Hajsza a szerelemért

7|A titokzatos személy|

-Lando kuss vagy megöllek!-tört ki belőlem egyszerre a pszichopata énem.

-Ugye még nem leszek keresztapa?-folytatta a baromságat.

-Nem Norris nem leszel keresztapa, de ha így folytatod apuka se.-vágodtam le az öltözője kanapéján.

-Nanana azért erről a szent szerszámról szépen beszélj!-mondta öntelten és rámutatott a férfiasságára.

-Ha az szent akkor én vagyok Aphrodité.-mondtam továbbra is a magamét.

-Na veled nem lehet beszélni.-huppant le ő is a kanapéra.-Na mesélj! Jó volt?-váltott komolyabb, lágyabb és halkabb hangra.

-Az nem kifejezés. Úgy csókol, mint valami félisten.-folytam el a bútoron egy kicsit.

-Jól van Nagylány hozom a felmosót.-mondta viccből és visszaültetett normál ülésbe.-Apád mit reagált?-jött az a kérdés, amit nem lehetett komolysággal megválaszolni.

-Hát kedves barátom Charlesnak előbb vagy esetleg utóbb sírt kell ásni.-erre Lando felpattant a kanapéról.

-Hát ha teherbe ejt idő előtt akkor segítek benne.-úgy nézhette rá, mint, aki nem látott még fehér embert.-Úgyhogy védekezzetek mindig!-veregette meg a vállam.

-De együtt sem vagyunk.-mondtam kikerekedett szemmel.

-Ja MÉG nem vagyok együtt??-emelte ki a még szócskát.

-Na veled nem lehet beszélni.-fogtam magam és kimentem az öltözőből.

Lando viszont utánam jött.

-Halo!-fogta meg a kezemet.-Túl aranyosak vagytok egymás mellett. Azonban van másik próbálkozód is. Ésszel legyél. Tény, hogy szép vagy, de ne bolondíts egyszerre több srácot.-furán nézetem rá.-Csak előre figyelmeztetlek.

Nyomott egy puszit a fejem búbjára és már el is tűnt mellőlem.
Elgondolkodtató ez az egész.

Elindultam Pierre felé. Ám mikor beléptem a helyiségbe Esteban fogadott.

-Isabelle!-rémült volt az arca nem értettem mi van.-Pierret nem találjuk sehol már két órája keressük. Egyszerűen felszívódott.

Csak néztem az előttem álló francia Alpineos pilótára. Egyszerre megfordultam és Charleshoz siettem.

Esteban futott utánam, mint valami pincsi kutya.

-Baszki Isabelle te, hogy bírsz ilyen gyorsan futni te vagy titkon Usain Bolt?-lihegett mögöttem.

-Nem Esti-Bestie csak nekem van kondim veled ellentétben.-ekkor már a Ferrari garázsa előtt voltunk.

Charles és Carlos pont jöttek ki mire én ezt az egyszerű kijelentést mondtam.
A két srácból egyszerre kitört a röhögés, majd egy kis idő múlva Carlos így szólt.

-Na jól van szerintem le se tagadhatnátok egymást apuddal. Király beszólásokat gyártotok mindketten.-ekkor Charles odalépett hozzám és átkarolta derekamat.

-Ezért szeretem, mert ilyen jól kiáll magáért.-ekkor nyomott egy puszit a fejem búbjára.

Esteban kigülledt szemekkel nézett ránk, míg a spanyol pilóta önelégülten bólogatott egyet-kettőt.

-Na jól van ám nem érek én rá erre.-ekkor megragadtam Charles csuklóját és elhúztam az öltozőjéig.

Nem foglalkoztam a fiúk reakciójukkal, csak berontottam az ajtón és egyszerre a monacói srác felé fordultam.

-Charles ez most életbe vágó.-erre már az ő arcáról is a komolyság áradt.-Nem láttad valamerre Pierret?- a srácon látszódott, hogy nem látta, de ezt egy fejrázással be is bizonyosította.

-Mert mi történt?-lépett közelebb hozzám és közel húzott magához

-Nincs már meg két órája. Nem találják sehol. Marhára rossz az előérzetem.-üvöltöttem fel keservesen és ráhajtottam a fejemet Charles mellkasára.

-Nyugi kislány meg fogjuk találni.-nyomott egy puszit a fejemre.-Nem úgy ismerjük Pierret, mint akit olyan könnyen le lehet koptatni ugye?-erre egy halvány mosolyt csalt az arcomra.-Na gyere keressük meg a pasast.

Megfogta a kezemet és már mentünk is a francia legjobb barátom felderítésére.

Már majdnem bejártuk az egész paddockot mikor meghallottuk a keresett személy hangját.

-De nem tilthatod el tőlem!-egy kis csend, majd ezután egy másik hang szólalt meg.

-Dehogynem azt csinálok, amit akarok.-ez a hang nagyon ismerős volt valahonnan.

Nem tudtam honnan ezért közelebb akartam lopakodni, de Charles megfogta a kezemet és visszahúzott.

-Majd én megyek.-súgta a fülembe és előrébb lépett.

Kidugta egy picit a fejét, majd rögtön vissza is húzta.

-Isabelle menned kell innen! Neked itt nem biztonságos. Szólj apudnak, hogy itt van újra. Tudni fogja kiről van szó.-ekkor közel húzott magához és megcsókolt.-Csak, hogy tudd iszonyatosan szeretlek. Most pedig menj és küldd ide apudat, de nagyon gyorsan!

-Én is téged Charles!-mondtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam el kezdtem futni apum irodája felé.

Megint úgy futottam, mint valami gyors futó. Útközben összetalálkoztam anyummal, aki le akart állni velem kommunikálni, de megoldottam annyival, hogy, majd este beszélünk.

Kopogás nélkül berontottam apa irodájába, ahol Lewisszal és Georgegal beszélgettek.

A férfiak egyszerre felém kapták a fejüket.

-Apa Charles küldött valami nagyon ismerős alak itt van megint és Pierrerel kicsit sem barátságosan kommunikált.-dőlt kibelőlem egyszerre az összes mondandó, mire apa és Lewis egyszerre egymásra néztek.

-George te itt maradsz Isabellel. Mi elmegyünk Lewissal.-ekkor odalépett hozzám.-Nemsokára jövünk kislányom.-nyomott egy puszit a homlokomra és mire rájöttem volna az egészre már csak hűlt helyük volt a férfiaknak.

Ránéztem Georgera, aki valszeg tudta, hogy mi van. Ezért én elültem apum helyére és azonnal számon kértem az előttem álló brit srácot.

Tiktok: petrawriter_