11 |Charles mégsem bírja|

581 30 2
                                    

Isabelle szemszöge:

A hölgy éppen takarította a sebemet, mikor hallottunk egy nagy huppanást a szobában.

Charles leborult a székről, mert elájult. Na itt van a kemény férfi, aki nem fél a vágástól, meg semmi ilyesmi.

-Hölgyem ez a férfi a párja?-kérdezte a nővér miközben az elvileges "lakótársamat" kaparta össze a földről.

-Nem a párom csak egy nagyon jó barátom.-ja nagyon jó barátom smacizgatok vele meg ilyenek. Csak a barátom.

A nővér éppen rakta volna át a mellettem lévő ágyra Charlest, mikor jött vissza az orvos.

-Isabellenek itt vannak a lapjai Marta!-lépett be a doktor az ajtón, majd rám nézett.-Most akkor az úr vagy maga a beteg?-megvakarta a tarkóját, majd felrakta a monacói félistent az ágyra, mivel a hölgy nem tudta.

-Antonio kész vagyok mindennel a hölgynél. Segítsek valamiben?-tette fel a nővérke a kérdést, aki ezek szerint Marta.

-Nem kell menj nyugodtan haza. Reggel találkozunk!-mondta jó szívűen az orvos. Majd miután kiment a nő az doktor felém fordult.-Nagyon jó híreim vannak, a műtét nagyon jól sikerült és ha az elkövetkezendő napokban erősödik a szervezete vissza is mehet a szállodába. Azonban komoly diétája lesz és nem is nagyon erőltetheti meg magát, nehogy a varratoknak valami baja legyen. De a szexuális együtt létet nem kell ám félre dobni emiatt.-én figyelmesen végig hallgattam az urat, bár az utolsó mondatnál, majdnem elkapott egy hátsófali. Bár itt van egy orvos előttem csak nem haltam volna meg. Majd mindketten arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettem fekvő Ferraris pilóta üvöltözni kezdett.

-DE NEKEM KELL GYEREK ISABELLE WOLFFTÓL.-dik haló ez az ember mit szívott?

-Mi baja van?-tettem fel a kérdést az orvosnak, aki szerintem még hülyébben nézett a monacói félistenre, mint én.

-Nem tudom.-tette fel védekezően a kezét.-Nem az én párom.-jelentette ki a férfi, mire én ránéztem és elkezdtem ingatni a fejemet.

-Hát az enyém se, de orvos se vagyok.-erre az orvos mégjobban nem értette a helyzetet.-Ne akarja megérteni a helyzetet. Senki nem érti még én se.

-Hát ez esetben fel kéne kelteni.-mondta magabiztosan az orvos, aki már fordult is a másik ágy irányába és keltegetni kezte a srácot.-Uram! Keljen feeel!-nyújtotta el a fel szót.

Semmi reakció nem volt a részéről.

-Csipkerózsika fiú verziója doktor úr ennyivel ez nem fog menni.-ráztam meg a fejemet. Halkan mondtam tovább, hogy alig hallható legyen.-Öntse le hideg vízzel arra tuti fel kel.

Az orvos adott egy pofont a fekvő monacói fiúnak.

-Azt a kurva életben mi a rák történt? Isabellenek nem lehet gyereke?-erre én úgy néztem rá az orvosra, mint, aki még nem látott fehér embert.

-De lehet gyereke nem igazán van összefüggés a kettő között. Ha a petefészkét találta volna el az lett volna a gázos.-mondta az orvos, aki körülbelül  három évvel lehetett idősebb, mint Charles.

-Jól vagy Charles? Olyan sápadt az arcod.-kérdeztem aggódva a fiútól.

-Persze csak, mint kiderült nem bírom a vért.-nevetett fel kínosan és megvakarta a tarkóját. -Akkor minden rendben van Isabellel?-kérdezte ő is aggódva.

-Igen uram pont most beszéltük a hölggyel a történteket. Ha minden jól megy, akkor kint lehet vasárnap a futamon.-erre Charles szeme felcsillant és egy hatalmas mosolyt villantott felém.-Na én hagyom is magukat. Bármi baj van nyomja meg a gombot!-mondta, majd ki is lépett az ajtón.

-Charles beléd meg mi ütött? Miért akarsz tőlem gyereket?-tettem fel a kérdést mindenféle irónia nélkül.

-Tudod Isabelle...-lépett oda hozzám és elkezdte simogatni a kezemet.-Azért szeretnék tőled, majd egyszer gyereket, mert tudom, hogy te igazán jó anyuka lennél. Nem vagy egy pláza cica és inkább elmész egy autó versenyt megnézni, minthogy ott legyeskedj a többi picsa között. Ez nagyon fontos számomra, azonban van valami a még fontosabb. Iszonyatosan jól bánsz a kicsikkel. Látszik az arcodon, hogy szereted őket és nagyon jól ki jössz velük. Te egy tipikusan olyan lány vagy, akiről kölyök korom óta álmodom. Szép arcod van, a hajad gyönyörű fekete és a mosolyoddal egyszerűen jobbá lehet tenni az ember napját. A szemelyiséged meg egy per egy olyan, mint apudé. Amit nagyon bírok apudban és benned imádok. Valljuk be ha apudban imádnék valamit fura lenne, de mindegy.

-Térj a lényegre Leclerc.-vágtam közbe a fiú mondandójába.

-Jó gyakorold csak a jövendőbeli nevedet, mert már nem maradsz sokáig Wolff.-na jó ez a faszi nagyon előre gondolkodik.-Szóval azt szeretem benned nagyon, hogy szókimondó vagy, ami valljuk be nem olyan könnyű, de nagyon jól teszed.

-Hajj Charles ha most nem lennénk egy kibaszott kórházi szobában és nem lennék összevarrva két helyen, már rég rád vetettem volna magam.-ekkor magamhoz közel húztam és szenvedélyesen megcsókoltam.

Először csak gyengéden ízlelgettük a másik ajkát, majd hagytam neki bejutást a számba.

Azonban ezt az idili pillanatot is meg kellett szakítani egy ajtó nyikorgással, majd két ismerős személy találtam magam szembe.

Ó baszki...

Tiktok: petrawriter_

Hajsza a szerelemért Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ