A sztyeppe csillagai (BEFEJEZETT)

2.rész

Igor pov.
Idegesen néztem a patás szörnyeket. Csak a fület mozgatva nézett rám, de akkor is a frászt hozta.
- Gyere! - lepett elő a kis szőke egy pejt vezetve.
- Biztos, hogy nem. - léptem hátra ijedten.
- Ne félj, mert azt megérzi. - simogatta a nyakát az állatnak - Nem bántanak, igaz szépségem?
- Nem hallottad még? Elől harap, hátul rúg, közepén megráz! Ez egy gyilkológép!
- Abból ahogy rád néz szerintem azon gondolkodik, hogy most te miért vagy ilyen hülye?
- Mi? - néztem a lóra, aki pislogva horkantott.
- Ne nevess! - mondtam morogva.
- Csak ülj fel rá! Ezek idomított lovak, egy kisgyerek is felülhet rájuk.
- Nem lehetne, hogy csak megsétáltatjuk őket? - alkudoztam, de erre csak megemelte egyik szemöldökét.
- Ugye tudod, hogy ők lovak. Nem pedig kutyák, hiába van négy lábuk, a kettő nem ugyan az!
- Te jó ég... - motyogtam és nehezen megpróbálton felmászni a lóra, de amint felugrottam rá, leestem a másik oldalon. Hallottam, hogy Vladimir kuncog.
- Jól vagy?
- Megvagyok...
- Gyere te szerencse csomag. - húzott fel - Megmutatom hogyan kell.
Végül a megoldás az lett, hogy mögé ültem. Már átkaroltam volna a derekat, de eszembe jutott a múltja, így ebben a tekintetben a vállaira tettem a kezem. Elpirulva nézett hátra rám, majd lassan áthelyezte kezeimet.
- Í-így jobb. - motyogta.
- Oh, csak... Csak udvarias akartam lenni. - motyogtam én is. Nem szoktam motyogni, mi van velem?
- Semmi baj, nem zavar.
- Jó...
Megindította a lovat mire akaratlanul is átkaroltam őt. Picit megrezzent, de nem szólt érte. Egész kellemes volt így, olykor meg állatokat is láttunk, egész közelről. Valószínűleg a ló miatt nem éreztek meg minket.
- Nézd! - mutatott egy kis bárányra, aki a fűben hempergett - Olyan édes.
- Szereted a kis állatokat?
- Imádom őket! Mindig akartam egy kiskutyát, de fel sem mertem hozni a gyerek téma után.
- Pedig jót tett volna nektek, szerintem. Mert terápiákon ezt sokszor ajánlják.
- Csak éppen mi egyen se voltunk...
- Nem?
- Én elakartam menni, de Dave azt mondta pénz kidobás, aztán a hűtőnek csapta a fejemet. - mondta. Éreztem, hogy befeszül, de szerintem a ló is.
- Hé. - fogtam meg kezét, amivel a kantárt fogta - Nyugalom, most már nem bánthat.
- Tudom, de...
- Ne idegeskedj, mert a ló megérzi. - simogattam végtagját. Vette egy mely levegőt és kicsit jobban nekem dőlt, biztos ölelést akart.
- Nem számít hol van, vagy hogy meddig, azt hiszem örökké rettegni fogok tőle.
- Nem fog a közeledve jutni, ahogy látom Mark megvédene tőle.
- Hiába a legjobb barátom, ha nem érzem magam mellette teljesen biztonságban...
- Semmi baj, én sem engedem. - karoltam át. Úgy éreztem most erre van szüksége. Szemei csillogtak, ahogy tekintetünk találkozott.
- Köszönöm Igor.
- Nincs mit. Mind a ketten szenvedünk, hát akkor inkább csináljuk együtt.
- Ez majd nem romantikusan hangzott.
- Próbálom Rómeót alakítani, de nem igazán sikerül.
- Nos... Szerintem igy is nagyon kedves volt.
- Örülök, hogy tetszett. - mondtam és óvatosan a kis kezére kulcsoltam az ujjaimat, amit a hasához szorított. Elpirulva mosolygott, amit viszonoztam és önkéntelenül homlokon csókoltam őt. Ez még engem is újra meglepett. A ló láthatóan már unatkozott ezért prüszkölt egyet, ez felébresztett minket.
- Menjünk még egy kört? - kérdezte Vladimir.
- Igen.
Nagyon jól éreztem magam ahhoz kepést, hogy egy szörnyeteg hátán ültem. Még egy órát így voltunk, majd vissza fele indultunk.
- Nagyon élveztem. - mondtam neki mosolyogva.
- Örülök, hogy végre van jó élményed a lovakkal. - mosolygott angyalian.
- Én is, de a közel jövőben nem hiszem, hogy lesz ilyen.
- Miért? - kérdezte ijedten.
- Már, mint nem hiszem, hogy lóra fogok ülni. - javítottam ki magamat.
- Oh, azt hittem... Mármint ez nem... De hisz butaság ez! Hisz alig ismerjük egymást és... Ez nem is az volt.... - össze-vissza hadovált.
- Hé! - fogtam meg kezeit, amire rám kapta tekintetét - Ha te is benne vagy... Akkor még találkozhatunk. Plusz ezt vehetjük randinak is a mait.
Fülig pirult és én is. De... Miért randizok? Mi ütött belém?
- Én... Szeretnék még találkozni. - mondta felénkén. OLYAN CUKIII!!!
- Akkor ezt megbeszéltük. - cirógattam arcát.
- Eddig... Nem élveztem a nyaralást... De már örülök, hogy itt vagyok.
- Én is így vagyok. - mosolyogtam - Lehet mégsem nyírom ki Thomast, amiért ide hozott.
- Akkor, vacsoránál találkozunk? - kérdezte megint kiskutya szemekkel.
- A szokott helyen.
- Rendben. Addig is... - hajolt közel és arcomra leheletnyi csókot nyomott - Később még találkozunk!
Elindult visszafelé én pedig visszafutottam a jurtába és beleüvöltöttem a párnába.
- Neked meg mi bajod? - hallottam meg barátom hangját nem messze. Felemeltem a fejem és ott állt felettem. Annyira ciki folyton.
- Thomas, baj van velem.
- Azt ne mond, hogy akció közben a közlegényed nem volt bevetésre kész! - nézett rám aggódva - Vagy már lehet elfelejtette hogyan kell?
- Mi? Nem!
- Akkor nem értem mi lehet a baj?
- Újra ver a szívem valakiért...
- Úgy érted?
- Igen.
- Ez az!!! - ugrott fel. - Úgy tudtam! Úgy tudtam, amint megláttam a kis szőkét!
- Ez nem jó Thomas! - ültem fel.
- Miért? Ez már a javulás felé tartó út kezdete!
- De... De Elliot...
- Azt akarná, hogy boldog légy! Igor, nem szalaszthatsz el egy ilyen aranyos fiút!
- Ez nem lehet szerelem! - álltam fel idegesen.
- De lehet! Meg mondom, hogy miért! - lepett elém - Eddig csak egyszer nyúltál piához, amióta itt vagyunk tudtommal. Igaz?
- Igen.
- Most gondolj arra a cuki fiúra a fekete kiskutya szemeivel és úgy mond, hogy inni akarsz!
Magam elé képzeltem, ahogy előttem áll és kíváncsi tekintettel tekint rám. Szemei megcsillannak, ahogy a fény rá vetül és úgy érzem a lábaim megremegnek. Akaratlanul is, de azt hiszem mosoly szökött a szamra.
- Erre gondoltam. - bólintott elismerően barátom, amire megráztam fejemet, hogy vissza zökkenjek.
- Nézd, én nem állok készen erre! Igen, tény, hogy Vladimir aranyos, de... Alig ismerem!
- Hát ismerd meg jobban! Itt leszünk két hétig!
- És ők?
- Ők is. - mosolygott szélesen - Most, ha megbocsátasz ellenállhatatlanná kell tennem magamat! A kis Mark már most féltékennyé akar tenni és meg kell őt leckéztetnem.
- Azt ugye tudod, hogy ijesztően hangzott most tőled ez.
- Tudom, annak is szántam. Azért örülök, hogy jobban vagy! - ölelt magához - Jobban áll, ha mosolyogsz! Nem pedig citromba harapott fejjel jársz-kelsz.
Csak megingattam a fejem majd pár percig néztem ahogy tollászkodik, aztán kimentem és utánanéztem a programoknak. Itt tényleg minden van, játszóhoz, lesz bál, a közeli tóban lehet fürdeni. Elő is kerestem a fürdő nadrágomat, majd átöltözve vettem magamhoz még egy törölközőt. Lementem és tóhoz, ami égkéken csillogott.
- Wow... - néztem elámulva körbe. Bár a víz elég hideg volt, még mázli, hogy meleg van. Megborzongtam, ahogy lebuktam a víz alá. Mart, de jó értelemben, a testem meg telt energiával és... Te jó ég! A parton ott ült Vladimir és rajzolt valamit.
- Hello! - kiáltottam mire felnézett.
- Oh... Öm... Hello!
- Nem jössz be? Egész kellemes, ha megszokod.
- Nem én... Nem tudok úszni.
- Nem tudsz úszni?! - kérdeztem nevetve mire összehúzta a szemöldökét.
- Nem tudsz lovagolni?
- Jogos. - tettem fel kezeimet védekezőleg, majd lassan felé úsztam - Gyere, nem hideg a víz! Plusz megtanítalak, ha szeretnéd.
- Nem is tudom... - motyogta.
- Ugyan, te adtál nekem szép élményt a pávákkal, most viszonozhatom. - mondtam bíztatóan.
- De a hátam... - hajtotta le a fejét és magához ölelte rajz tömbjét - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- Nincs semmi baj. Hagyd magadon a pólót, ha úgy neked jobb. - mondtam. Egy percig gondolkodott, majd bólintott. Gondosan lerakott minkent, majd lassan jött felém.
- Azt mondtad nem hideg! - nézett rám duzzogva.
- Azt mondtam, ha megszokod. Gyere! - nyújtottam fele a kezem. Remegve ért hozzám, majd véletlen megbotlott és rám esett.
- Oh, bocsánat!
- Hé, hé! Semmi baj, csak lassan! - mondtam a kezeit fogva. Ijedten nézett rám őzike szemeivel.
- Ne engedj el!
- Tartalak, ne félj.
Mikor a mellkasáig ért a víz óvatosan húztam őt. Félénken nézett rám.
- Először fent kell maradnod. A titka, hogy ne pánikolj! Amíg levegő van a tüdődben nem süllyedsz el.
- Könnyű mondani.
- Szépen lassan fogunk haladni és ha baj van, szólj.
- Jó... - motyogta és félve nekilátott. Egy óráig tanítgattam. Egész ügyes volt, de ez a víz sajnos hideg így ki kellett jönnünk. Dideregve állt előttem, így rá terítettem törölközőmet.
- Menjünk a tűzhöz, ott hamar átmelegszel.
- Várj! Nézd! - mutatott a lemenő nap felé. Arany és vörös színekben pompázott az égbolt.
- Gyönyörű, akár csak te.
Meglepetten nézett rám majd elpirult.
- Oh, köszönöm!
- Ez az igazság. - megdörzsöltem karjait és óvatosan húztam magamhoz közelebb. Az én mellkasom csupasz volt, igy biztos feszengett, de lassan ellazult.
- Köszönöm a mait, Igor.
- Én is köszönöm. Az elmúlt egy évben még egy napot se élveztem soha ennyire.
- Élet erős egy férfi vagy. Míg én csak egy selejt vagyok...
- Nem vagy az! - fogtam állára - Te sokkal erősebb vagy mint az én valaha leszek.
- Én? Ugyan!
- Pedig igaz. - néztem szemeibe, majd ajkaira vándoroltak - Szép vagy és bátor.
Elmélyedtünk egymás szemeiben és egyre csak közeledtünk a másik felé. Már majdnem összeért az ajkunk mikor hirtelen felvillant előttem Elliot arca.
- Nem! Sa... Sajnálom, nekem ez nem megy!
- Hogy...? - lepődött meg és láttam rajta a csalódottságot - Én azt hittem...
- Nem! Nem miattad én csak... Egyszerűen...
- Értem. - távolodott el tőlem szomorúan, fejét lehajtva - Nekem most mennem kell. Segítenem kell a barátomnak.
- Vladimir várj! Nem úgy értettem!
Nem nézett vissza rám, csak felrohant. Homlokon csaptam magam és felsóhajtottam.
- Hogy lehetek ilyen idióta?
Éppen csak kezd megkedvelni, erre így bánok vele.

Vladimir pov.
Könnyeimmel küszködve siettem vissza barátommal közös sátrunkba. Leültetett az ágyra és a hátamat simogatta.
- Mond el mi történt!
Elmeséltem neki a dél előtti lovaglást, majd a délutáni úszást és azt is amit mondott.
- Ezt nem hiszem el! Nem mert megcsókolni.
- Úgy latszik nem tudok versenyezni egy halottal.
- Ezt ki ne mondd még egyszer! Megéretted? - fogott vállaimra dühösen.
- De hát...
- Na figyelj! Itt leszünk meg két hétig! Te tovább próbálkozol, őt pedig hagyjuk a francba! Átengedem neked a pincért.
Komoly hangon mondta, mégis láttam a szája szélén a mosolyt.
- Mi lenne velem nélküled. - viszonoztam ajak görbületét halványan.
- Oh, gyere ide! - ölelt át. Végre boldog voltam egy kicsit.
Be kellett látnom, Marknak igaza van. Nem ragadhatok le egy helybe, hiába érzem jól magam Igorral. Nem jöttem ki aznap a jurtából. Mark hozott nekem vacsorát és innivalót. Hálás voltam neki, így segítettem készülődni.
- Itt maradok, ha szeretnéd. - ült mellém aggódva - Még lemondhatom és nézhetünk együtt klisés romantikus filmeket a laptopomon! Mit szólsz?
- Nem, nem! Csak mert nekem nem volt szerencsém ma, te menj és érezd jól magad!
- Biztos?
- Igen. - mosolyogtam rá, majd kacsintottam - De azért védekezzetek ám!
- Oh, te! - nevetett majd elindult kifelé. Alig öt perc telt el mikor ismét ki nyílt a jurta ajtaja.
- Mit hagytál itt? Így el fogsz... - belém fagyott a levegő.
- Helló cicus! - mondta az a személy, akit azt hittem többet az életben nem fogok látni.