17 |Monacói csoda reggel|

472 20 0
                                    

Hazaértünk Monacóba már másfél napja, de kilépni nem igazán akartunk filmet néztünk, sütögettünk meg ilyenek.

Most reggel van már nagyon kéne pisilnem, de Charles a hasamon alszik, ami mégjobban teszi bennem az ingert, hogy fussak a mellékhelyiségbe. Nem akartam gonosz lenni, de muszáj volt felkeltenem.

-Charles...-kezdtem el bökögetni a kezét.-Kicsim... Kelj fel!-erre már kezdte nyitogatni a szemét, de nem igazán volt még jó passzban. Csak átfordult az ablak felé.

Pont legördült a hasamról és így már tudtam is startolni. Nem létező íveket használva és gyorsabban futottam a helyiségbe, mint valami versenyautó.

Kiléptem a fürdőből, ahol Charles kómás arca fogadott.

-Valami baj van Babám?-kérdezte álmos, de aggódó hangon.

-Jajj, semmi csak nagyon kellett már pisilnem.-nevettem el magam, majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Átkaroltam a nyakát folytattam a csókot.-Jó reggelt Char!-mondtam miután elválltunk.

-Jó reggelt Mon Bébé!-fúrta a fejét a nyakamba.-Első lecke!-mondta miután egy lágy csókot hintett a nyakamra.-Mon Bébé az a Babám.-mondta, mintha nem jöttem volna rá.-Nem, mintha nem lenne egyértelmű.-nevetettünk fel egyszerre.

-Gyere Meine Liebe!-fogtam meg a kezét és már mentünk is le a földszintre.

-Én nem tudok németül, úgyhogy mondhatod. Seb valamit motyogott nekem, de túl magas volt.-nézett rám teljesen lehangolva.

Erre én egy jó ízűt felnevettem.

-Szerelmem.-mondtam egyszerre, amire ő elkezdte rázogatni a fejét és kezdett magára mutogatni.-Jól van te sem vagy ám komplett.-veregettem meg a mellkasát.-Mi legyen a reggeli? Mit kívánsz?-néztem bele a hűtőbe.

-Hát legszívesebben téged ruha nélkül, de hát te tudod.-erre hátra fordultam és toltam felé egy side eyet.

-Rajtam kívül. Most bajok vannak.-néztem rá, mire ő teljesen lehangolódott.

-Jó, akkor megelégszem a tojás rántottával.-mondta szomorú arccal.

Nem tudtam neki ellenállni, így odabattyogtam hozzá és megöleltem, de még mindig gyengéden, mert a varratok még mindig ott díszelegtek.

-Jajj, jut eszembe elvigyelek, majd a kórházba?-kérdezte tőlem, miközben a vállamat simogatta.

-Nem akartam kérni, de ha már így felajánlottad.-kuncogtam el magam.

-Jajj, te.-nevetett ő is, majd nyomott egy puszit a homlokomra.-Kimegyek megnézem a postaládát hátha kaptunk valami szerelmes levelet valamilyen szolgától.-mondta, miközben huzogatta fel a szemöldökét.

-Te tényleg nem vagy komplett.-nevettem fel.

Majd ki is ment. Egyszerre ajtó csukódás után cserrent a telefonom. Édesapukám volt az. Tuti anya is ott van a vonal másik végén, ezért átkapcsoltam videóhívásba.

-Szia Isabelle!-köszönt bele a telefonba az unokahúgom.

-Jajj, szia Nicole!-mivel ő nem beszél angolul, így értelemszerűen németül folyt az eszme csere.

Charles is közben belépett a házba, de csak a kocsikulcsáért.

-Hát te hova mész?-kiálltottam utána.

-Mindjárt jövök.-fel volt húzva a szemöldököm.

-Hova akar ez menni pizsamába? Ami egy rövidnadrág.-forgattam a szemeimet, mire apummal találkoztam új szembe.

-Ne forgasd, mert kiesik!-mondta teljesen komolyan.

-Apaaa, komolyan van olyan mondatod, amibe nem a véremet szívod?-néztem rá, miközben a serpenyőt kutattam a konyhába.

Nem igazán akartam elérni, de egy erős kéz segített benne.

-Úgy tudtam, hogy nem fogod elérni.-nevetett fel.-Anya sütött sütit és muszáj volt elugranom érte, mert már zaklatott vele.-sétált el a kamera felé.-Szép jó reggelt após pajtás! Hogy tetszik ma lenni?

Ekkor úgy néztem rá a barátomra, mintha még nem láttam volna fehér embert.

-Tudtommal, még a barátja sem vagy a lányomnak, nemhogy a férje.-mondta úgy, hogy kinézett a szemüvegéből, mint valami titkár nő.

Nos úgy voltunk vele, hogy még nem szeretnénk elmondani senkinek. Ebből következik, hogy még apa sem tudja.

-Jól mondod Toto, még nem a barátnőm Isabelle. De nem kell sokáig várni.-fordult felém.

-És kimondta, hogy én szeretnék a barátnőd lenni?-néztem rá kérdőre vonva.

Erre odalépett a konyhapulthoz és belemarkolt a seggembe. Ez kamerából hála égnek nem látszódott.

-Apa szerintem én most lerakom, majd este beszélünk.-integettem neki és küldtem neki puszikat, majd megszakítottam a vonalat.

Elindultam Charles felé, aki pimasz mosollyal nézett rám.

-Mi van Wolff nem tetszett?-nézett rám még mindig kaján tekintettel.

Majd felkapott és felrakott a konyhaszigetre. A keze a pólóm alá bandukolt, majd egy egyszerű mozdulattal lekapta rólam. Így már csak egy melltartó és egy bugyi volt rajtam.

-Leclerc, meg van most nem lehet.-mondtam egyszerűen, majd megint felkapott és elindult a kanapé felé, ahova le is ültetett.

Tudtam egyszerre, hogy mi a szándék így nem is volt kétséges, hogy meg is teszem.

Tiktok: petrawriter_

Hajsza a szerelemért Where stories live. Discover now