Elszívtam a cigit, aztán felmentem a szobámba. A zene ment a fülembe, én pedig becsuktam az ajtót. Elővettem egy tornazsákot beleraktam egy kistörülközőt, egy kulacs vizet és egy sportcipőt meg a laptopomat. A vállamra kaptam a táskát és lementem.
-Elmentem! - kiabáltam be a nappaliba, de mire válaszoltak volna, én már kiléptem az ajtón. A kocsimba ültem és elindultam. Hogy hova? Elhagyatott épületben kialakított táncterem a város szélén. Igen. Imádok táncolni. Nem sokat kellett autóznom, de már ott is voltam. Kivettem a táskám és az épület felé indultam. Elhagyatott gyár szerűség, már évek óta nem használja senki. Még Szegeden éltünk, amikor elkezdtem ide járni. Ha tényleg nagyon rosszul voltam, akkor jöttem ide, hogy kitáncoljam a fájdalmat. A táncterem egy tükörből, két puff-ból és egy hangszóróból állt. A laptopom leraktam a nagyobb ablak mellé és rákapcsolva a hangfalra elindítottam Billie Eilish (feat:Khalid) - Lovely című számát, ami jelenleg a legjobban leírja az érzéseimet. Beálltam a tükör elé és lassan táncolni kezdtem. Automatikusan jöttek a mozdulatok, tele voltam sérelemmel és fájdalommal. Minden hang után, mintha egy kis darab elszáradt volna belőlem és a következő lépésnél újra gyökerezett volna. Végig csukott szemmel mozogtam, teljesen beleéltem magam ebbe a csodálatos zenébe. Az utolsó mozdulat, hogy a földre rogytam a kezeimbe temettem az arcom. Leállt a zene és csend lett a teremben. Halk zokogás tört fel belőlem. Pár másodperccel később valaki átölelte a vállam. Felkaptam a fejem és két gyönyörű zöld szem nézett a szemembe.
-Szia - suttogta mosolyogva.
-Sz... Szia... - suttogtam én is.
-Gyönyörűen táncolsz - mondta, miközben a tükör felé nézett. Én is odanéztem és megint találkozott a tekintetünk.
-Köszönöm - mosolyodtam el.
-Azon agyalok, vajon ki törhetett össze ennyire egy ilyen gyönyörű nőt... - gondolkodott hangosan. Fülig pirultam és zavartan lesütöttem a szemem.
-Mit csinálsz itt? Sose láttalak még. - kérdeztem végül.
-Pár hónapja járok ide. Igazából cigizni. - vont vállat. Felállt a laptopomhoz lépett és keresett rajta valamit. Elindított egy zenét, ami pár hang után már ismerősen csengett.
-Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezét. Mosolyogva a tenyerébe csúsztattam az enyémet és hagytam, hogy felhúzzon a földről. Először lassú táncba kezdtünk Shawn Mendes legszebb számára, a Mercy-re. Látszott, hogy tud táncolni és szinte azonnal összhangba kerültünk. Hagytam, hogy vezessen és ő diktálja a lépteket. Nem tudtam ki ez a fiú, de azt igen, hogy irtó jól táncol. A zene leállt, de mi álltunk egymással szembe, ő a derekam fogta, én a nyakát és néztünk egymás szemébe.
-Hogy hívnak? - kérdeztem végül, picit oldalra döntve a fejem.
-Mezei Kornél. És a te csodás neved? - döntötte ő is oldalra a fejét.
-Emma. - feleltem. Nem akartam elmondani a vezetéknevem, mivel nem akartam, hogy arról ítéljen meg.
-Ennyi? Vezetékneved titok? - nevetett. Ekkor tűnt fel, hogy gödröcskék vannak az arcán.
-Egyenlőre igen. - mosolyodtam el szemtelenül.
-Értettem - tartotta fel a kezét védekezően. - Pesti vagy? - kérdezte.
-Igen. Pár napja. - mondtam. Megbíztam benne. Tudtam, hogy szabad. Barna göndör haja volt, zöld szeme, ha mosolyog akkor látszottak a gödröcskék az arcán. Nem az az agyonra gyúrt test, de látszott, hogy kondizik. Az öltözködése is kurva jó. Laza stílus, bő póló, farmerrel és sportcipővel.
-Te? - kérdeztem végül.
-Én is. - engedett el és leült, én pedig vele szembe foglaltam helyet. Felhúztam a térdeim és a kezeimmel átkulcsoltam őket. Órákat beszélgettünk sok mindenről, jobban megismertük egymást. Sokkal jobb volt egy ,,külsőssel" beszélgetni. Aki nem tudja mi van a háttérben, de jót beszélgetünk.
-Kérsz? - gyújtott rá egy cigire. Felém nyújtotta a dobozt, én pedig kihúztam egy szálat és hagytam, hogy meggyújtsa. Este 10 óra volt már, mire észbe kaptunk, hogy későre jár.
-Na, nekem mennem kell - álltam fel. Visszahúztam a cipőm, elraktam a laptopot és a kulacsot. Vállamra kaptam a táskám és megálltam Kornéllal szembe.
-Megadod a számod? - kérdezte.
-Persze - mondtam, és átnyújtotta nekem a telefonját. Beleírtam a számom és mikor visszaadtam neki, odaléptem, nyomtam egy puszit az arcára és megfordulva kimentem. Beültem az autómba és a kormányt markolásztam, miközben folyamatosan vigyorogtam. Pár perc kellett, hogy össze tudjam szedni magam és elindultam. Szintén gyorsan otthon voltam és leállítottam a motort. Kivettem a cuccaim, majd besétáltam a házba. Levettem a cipőm és minél halkabban mentem be.
-Azt hittem haza se jössz - szólalt meg egy hang a konyhából. Ijedtembe ugrottam egyet és egy halk sikítás hagyta el a számat.
-Dani, a szívbajt hozod rám. - tettem a szívemre a kezem.
-Bocs, nem akartalak megijeszteni - jött oda. Nem ölelt át, de tudom, hogy akart. - Szóval merre jártál? - kérdezte újra, fölém magasodva.
-Nem tartozom neked magyarázattal. Nem vagy se a bátyám, se a pasim, se a szeretőm vagy ilyesmi. - vágtam rá flegmán. Látszólag rosszul esett neki amit mondtam, de hirtelen valami más suhant át a tekintetében.
-Te fiúval voltál? - kérdezte. Teljesen ledöbbentem.
-Tessék? - kérdeztem vissza.
-Kislány érződik rajtad a parfümje - nézett rám lekezelően.
-Mondtam már. Nem tartozom neked magyarázattal. - indultam fel a lépcsőn. Lefürödtem, átöltöztem és beestem az ágyamba. A gondolataim ezer felé álltak, de kiütött a fáradtság.
