– Felkészültél a ma estére? – érdeklődött a göndör hajú lány, miközben szandálját próbálta bekapcsolni, nem sok sikerrel a szűk ruhában. A mellette álló, ideges, barna hajú fiú lepillantott rá. Zöld szeméből szinte sütött, hogy menten elájul, de odasétált elé, és letérdelt, hogy segítsen neki bekapcsolni a lábbelit. – Miért vagy te a testvérem? – sóhajtotta színpadiasan, mikor már fenn volt a cipője.
– Jelezném, hogy ha nem lennék is, akadna más gond – felelte azonnal a fiú.
– Hát igen, mind a ketten a farok után futunk – röhögött fel nővére. – Apropó farok, hogyan is álltok? – kérdezte, majd mikor a másik felvonta a szemöldökét elnevette magát, és hozzávágta táskáját, de a fiú kitért előle. – Nem úgy! Ebben a formájában abszolút nem érdekel!
– Szeretem – vallotta be öccse pironkodva.
– És ő tudja?
– Nem igazán – rázta meg fiútestvére a fejét.
– Éppen itt az ideje, hogy elmond – tanácsolta a lány, de öccse nem volt benne biztos, hogy kellene.
– Félek – vallotta be végül. – Mármint srácok vagyunk mind a ketten. Szükség van egyáltalán ilyesmire? Nem veszi ki furán magát?
– Édesem – állt fel a lány, majd ölelte magához a fiút. – A szeretetben, szerelemben nincs mit szégyellni, legyen is bárki, bármilyen nemű. – A fiú így sem tudta, hogy képes-e elmondani a másiknak, de nem is jutott rá idejük, hogy átbeszéljék, mert a csengőjük megszólalt, majd halk beszélgetés szűrődött be a helyiségbe.
– Mennünk kell – motyogta a fiú, majd nagyot nyelve maga elé engedte testvérét, aki lassan kisétált a szobából. Ahogy a magas, rövid hajú fiú meglátta a lányt, azonnal kivörösödött. A fiút egészen meghatotta az oly jól ismert arcrándulás, amit a csodálat váltott ki a másikból. Ahogy húga a fiúhoz ért, az remegve egy csokrot húzott a csuklójára, majd kézen fogta. Most rajta volt a sor, ő sétált ki párjához. Ugyanaz az arc nézett rá, mint nővérére, de mégis egyedinek érezte, olyannak, ami csak az övé. Ikrek voltak, akárcsak ők ketten testvérével, de egy percig sem volt kérdés melyik fiú, kihez tartozik igazán.
Ahogy elé ért, a másik a keze után nyúlt. Nem kapott csokrot, csak egy puha puszit az arcára:
– Most szerettem ismét beléd – suttogta el vallomását, amitől a másik szíve hevesebben kezdett dobogni, de visszarebegte halkan saját szívének titkát.
------------------------------------------------------------------Véletlenül két tesós került egymás után. Cserélhettem volna, de végül nem tettem meg 😊 az ikreket amúgy is szeretem a sztorikban. Janinak is lesz majd a Jácint könyvemben, Dávid lesz a neve ❤
YOU ARE READING
Vallomások /Befejezett/
RomanceÉletünk folyamán rengeteg emberrel találkozunk. Van, aki barát lesz, mások többek. Egy-egy ismerkedés igazi kaland. Rádöbbenünk az úton, hogy tetszik, amit látunk. Ha az érzések elmélyülnek, egy idő után a felszínre törnek. El akarjuk mondani, mit r...
