A sztyeppe csillagai (BEFEJEZETT)

18.rész

Igor pov.
- A vízum kérelmi papírt? - pislogott nagyokat.
- Mit?
- Úgy! Na ez volt az utolsó csepp a pohárban! - mondta és felállt. Mérgesen indult meg abba az irányba, ahonnan mi jöttünk. Mi pedig utána siettünk. Odaállt a férfi elé és keresztbe tette a karját - Komolyan, Steve? A12es irat?
- Nem értem miről beszélsz Rita.
- Ebben a hónapban ez volt a harmadik alkalom, hogy visszaküldtél egy házasulandó párt kitalált indokkal! Az első egy fekete pár, a második egy fehér nő és egy kínai férfi, most meg egy meleg pár!
Barátaink horkantva néztek a férfire, míg párom csak sóhajtott egy nagyot.
- Nézz már rájuk! A régi időkben csak azok házasodhattak, akiknek igazán szabad volt! Ma már az ember egy tál tésztával is egybekelhet!
- Tisztában vagyok vele.
- És?
- Nem a maga munkája eldönteni, hogy ki kivel házasodhat!
- Ha azt vesszük pedig igen!
- Miért is?
- Én hagyom jóvá a papírokat! - mutatott magára.
- Ez igaz, de nem maga adja őket össze, hanem a város háza vezetője!
- Már így elfogadják, hogy az ilyenek együtt vannak! Nem elég ez, most házasodnak is?
- Miért zavarja magát, hogy boldogok vagyunk? - kérdeztem megrökönyödve.
- Az emberi párnak férfiból és nőből kell állnia! Ez a természet rendje!
- És gondolom fehér nőből és férfiból. - mondta Rita mérgesen.
- Pontosan! - hurrogta, amire Thomas fújni kezdett, de Mark visszahúzta őt karjánál fogva.
- Nyugalom. - suttogta, amire már Leo is nyugtalan kezdett lenni.
- Jöjjenek utánam! - nézett ránk a hölgy és elvezetett minket. Némán követtük őt egy másik helyiségbe. Bent egy idősebb nő ült az asztalnál.
- Mrs. Carter! - lépett be határozottan.
- Rita? Mit tehetek önért?
- Steveről van szó!
- Már megint? - sóhajtott nagyot.
- Nézze asszonyom, a legnagyobb tisztelettel, de a rasszista viselkedése miatt sok ügyfelünk itt hagyott minket.
- Tudom. Többen is panaszt tettek már ellene.
- Ez a kedves pár házassági kérvényt nyújtottak be.
- Értem, akkor ebben az esetben mutassák kérem a papírokat! - nyújtotta kezét. Készségesen át adtuk neki, a nő pedig gyorsan átfutotta a sorokat - Tanúk?
- Azok mi lennénk! - nyújtotta a kezét Mark.
- Rendben, egy pillanat. - matatott és elővett egy szalagot, amit átvetett a vállán - Kezdhetjük is
- Igazán? - derült fel Vladimir arca.
- Igen. - mosolygott kedvesen, amiről szerelmem izgalomba jött. A Rita nevű nő is lágyan mosolygott, míg becsukta mögöttünk az ajtót es elő szedett pár papírt. Leültünk az asztal előtti székekre.
- Készültek esküvel?
- Igen. - mondtuk egyszerre.
- Nagyszerű. Akkor esetleg kezdje ön. - mutatott kedvesemre, aki fészkelődni kezdett ültében. Ben Thomas ölében ülve nézett kíváncsian minket.
- Oké... - fordult felém szerelmem kezemet megfogva - Igor... Mikor először találkoztunk a táborban soha nem hittem volna, hogy egy olyan férfi mint te majd felfigyelsz rám. Féltem soha nem lelem meg majd a boldogságot és legfőképpen a szerelmet... Segítettél lezárnom a múltat és egy szebb jövő felé tereltél. Hálás vagyok ezért! Köszönöm, hogy vagy nekem! Fogadom, hogy az utolsó lélegzetemig melletted leszek! Szeretlek!
Azt hiszem a könnyeimmel küszködtem. Hallottam Mark halk hüppögését és egy hangos orrfújást is.
- Vladimir, mikor elvesztettem Elliotot, a világom összeomlott. Aztán mikor te megjelentél, ez a világ újjászületett és kivirágzott. Újra életet leheltél belém és megmentettél.
Néger barátom mosolyogva tolta előre Bent, akinek kis kezében egy dobozka volt. Óvatosan fogta és annál is jobban oda figyelve nyújtotta át. Kuncogva borzoltam hajában és vettem át a bűvös gyűrűket tartalmazó ékszertartót. Egymás ujjaira húztuk és aláírtuk a papírokat.
- A Los Angeles California állam által rám ruházott hatalmamnál fogva önöket házastársakká nyilvánítom.
Vladimir egy boldog mosollyal arcán nyakamba vetette magát és szerelmesen megcsókolt, amit a barátaink csak tapsolva díjaztak. Leo édesen felkacagott és ő is lelkesen tapsikolt, akárcsak Ben. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Házasokként hagytuk el az épületet.
- Menjetek ma este egy hotelbe. Nem akarjuk hallani mit csináltok házasokként.
- Miért megy el mama és papa oda? - kérdezte kíváncsian Ben ártatlanul, amitől zavarba jöttem én is.
- Romantikázni fognak. Most már házasok, ma este kettesben kell lenniük. Ezt mondja ki az esküvő szabályzat.
- Akkor nem aludhatok velük? - vált egyből szomorúvá és ajkai is legörbültek.
- Ma este nem, de holnap már otthon leszünk.
- Jó... - motyogta szomorkásan. Vladimir mosolyogva adott puszit arcára.
- Nagyon szeretünk, tudod ugye?
- Ühüm.
- Sietünk vissza hozzád.
- Ígéritek? - nyújtotta a kisujját.
- Ígérjük. - akasztottuk össze ujjainkat.
- Ma este velünk fogsz bulizni, oké kicsi?
- Jó. - bólintott és Thomasnak dőlt.
- Mi akkor megyünk. - karolt belém férjecském.
- Mi? De hát nem is foglal...
- De igen! Én foglaltam.
- Kis sunyi. - néztem szemeibe elmorogva a mondat végét, amitől megborzongott.
- Jobb lesz, ha most azonnal oda megyünk mert én nem tudom meddig bírom.
- Csak utánad drágám!
Taxiba ültünk és egy luxus szálloda előtt álltunk meg. Szemeim elkerekedtek a látványra. Ez egy 5 csillagos hely!
- Vladimir ez...
- Ne félj, Markék szánták nekünk nászajándéknak.