Hajsza a szerelemért

21 |Rosberg folytatja|

-De ki tehette?-tette fel a kérdést Charles, aki szintén el volt keseredve.

-Van egy ötletem, hogy ki lehetett...-néztem fel a monacói barátomra szomorú arccal.-Ki akar nekünk mindig rosszat? Ki akar minket folyton "megszivatni"?-tettem nagy macska körmöket a levegőbe.

-Rosberg...-nézett rám ledöbbent arccal.-Most már tényleg kinyírom a manuszt.-mondta ezt már eléggé dühös tekintettel.

Nos tudni kell, hogy Charlesnak is fontos volt Johanna. Sokat segítettek egymásnak és egymásnak köszönhetik az életüket. Fura, de ez így van. Valljuk be Charles Johanna miatt mert nyitni felém, ugyanis apától nagyon félt.

Lando jött könnyes szemekkel.

-Megtettem a bejelentést. A rendőrség egyszerre megkezdi az ügyet.-rogyott le a mellettünk lévő kis padra.-Ez most nem történt volna meg, ha nem lettem volna olyan fasz.-hajtotta le a fejét a brit pilóta.

-Állj! Lando mindkettőtöknek van benne sara, de meg fogjátok oldani. És meg fogjuk találni azt a nőt.-pattantam fel és a szemeimet megtöröltem, hogy a könnyeim tovább ne hulljanak.-Most pedig pattanjunk autóba és menjünk körbe a városba.

Ez is történt. Útközben találtunk egy elég eldugott sikátort. Egymásra néztünk két férfival. Én a szoknyámat feljebb húztam és alóla egy kés szedtem ki, ami a harisnyakötőmre volt rögzítve.

-Neked mióta van ilyened?-nézett rám egyszerre a két pilóta.

-Fiúk van itt még más is.-rántottam elő a táskámat, majd kivettem belőle egy pisztolyt.-Van fegyvertartási engedélyem nyugi skacok.-kezdtem el magabiztosan végig menni a szűk járaton.

A magassarkúm kopogása volt az egyetlen zaj a helyen. Mindenhol csend lenne. Egy apró moccanást hallottam, ezért a kést gyorsan a fiúk kezébe nyomtam és előre szaladtam. A pisztolyt betöltöttem és úgy mentem a hang irányába. Már egyre közelebb voltam a hanghoz, mikor a beszéd egyre tisztább volt.

Hozzá simultam a falhoz, mikor odaértem a hanghoz.

-Te kis kurva!-üvöltött fel egy ismerős hang.

-Nyugodjál el Leclerc! Mert kiheréllek.-erre egyszerre hátra fordultam, ahol a két fiút találtam magammal szemben.

Az ujjamat a szám elé tettem, hogy maradjanak csendbe. Nem mintha megszólaltak volna, de jobb biztosra menni.

-Baszni jó voltam mi?-a férfi hang egyre jobban távolodott tőlem.

-Megerőszakoltál. Hozzád nem akartam érni. Én Landot szeretem.-mondta a lány hangján enyhének nem nevezhető keserűséggel.

-Miért? Megcsalt.-mondta a mély dörmögő hang.

-De szeretem. Én nem vagyok egy hűtlen hülye picsa.-ekkor a faltól elléptem és a fiú mögé léptem.

-Vége a játéknak Leclerc!-húztam meg a ravaszt amikor a pisztoly a lábára volt irányítva.

A srác egyszerre kiterült és a fiúk egyszerre kezdtek felénk futni.

-Arthur te szemétláda.-mondta a barátom neki.-Miért tetted?-lépett oda hozzá ölni kívánó tekintettel.

-Te nekem ne mondjál meg semmit se oké?-mondta káptalan hangon.

Egyszerre Landoval Johannához futottunk.

-Úristen! Jól vagy?-kérdezte a brit pilóta egyszerre a volt barátnőjétől, akivel nagy valószínűség, hogy újra összejönnek.

A lány egyszerre elbőgte magát.

-Lando én ehhez nem vagyok ennyire erős. Nem megy ez nekem.-hajtotta a fejét a kiskori legjobb barátom vállára, aki gyengéden megölelte a lányt és addig nem engedte el míg a lány jónak nem látta.

Mivel ezt az idili pillanatot nem akartam elrontani, így inkább elmentem a két Leclerc sráchoz, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Arthur te magadnál vagy egyáltalán?-kérdezte Charles az öccsét.-Tudsz a létezésedről?-tette a kérdést egyre jobban fel komolyan.-Hányat mutatok?-tette fel a két ujját kinyitva.

-Négyet? Nem. Nyolcat.-a barátommal egyszerre egymásra néztünk.

-Arthur jól vagy?-néztem rá a srácra.

-Aaa, Hercegnő! Soha jobban. De ma kifejezetten jól. Bár mintha valamit éreznék a lábamba.-fogta meg a vádliját, ahol meglőttem.-Óóó. Ez vér.-egy kis hatás szünet.-VÉÉÉR?-ájult el a srác.

-Ez valami öröklődés? Ez is a Leclerc srám része?-tettem fel költőien a kérdést, de választ senkitől sem kaptam.

Bepakoltuk a kocsiba a srácot és bevittük a kórházba. Lando és Johanna visszamentek a hotelben. Nem békültek még ki. Ma Lando a helyemen alszik én meg az övén.

Útközben Charlesszal beszélgettünk.

-Szerinted Rosberg benne van? Cinkos lehet az ügyben tette fel a monacói félisten a kérdést, miközben kanyarodott le a klinika irányába.

-Tuti. Szerinted Arthur miért van káptalan állapotban? Önszántából sose fogyasztana drogot vagy bármit. Undorodik tőle.-magyaráztam miközben a vezető férfi a kezét a combomra rakta.

-Folytasd csak!-mondta, miután már tök simogatni is kezdte.

-Charles! Elveszed az eszemet!-szóltam rá egy kicsit erő teljesebben.

-Nyugi mást is veszek még el.-nyomott a kézfejemre egy csókot.

Kedves Olvasóim!
Bocsánat, hogy ennyi ideig nem volt újabb fejezet, de a tovább tanulás és a versenyek miatt nem volt sok időm erre. Most viszont azt tervezem, hogy két naponta lesz új rész. Lehet most sem fog úgy összejönni, de egy héten egy rész tuti, hogy lesz.
Megértéseteket köszönöm
Puszi, Petra<3
Tiktok: petrawriter_