A sötétség jótékonyan elfedte a két alakot, akik az erdő, keskeny ösvényen igyekeztek egyre feljebb és feljebb jutni a dombon. Egymás kezét fogták szorosan, nehogy elszakadjanak a másiktól. Halk zihálásuk belevegyült a nyár esti erdő hangjaiba. Itt-ott egy bagoly huhogott, máshol megvillant egy-egy szem, de nem féltek, mert ott voltak egymásnak.
Hirtelen derengeni kezdett a fák törzse közt a világ. Közeledtek a fény felé, amit az elől haladó fiú becélzott. Kicsit gyorsabb tempóra váltott, de nem annyira, hogy a másik ne tudja követni.
A világosság egyre közelebb került hozzájuk, majd hirtelen kiléptek a fák takarásából. Tettek még pár lépést, hogy a domb tetejére jussanak. Nem volt túl világos éjszaka, mert a holdból éppen csak egy sarló látszott, de pont elég volt ahhoz, hogy az alacsonyabb, szemüveges fiú meglepetten felnyögjön. Lenézett a dombról, hogy egyenesen az alattuk elterülő város fényeit figyelhesse.
- Mindig szerettem idejárni - suttogta párja, mosolyogva azon, hogy mennyire tetszik barátjának a látvány. - Akkor is, ha boldog voltam, akkor is, ha szomorú.
- És most? - nézett rá a másik kissé aggódva. Párja szülei kedvesek voltak vele, legalább háromszor jobban, mint az ő szülei, mikor náluk voltak.
- Arra vágytam mindig, hogy azzal is feljöjjek ide, aki különleges - nézett rá széles mosollyal, szíve hevesebben dobogott, ahogy vallani készült. - Itt akartam neki elmondani, hogy mindennél jobban szeretem. - Szerelme légzése bennakadt, nagyot nyelt:
- Sikerült - ölelte magához párja szerelmesen.
------------------------------------------------------------------Hiába, elek-halok az édes randikért, már azóta, hogy Zsombor es Hinata megléptek Szenteste 🥰😍
YOU ARE READING
Vallomások /Befejezett/
RomanceÉletünk folyamán rengeteg emberrel találkozunk. Van, aki barát lesz, mások többek. Egy-egy ismerkedés igazi kaland. Rádöbbenünk az úton, hogy tetszik, amit látunk. Ha az érzések elmélyülnek, egy idő után a felszínre törnek. El akarjuk mondani, mit r...
