, de még arra is, hogy megfoganjon. De a hölgy élete is kockázatos lenne.-erre könnybe lábadt a szemem.

Nem ez nem lehet.

Tiktok: petrawriter_