A sztyeppe csillagai (BEFEJEZETT)

21.rész

Mic pov.
Ajkamba harapva ültem Han mellett és azon gondolkodtam, hogy hogyan szerethet még mindig.
- Hol van Anna? - kérdezte a csendet megtörve.
- Egy barátnőjénél játszik.
- Nem lesz semmi baj.
- Hogy tudsz még mindig szeretni engem?
- Mindig vidám vagy és soha nem hagyod, hogy más véleménye letörjön téged. - kezdett bele - Mindig figyelsz Annara, hogy mi a jó neki és velem is törődsz, amikor kikészít a munka. Csodálatos vagy!
- De...
- Szeretlek, Mic! Sosem foglak magadra hagyni.
- Han... - lettek könnyesek szemeim és megszorítottam kezét - Nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek!
- Nem lesz baj! - simogatta az arcomat.
- De a pici...
- Tudom, de most csak az számít, hogy te jól legyél!
Bementünk, ahol több tesztre átvittek és megnéztek ultrahanggal is. Nem mertem a monitorra nézni, helyette szorosan becsukott szemekkel fogtam vőlegényem kezét. Nem akartam tudni a választ a fel nem tett kérdésemre.
- Nos? - lépett mellém Han és megszorította a kezem. Az orvos nem válaszolt semmit, csak kezembe adott kedvesen pár darab papír törlőt, hogy letöröljem hasamat majd a leleteimet kezdte át olvasni.
- Nos... - köhintett egyet, hogy oldja a feszültséget - Új hírekkel tudok önöknek szolgálni.
- Igen? - kérdeztem remegve.
- A rossz hírt vagy a jót mondjam előbb?
- A rosszat.
- Valóban történt vetélés, itt a sérült magzatzsinór, de a jó hír! - mozdította el - Hogy a másik baba teljesen jól van.
- Másik baba...? - hültem el.
- Igen, sajnálom ami történt de egyben gratulálok is.
Ámultan néztük a képernyőt. Ikreim voltak, de... Az egyiket elvesztettem. Némán folytak arcomon a könnyek és próbáltam a zokogásomat vissza fogni.
- Miért vetéltem el...? - kérdeztem elgyötörten.
- A jelek szerint a magzat eleve halott volt és a szervezete, hogy megvédje a még élőt, kilökte.
Kezemet számra tapasztottam és lehajtottam fejemet. Han egyből magához vont és nyugtatni próbált.
- Nem a maga hibája. - mondta az orvos - Tíz terhességből négyen sajnos átesnek ezen.
- Semmi baj nem lesz. - suttogta Han.
- Csak azt tudom javasolni, hogy vigyázzanak a másik kicsire és az első négy hónapban gyakran járjanak orvoshoz.
- Úgy lesz. - csókolt homlokon szerelmem. Kint vártunk, amíg Vladimir jött. Neki fülig ért a szája.
- Jól vagytok? - kérdeztem.
- Igen, a baba egészséges, de nem igazán hiszem, hogy ez a megfelelő...
- Van babánk. Ikreink voltak. De az egyik halott volt és azt vesztettük el.
- Jaj! - nézett rám együtt érzően és megölelt, ami most jól esett - Sajnálom! De ugye a másik pici jól van?
- Szerencsére igen, de mostantól Micet minden megterhelő munkától eltiltom!
- Sejtettem, de az esküvő szervezés...
- Szakembert fogadunk. Elmondhatod mit akarsz, de a szervezést más csinálja.
- De azt beszéltük meg, hogy csinálom olyanra, amire szeretnénk...
- Tudom és így is lesz. - nyúlt állam alá - Nem akarom, hogy bajotok essen. Nem akarlak téged is elveszíteni.
- Jó. - kicsit elszontyolodtam, de igaza van. Ez a mi érdekünk.
- Neked pedig gratulálunk.
- Köszönöm. - pirult el.
- Hazamehetnénk? - néztem Hanra.
- Persze. - csókolt homlokomra.
- Elviszlek titeket. - ajánlotta Vladimir.
- Nem kell, menj nyugodtan haza te is pihenni.
- Oké, nos... Sok sikert!
- Nektek is! - bólintott párom és magához ölelve sétáltunk haza felé.
- Szerinted rendben lesz ez valaha?
- Nem tudom, drágám. De talán az a legjobb, ha Annának nem mondjuk el.
- Igazad van. - bújtam hozzá - Szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek. - simított a hasamra - Ő itt maradt. Ő lesz a mi angyalkánk.
- Angelo.
- Már most tudod, hogy fiúnk lesz?
- Nem, csak az angyalról jutott eszembe.
- Akkor, ha lány lesz legyen Angela. Bár nekem a te ötleted is tetszik.
- Köszönöm. Igazad van.
- Nekem mindig. - simított arcomra és szemeimbe nézett méjén.
- Meg is csókolsz vagy csak szemezel velem?
- Meg. - mosolygott és ajkaimra hajolt. Annyira szeretem ezt a férfit. Szorosan bújtam hozzá, amit viszonzott is.

Vladimir pov.
Mikor hazaértem nem szálltam ki azonnal a kocsiból, csak ültem egy darabig és gondolkodtam. Sajnáltam ami történt, soha nem gondoltam volna, hogy mással is megtörténhet ez. Leperegtek előttem az emlékek és csak bámultam magam elé. Nagyot sóhajtottam lapos hasamat simogatva. Vigyáznom kell a babára és a családomra.
- Mama! - kopogtak az ablakon mire megriadtam. Igor állt ott karjaiban Bennel. Összeszedtem magamat, majd kiszálltam az autóból.
- Minden rendben, drágám? Sokáig idekint ültél.
- Most már minden. - pusziltam arcukra és megöleltem Bent - Hanékkal voltam.
- Oh, az esküvőről beszélgettétek?
- Nem sajnos. - ráztam fejemet szomorúan.
- Mi történt?
- Vigyük be Bent.
- Rendben. - bólintott rá egyből. Mikor a házba értem Thomas éppen Leoval játszott egy pokrócon a nappaliban.
- Erre! Erre! - gügyögte a picinek, aki felé próbált mászni. A baba csak édesen mosolyogva nézett rá és óvatos mozdulatokkal kúszott felé - Jaj, de ügyik vagyunk! - mondta neki.
- Ezt csinálja két órája. - suttogta nekem Igor kuncogva.
- Had tegye.
Mosolyogva néztem őket, mert valahogy nagyon édes volt őket így látni. Bennek adtam egy nagy puszit arcára.
- Odamehetek? - kérdezte mosolyogva.
- Persze, angyalkám! Menj csak!
- Szuper! - sietett hozzájuk és lecsüccsenve kezedett neki beszélni - Leo! - hívta mire a pici ránézett és nevetve elkezdett az ölébe mászni.
- Remélem a kis tesójával is így fog viselkedni. - nézte büszkén párom.
- Szerintem most gyakorol. - kuncogtam - Gyere, beszéljünk.
Leültünk a konyhában és elmeséltem mi történt miután Mic felhívott ma reggel.
- Oh te jó ég... - hült el.
- Han szerencsére jól kezelte a helyzetet.
- És a másik kicsi?
- Ő szerencsére jól van, de amíg Mic át nem lép a biztonságos stádiumba, addig nagyon óvatosnak kell lennie.
- Felhívom őket! - nyúlt telefonjáért, de kezére tettem enyémet.
- Hagyd most őket, sok volt a mai nekik.
- Oké, jézusom ez szörnyű.
- Tudom... - csuklott el a hangom és kezére szorítottam.
- Gyere. - ölelt meg.
Szorosan magához húzott, mintha nem akarná elereszteni. Nyakába temettem arcomat, míg ő csak lágyan simogatta fejemet hajamba túrva.
- Annyira szeretlek.
- Én is téged. - csókolt arcomra.
A nap további részében nem beszéltünk erről. Helyette egymás társaságát élveztük és felhívtuk anyáékat, hogy elújságoljuk nekik is a jó hírt.
- Oh, édes kicsikém, ez igazi csoda! - ujjongott anyám.
- Még egy unoka... - ismételgette apa maga elé századszorra, ami mosolyt csalt arcomra.
- Majd küldök nektek ultrahang képeket.
- Hogy fogadta a kis Beni?!
- Megijedt először, de azóta úgy tűnik elfogadta.
- Szegénykém! Mondjátok meg neki, hogy millió puszit küldünk neki! Markékat is üdvözöljük.
- Átadjuk! Sziasztok! - tettem le a telefont. Ekkor jött be Igor, aki az anyjával beszélt.
- Ha meglátom, hogy hagyod őt dolgozni vagy nehéz holmit cipelni, komoly bajban leszel fiatalember! - hallatszott Daisy hangja a telefonból.
- Tudom anya. - sóhajtotta - Nem is fogom neki hagyni.
- Ajánlom is!
- Szia, Daisy! - vettem át a telefont.
- Vladimir! Kedveském, hogy vagy?! A fiam jól bánik veled ugye?
- Igen, a legjobban.
- Hála istennek! Ha legközelebb benézek, viszek nektek barackot, kaptam egy nagy ládával a szomszédomtól.
- Rendben.
- Vigyázzatok magatokra!
- Akarsz Bennel beszélni?
- Oh, ha szabad.
- Ben!- szóltam ki mire befutott a kicsikénk. - Daisy nagyi keres!
- De jó! - kiabálta boldogan és óvatosan felé tartottam a készüléket - Szia, nagyi!
- Szia, kis drágám!
- Hogy vagy nagyi? - kérdezte csilingelő hangon.
- Oh, én jól vagyok, kicsikém!
- Az jó. Képzeld kis tesóm lesz!
- Hallottam a papától.
- Alig várom, hogy játszunk! - mondta nevetve.
- Elhiszem kicsim, de felelősségteljesen kell viselkedned. Rendben?
- Jó. Mikor jössz át?
- Még nem tudom. De megígérem, hogy sietek.
- Jó. - motyogta és elköszönt. Kicsit csalódottnak tűnt. Igor hajába borzolt.
- Hamarabb itt lesz, mint hinnéd.
- Ha itt lesz a kisöcsém, játszhatok vele?
- Öcsit szeretnél? - lepődtem meg, mire nagyot bólintott - Persze, hogy játszhatsz vele.
- De jó! Majd autózunk, majd játszunk a macikkal és...
- Ha egy kicsit nagyobb lesz, akkor persze.
- Miért csak akkor?
- Gyere! - vett fel Igor és kimentek a teraszra.