A sötét bőrű férfi fejét lehorgasztva ült a bokszban. A poharat maga előtt már igen remegve látta. Egész belsője imbolygott, úgy érezte, hogy menten elalszik. Lassan emelte fel a fejét, majd légzése bennszakadt, ahogy meglátta a felé sétáló, szintén koordinációra képtelen alakot. Elmosolyodott. Nem bírt rá másképp nézni, akkor sem, ha tudta, nem kellene. Együtt nőttek fel, együtt játszottak, verekedtek, járták ki az összes iskolát, majd költöztek messzire szerencsét próbálni. A barátság, a testvéri érzés azonban mássá alakult. Olyanná, ami miatt minden egyes nap lelkiismeret-furdalás lett a jussa.
- Hú, basszus, azt hiszem, sokat ittunk! - huppant le mellé a másik túl közel. Érezte az illatát, a melegségét. Akarta ezt ma, holnap és örökké. - De kell! - csapott az asztalra, miközben a pincérnő már két kétcentes poharat tett eléjük. A felejtésre! - emelte meg a barna hajú férfi a poharát. A másik nem volt benne biztos, hogy inniuk kéne még.
- Lehet, eleget ittunk már - nyögte kissé zavartan barátja.
- El akarom felejteni az elmúlt pár hónapot! - jelentette ki a vékony fickó.
- Eléggé sok kapcsolat áll mögötted, miért pont ezt? - vetette fel hirtelen barátja, mire a másik elkomorodott, majd a tágra nyílt barna szemek láttára lehúzta mind a két felest, ami pillanatok alatt a fejébe is szállt.
- Mert harmincöt lettem! - fakadt ki keservesen. - Képtelen vagyok bárkivel élni, aki nem te vagy! - Arcát tenyerébe temette, a másik pedig megdermedt szavaitól. - A nővérem, a bátyám, és már az öcsém is lehorgonyzott! Gyerekeik vannak, én meg várok!
- Mire vársz? - kérdezte meg barátja tétován, bár nem volt benne biztos, hogy hallani akarja a választ.
- Rád - dörmögte tenyerébe a vékony férfi. - Ránk. Arra, hogy valami elcseszett módon friends to lovers legyünk - vihogott fel részegen.
- Megeshet, hogy ehhez most kellőképpen részegek vagyunk - nyikkant a fekete férfi -, de az utca végén van egy rapid házasságkötő terem. - Társa elkapta szeme elől a kezét, és meredt a másikra. Részeg volt, de látta, hogy a másik ezt komolyan gondolja.
- Menjünk! - pattant fel, és a kezét nyújtotta, amit a másik elfogadott, csakhogy harminc perccel később férj és férjként lépjenek ki a kicsi terem ajtaján, amit soha nem is bántak meg.
________________________________________________________________________________Sziasztok! Ez egy készülő regényem ihlette, csak ott másfajta kapcsolat lesz a két főszereplő között eredetileg, de nagyjából így házasodnak össze :)
BẠN ĐANG ĐỌC
Vallomások /Befejezett/
Lãng mạnÉletünk folyamán rengeteg emberrel találkozunk. Van, aki barát lesz, mások többek. Egy-egy ismerkedés igazi kaland. Rádöbbenünk az úton, hogy tetszik, amit látunk. Ha az érzések elmélyülnek, egy idő után a felszínre törnek. El akarjuk mondani, mit r...
