Hajsza a szerelemért

5 |Ez merész volt|

Charles szemszöge:

Isabelle nem volt sehol, se a szobájába, se az erkélyen. Ezért úgy döntöttem kimegyek megnézem, hogy nincs-e a parton.

Felvettem a cipőmet és egyszerre el is indultam. Miután kiléptem a házból egyszerre meg is fordultam.

Visszaszaladtam a szobámba, hogy egy pulcsit kikapjak a szekrényemből. Meg ne fázzon Isabelle, mert azért mégis csak tavasz eleje van. Tuti nem vitt magával kabátot vagy pulcsit. Ennyire ismerem már.

Most már tényleg elindultam le a partra.

Nagyon sokat gondolkoztam a mai napon. Isabelle nálam fog lakni te jézus úristen. Szerintem ezentúl már nem alszok egyszer sem nyugodtan. Ez a gyönyörű hölgy elveszi az eszemet minden lélegzet vételével. Egyszerűen túl tökéletes ahhoz, hogy mellettem legyen.

Hamar kiértem a partra és a lányt hamarosan meg is pillantottam. Azonban egy nagyon ismerős alak jelent meg kishamar mellette. Isabelle egyszerre a nyakába ugrott. Na persze ezt melyik férfi viseli el, ha a lány, akit szeret nem őt ölelgetni.

Értem én, hogy az öcsém az az ismerős alak, de akkor is.

Miközben úton voltam feléjük elváltak egymástól és csak egy kis beszéd részletet csíptem el tőlük.

-Jajj nem Arthur félre érted. Nincs köztünk semmi se Charlesszal.-hadonászott a lány össze-vissza.

-Hát akkor ne legyen ruha meg levegő se.-jelentettem ki félvállról.

Ezután megöleltem hátulról a lány és nyomtam egy lágy csókot a halántékára.

Az öcsém teljesen sokkba így szólt.

-Szerintem én most megyek, de még nem akarok keresztapa lenni.-jelentette ki félve.

-Ki mondta, hogy te leszel az?-néztem rá a közvetenül előttem álló lányra, aki lecsapott egy tockost nekem.

-Charles nyugodjál le! És erezd el a derekamat!-szólt rám az osztrák lány. Valljuk be még ígyis aranyos volt.

-Viszont én tényleg megyek.-törte meg egy kis idő után a csendet az öcsém.

Elköszöntünk tőle, majd Isabelle felém fordult.

-Charles Marc Hervé Percevel Leclerc ha mégegyszer ilyen ki műsort szervezel akárki előtt én megfújtalak. Nem érdekel hány évre csuknak-akarta folytatni a mondatát, de nem engedtem neki, mert egy lágy ám annál égetőbb csókot nyomtam az ajkaira.

A lány keringőbe hívta az ajkaimat így nem mondhattam neki nemet. Először csak ízelgettük egymást, majd durván belevágtunk a lecsóba. Tökéletesen csókol ez a lány, nem fogható semmihez. Az ajkai puhák és édesek.
Abba a dús szájba mindig is bele voltam bolondulva.

Idő közben észre sem vettem, hogy a kezem ismét a derekára csúszott. Az ő vékony kezei az arcomra csúsztak.

-Je t'aime pendant que la nuit suit le jour!(Szeretlek, amíg az éjszaka a nappalt követi!)-súgtam bele a a fülébe.

-Charles és ez mit jelent?-kérdezte tőlem.

-Majd meg tudod Mon bébém!-nyomtam egy puszit az orrára.

-Ich liebe dich, solange wir Welt besteht.(Szeretlek, míg világ a világ)-súgott ő is egy mondatot a fülembe, amit most, viszont én nem értettem. Jó lesz, hogy így fogunk kommunikálni. Két ember, két külön nyelv, érdekes nem?

Leültünk a partra, hogy egy kicsit felfrissüljünk nem volt jó idő már úgyhogy jó is, hogy hoztam egy pulcsit Isanak.

Vacogott a lány mellettem hát persze, hogy vacogott egy spagetti pántos kis lófaszba volt.

-Kell a pulcsim?-tettem fel a kérdést aggódva. Hisz nem akartam, hogy lebetegedjen nekem.
Egyszerre elkezdte csóválni a fejét.
-De kell, mert egy ilyen kis mütyürben nem leszel kint ilyen hidegbe.-jelentettem ki egyszerűen mire a lány azonnal a el mosolyodott és elkérte a kezemből a pulcsimat.

Felvette a pulóvert, amin a nevem szerepelt és a rajt számom alias a tizenhatos.

-Hát Charles látszik az egód.-jelentette ki mire én azonnal az ölembe húztam.

-Ja meg lehet, de a piros jobban áll, mint a fekete ezt be kell vallanod. Ki emeli a gyönyörű arcodat.-ekkor nyomtam egy puszit az arcára.

A lány elpirult és ezt az egészet még hold fényben is lehetett látni. Az arca gyönyörű rózsaszín színben pompázott.

-Jajj te olyan aranyos vagy mikor így elpirulsz.-támaszottam a homlokának az enyémet.

-Charles mindig zavarba hozol.-mondta ki nagyon hamar és gyorsan ezt a mondatot, mintha túl akarna csak rajta esni.

-Isabelle lehet ez a célom.-erre a mondatomra furán nézett rám a lány.-Na gyere menjünk!-ekkor megfogtam menyasszony pózba a lányt és úgy rajtam le a talajra.

Megfogta a kezemet és úgy mentünk vissza. Útközben megszólalt a lány.

-Ugye nem fotózott le minket semmi féle paparazzi?-erre a mondatra nem tudtam mit felelni, így próbáltam bíztatni a lányt.

-Nem Isabelle, én nem láttam egyet se.-mondtam neki és egészen a házig csend volt.

Mindketten mentünk fel a szobánkba ám mivel egymással szemben van a két helyiség így mikor el akartunk válni egymástól Isabelle odalépett hozzám és nyomott egy lágy csókot az ajkaimra. Én mire reagálni tudtam volna rá a lány szobájának ajtaja csukódott be így már nem volt esélyem. Majd legközelebb.

Tiktok: petrawriter_