Elnyúlva feküdtem az illatos füvön. Az eget bámultam, amin megannyi kis lámpásként ragyogtak a csillagok. Bármerre néztem a fekete alapon, apró fényekkel tűzdelt vásznat láttam.
A nyári este melegen ölelt át. Virágok illatát hozta felém a szél, tücskök hangja adta az aláfestő zenét.
Oldalra pillantottam. Ott feküdt ő, nem messze tőlem. Mellkasa szabályosan emelkedett, és süllyedt. Mosolyognom kellett csak attól, hogy velem van.
- Min mosolyogsz? - fordult hirtelen felém. Az ő szája is felfelé görbült, szeme ugyanolyan szépen ragyogott, mint a nyári égbolt a fejünk felett.
- A nyugalmon - feleltem csendesen, mire még jobban elmosolyodott.
- Nézd! - kiáltott fel, miközben az égre mutatott. Arra kaptam fejemet. Egy hullócsillag épp ekkor szelte át a sötét eget. - Kívánj valamit! - Nagyot nyeltem. Én csak egy dologra vágytam, de arra gyakran jobban, mint a levegőre. Őt akartam, végre szívembe zárni, elsuttogni, mennyire szeretem.
- Kívántál? - jelent meg arca felettem. Éreztem mennyei grépfrút illatát. Bólintani tudtam csak.
- Te? - nyögtem ki.
- Igen - vigyorodott el szélesen, majd döbbenten nyögtem fel, ahogy szája az enyémhez ért. Egy pillanatig nem akartam elhinni, de ahogy lecsuktam a szememet még mindig éreztem forró ajkait, amelyek szelíden csókoltak engem. - Csak néha kell a csodának segítség - suttogta számra, majd felnyikkant, ahogy tarkójára fogtam, és visszarántottam magamhoz, szavak nélkül elsuttogva, mi is dobol bennem.
------------------------------------------------------------------ Egy kis nyár a télben ❤
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Vallomások /Befejezett/
RomantizmÉletünk folyamán rengeteg emberrel találkozunk. Van, aki barát lesz, mások többek. Egy-egy ismerkedés igazi kaland. Rádöbbenünk az úton, hogy tetszik, amit látunk. Ha az érzések elmélyülnek, egy idő után a felszínre törnek. El akarjuk mondani, mit r...
