Hajsza a szerelemért

18 |Egy ausztrál nap|

Ausztráliában vagyunk. A varrataim sikeresen ki vannak szedve és minden a legnagyobb rendben van. Éppen tipegtem végig a Ferrari home folyosóján a magassarkúmban.

Egyszerre Charles felé vettem az irányt. Betoppantam egyszerre. A srác konkrétan szívrohamot kapott.

-És ha most meztelenül lennék?-mondta teljesen sokkban.

-Láttalak már úgyis nem mindegy?-néztem rá felvont szemöldökkel.

-Mondjuk ez igaz, de legközelebb kopogj, mert szívroham lesz a vége.-mondta még mindig elbambulva.-Na, de mesélj mi volt?-ültetett le a kanapéjára maga mellé.

-Nem hiszem el, hogy nem bírnak semmit sem tenni az ellen a farok ellen. Addig fogom az ügyvédemmel járni a köröket, míg ki nem csinálom azt az embert, mind idegileg, mind pénzügyileg.-mondtam teljesen idegesen.

-Jó nyugi Isabelle!-fogta meg kezemet.-Segítek akármiben és addig járjuk a köröket, amíg börtönben nem végzi.-csúsztatta kezét a hátamra és elkezdte simogatni.

Azonban nem ért sok mindent a térdem ugyanúgy remegett.

-Jajj, te gyere ide!-tárta szét a karjait.

-Miért a jók szopják meg mindig? Én nem csináltam semmit. Most az jobb lett volna, ha én szúrom le? Szabad lábon járkálhatnék a világban? Mert ennek a nyomorult fasznak az egész világba van hírneve. És mégis ki a faszomat érdekel, hogy nyert egy vb címet?-ment fel bennem mégjobban a pumpa.-Leszarom, hogy ki az apja pont nem érdekel. Aaa, Charles én ezt már nem bírom idegileg.-borultam rá a srácra.

Simogatni kezdte a hátam. Mivel most jöttem az egyik legfőbb tárgyalásról ezzel a görénnyel szemben, ezért kis tipi-topi ruhácskába és, mint az elején is említettem magassarkúban vagyok.

A lábbelimet lerúgtam a lábamról, mert már szó szerint lerohadt a talpamtól kezdve az egész lábfejem. Charles kezébe nyomtam egy táskát, még a szállodában, hogy hozza el és átöltözök itt.

A ruhám egy fekete egyberészes, blézeranyagú rövidnadrág, amiben az ahhoz képest hosszú lábaim szépen kitűnnek. A válla ujjatlan volt és egy pár arany gomb dísztette a dekoltázsát.

Charles odanyújtotta a táskámat, amit tegnap este összeraktam, hogy ma elhozza magával.

-Nem akartam turkálni a táskádba, de volt benne, ami nem igazán tetszett.-én ránéztem hülyén. Ő csak mutogatta a fejével a táskát.

Kinyitottam és egyszerre rájöttem a dologra. A fekete Mercedeses pólóm helyett egy piros Ferrarisat találtam benne.

-Így kéne kimennem a paddockba?-néztem rá megint hülyén.

Ő csak bólogatott, mint aki jól végezte dolgát.

-Aaa Leclerc!-kezdtem el a nevét kiabálni.

-Babám a végén még félre értik.-húzott magához közel, majd hintett egy lágy csókot az ajkaimra.

-Na és akkor Charles? Értsék csak félre adjak még lehetőséget nekik?-néztem rá kaján mosollyal.

-Majd este.-küldött a levegőbe egy puszit, majd kilépett az öltözőjéből.

Nesze ez itt hagyott. Gyorsan átöltöztem, de mivel Charles elkeverte a felsőmet így csak a Ferrarisat tudtam felvenni.

Miután végeztem elindultam apa felé, mivel Charlest nem találtam sehol. Beléptem a apum irodájába és mikor már csillant fel a szeme egyszerre le is lombozódott.

-Most komolyan Ferrari?-nézett rám unott képpel.

-Mi bajod van vele?-néztem rá hülye fejjel.

-A Mercedes sokkal jobb akár hiszed, akár nem.-vonta meg a vállát, majd nem sokkal később Mick Schumacher esett be konkrétan az ajtón Estebannal.-Ajtót miért akarjátok kitörni mindig fiatalok?-mondta felháborodva apa.-Barlangba kéne költözni az jó lenne. Sokkal jobb hely lenne nektek. Raktok tüzet aztán nem fagytok meg télen. Nyáron meg nem kell szellőztetni.-mondta kedvesen drága egyetlen édesapám.

Én kuncogtam két sort úgy, hogy apa ne hallja meg vagy ne is lássa egyáltalán.

-Bocsánat Toto, de ezt mindenképpen látnotok kell.-nyújtotta felém Mick a kezét, hogy elvezessen a helyszínre.-Nézd milyen őrültséget csinál a haverod!-fogta meg a vállam és Lando felé mutatott.

A srác éppen menekül a legjobb barátnőm elől. Az állam a padlót súrolta, mikor megpillantottam őket. Charles jelent meg mögöttem Mick helyébe.

-Szerintem menjünk és szedjük szét őket, mert a végén, még nem maradnak barátaink.-simította végig a derekamon a kezeit.

-Na azért ez fájt Charles.-kaptam drámaian a szívemhez.-Ma külön alszol.-súgtam neki oda halkan, mivel még mindig nem tudja senki, hogy együtt vagyunk.

-Majd beszökök éjszaka hozzád az ágyba ,és addig keltegetlek, míg fel nem kelsz és reggelig nem baszunk.-súgta a ülembe. Amire teljesen kirázott a hideg.

-Na jó Charles tényleg szedjük szét őket, mert ezek valami borzasztóak, ha összekapnak valamin.-jelentettem ki a monacói srácnak és már mentem is tovább a legjobb barátaim szét választására.

Röhejesen hangzik, de tényleg így volt.

Tiktok: petrawriter_