Becsuktam az ajtót és megálltam vele szembe.
-Mit szeretnél hallani? - tártam szét a kezem.
-Mi a baj? - fogta meg a kezem, de elhúztam.
-Tényleg? Ennyi? - nevettem fel kínosan - Megjelenik itt a csaj, akivel hónapokkal ezelőtt megcsaltál, aztán eltűnsz egész napra, amikor külön megkértelek többször, hogy vigyázz Domira! És még nekem mi a bajom? - kérdeztem hisztérikus hangnemben. Nem akartam veszekedni, de egyszerűen annyira felbosszantott, hogy nem tudtam mást csinálni.
-Most komolyan ez a bajod? - nézett rám lesajnálóan. Fájt a pillantása és megdöbbentett.
-Igen! Képzeld ez a bajom! Mert itt volt reggel egy lány, aki lefeküdt veled! És képzeld nem kaptam magyarázatot rá, mikor tudod, hogy képes vagyok mindent túlkomplikálni. Mit akart Laura?
-Semmit - vágta rá azonnal.
-Persze, azért utazott ide Amerikából, mi? - kérdeztem vissza.
-Van egy fiam... - közölte halkan. Kikerekedett a szemem, miközben próbáltam a szemébe nézni, de a padlót fikszírozta.
-Mivan? - kérdeztem vissza és könny lepte el a szemem.
-Nem tudtam róla, egészen a mai napig. Sajnálom...
-Hány lányt akarsz még véletlenül teherbe ejteni? - kérdeztem könnyek között, nevetve. - Menj innen Dani - ráztam a fejem, a padlót nézve.
-Kislány, kérlek...
-Húzz innen - néztem a szemébe és próbáltam egyetlen pillantásba belesűríteni azt a dühöt, amit éreztem. Nem szólt egy szót se, csak elment mellettem, aztán ki a lakásból is. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, a földre rogytam és kitört belőlem a zokogás. Annyira kibaszottul fájt ez az egész. Már megint. Úgy éreztem kiszakították a szívem a helyéről és jól összetaposták. Érzelmeket váltott ki belőlem ez a fiú, de én nem akartam érezni. Mert mindig én húztam a rövidebbet, ha valakit szerettem. Dehát az évek alatt már megtanultam. Az élet kegyetlenül sokszor fáj, főleg akkor, ha szeretsz. A telefonomért nyúltam és azt se tudtam kit kéne hívnom. A bátyámat és Kevint nem akartam, mert tuti megölik, a többi fiú közül nemtudom melyikük hallgatna meg. Aztán rájöttem, hogy melyikük. Rányomtam a számra és a fülemhez emeltem a telefont.
📞Mondjad törpe - vette fel Peti, álmos hangon.
📞Miért alszol te délután kettőkor?
📞Mert tegnap két bulit nyomtam le, mond mit akarsz
📞Át tudsz jönni? - kérdeztem halkan. Peti valszeg vette a célzást, mert hallottam, hogy kikel az ágyból.
📞10 perc és ott vagyok. Danival van szivacs?
📞Olyasmi.
📞Akkor 5 - tette le a telefont, mire nevetve magam mellé raktam.
Öt percbe se telt bele, mikor csengettek. Lementem az ajtóhoz és, ahogy megláttam Petit a karjaiba bújtam.
-Valamelyikünk csak le kéne már üsse? - tolt el magától és mosolyogva letörölte a könnyeimet.
-Lehet - nevettem el magam. Lehetett nekem akárhányszor szar kedvem ezek a fiúk mindig mosolyt csaltak az arcomra.
-Na mesélj mi történt - ültünk le egymással szemben, a konyhába, egy-egy teával a kezünkben.
-Megjelent ma reggel Laura... - kezdtem, de láttam Petin, hogy már a csaj nevénél elvesztette a fonalat.
-Aaaaaaz a csaj, akivel az utolsó éjszakát töltötte Amerikába? - kérdezte végül, mikor nagyjából összerakta.
-Igen. Az a Laura -bólogattam - Kettesben akart beszélgetni Danival, aki belement. Pár perc múlva feldúltan szaladt az emeletre, majd lelépett. Fogalmam sincs hova - nevettem el magam kínosan - Majd úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Aztán mikor rákérdeztem, először hárított. Utána meg közölte, hogy van egy fia - halkultam el a végére és lefolyt egy újabb könnycsepp az arcomon.
-Mi? - kérdezett vissza furán. Nem értette, de nem is vártam el tőle. Ezt talán senki nem foghatta fel, aki nem élte át. Mert belül rohadtul fájt. Már megint. Mindig ugyanaz történik és én mindig elhiszem neki, hogy értem megváltozik. De nem. Egyszer sem változott meg értem. Mert nem akar.
-Figyelj... Ha Dani szeret valakit azt komolyan gondolja - nézett a szemembe - Lassan egy éve, hogy együtt vagytok és ugyanolyan csillogó szemekkel néz rád, mint előtte. Szeret téged...
-És mindenki mást se mond, csak ezt az egy kurva mondatot! - keltem fel a székről feldúltan. - Szeret, csak nem tudja mit csináljon, szeret, csak most nincs jól. Csak, csak, csak - kiabáltam sírva. - Ha szeretne nem csalt volna meg, nem lenne gyereke mástól és nem bántana folyamatosan. - mondtam őszintén és sírtam. Nem, nem sírtam. Zokogtam. Fájt ez az egész és úgy éreztem visszafordíthatatlanul szétestem.
-Héj, gyere ide - állt fel Peti és magához húzott. A mellkasába fúrtam a fejem és szaggatottan vettem a levegőt.
-Annyira unom ezt - motyogtam. Kibaszottul fájt. Nagyon.
-Tudom - mondta a hajamba. - De talán, ha így érzel akkor beszélhetnél vele. Tisztában van vele, hogy mennyire elbaszta és, ha elmondanád neki lehet meg is értené. Ez pedig, hogy szeret téged ez nem kamu. Látjuk és tapasztaljuk. Szerinted nem az első dolga volt átjönni? - simogatta a hátam és beszélt hozzám, egészen addig, amíg Dominika nem kezdett sírni. Felmentem a kislányhoz és kivettem az ágyából.
-Itt vagyok, semmi baj - suttogtam. Peti megállt az ajtóba és nekidőlt az ajtófélfának. Mosolyogva nézett rám, picit oldalra döntve a fejét.
-Aranyos - közölte, mikor Dominika már nem sírt.
-Az - néztem a kislányt mosolyogva.
4 évvel később:
Évek teltek el az a nap óta. Dominika 4 éves lett, gyönyörű kislány, már óvodás. A fiúkkal mindennap beszélünk és minden fasza velük. Danit kivéve. Nem beszéltük meg utána a dolgokat és minden kapcsolatot megszakítottunk. Ő boldog az új családjával, Laurával és a fiúkkal, Ákossal. Nem fáj már, mert tudom, hogy ennek így kellett történnie. Nem egymásnak lettünk szánva, ő talált magának mást és egyszer én is boldog lehetek egy férfi mellett. Talán az tette tönkre a dolgot, hogy túl fiatalok voltunk ehhez, talán valami más, de már nem is agyalok ezen. Ennek így kellett történnie és így is történt. Gyönyörű 2 évünk volt együtt, de ennek vége...🤍
--------------------------------------------
Nem. Ők nem kaptak happy End-et. Nem volt boldogan éltek, amíg meg nem haltak hatás vagy semmi ilyesmi. Kifinomult, de nem boldog lezárást kaptak. És pont így lett ez az egész story gyönyörű... 🫂❤️
5/4 story nem happy end. Ne gyilkoljatok meg😶
Gondoltam előbb hozom a részt, így, hogy ma megtudtam, hogy felvettek abba a gimibe ahova akartam. Ez volt sajnos az utolsó sorozat ami publikálva lett az oldalamon. Mindenkinek csodás napot kívánok❤️❤️
