Egy jó fél órát beszéltünk apuval, aztán letettük. Neki álltam volna a sütinek, de tudtam, hogy úgysem enném meg, úgyhogy inkább elraktam az alapanyagokat. Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Megint a lányok szavai kezdtek kavarogni a fejemben és úgy éreztem, hogy rosszul vagyok magamtól. Attól, ahogy kinézek, aki vagyok. Rosszul voltam a külsőmtől, a belsőmtől és mindenemtől. Felkeltem az ágyból és a tükörhöz léptem. Először megfogtam a pólóm alját és lehúztam magamról. Majd a nadrágomat is. Néztem magam a tükörbe és lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Leültem a tükör elé és csak bámultam magamra. Pár napja már előjött ez a dolog, úgyhogy sűrűn néztem a mérleget, ami nem mutatott sokat. Viszont, ahogy bele néztem a tükörbe nem azt láttam. Hanem, hogy húzódnak rajtam a feleslegek és nem érzem magam komfortosan. A telefonom megint facetime hívást jelzett, mire visszavettem a pólóm, ami egész a combom közepéig ért, és elvettem a telefont az ágyról. Dani volt az. Letámasztottam a tükör elé és én is leültem. -Sziaaa - vettem fel. -Szia, Kislány - mosolygott a telefonba. Kint ült egy szebb ház mellett. -Mi újság? - kérdeztem tőle, és a térdemre támasztottam a fejem. -Semmi érdekes, csak unatkoztam és gondoltam felhívlak, mert volt egy tippem, hogy neked sincs dolgod - nevetettet, miközben beletúrt a vizes hajába. -Pont nem volt dolgom. Megérezted - mosolyodtam el - Merre vagy? - kérdeztem közelebb hajolva a kamerához. A fiú megfordította a telefon kameráját, így láttam, hogy egy medencébe lógatja a lábát, miközben előtte terül el az óceán. -Szép hely - jegyeztem meg. -Szebb lenne, ha itt lennél - fordította vissza a kamerát. -Most arra célzol, hogy most azonnal vegyek jegyet, üljek gépre és menjek Amerikába? - kérdeztem nevetve. -Pontosan - bólintott szórakozottan. - Baj van? Fura vagy. - szúrta ki az arcomon, hogy valami kavarog bennem. -Nem, dehogy - ráztam meg a fejem. -Több 10000 kilométer is lehet köztünk, de így is tudom, hogy hazudsz - nézett rám egy ,,mindent tudok" mosollyal. -Csak... - sóhajtottam - Voltam lent a boltba itt nem messze és egy lány csapat mögöttem arról beszélt, hogy én vagyok-e a Manuel húga, meg, hogy remélik nem, mert igen csúnya meg husis vagyok - suttogtam, és félrekaptam a tekintetem. -Jajj, Kislány - döntötte hátra a fejét és az ég felé nézett. - Te is tudod, hogy nincs igazuk. Se dagadt nem vagy, se csúnya. Pont úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Nem kell rájuk hallgatni csak irigyek. - mondta, és őszintének tűnt. -Üzenetben is rengeteg ilyen bántást kapok, és azokat se tudom hova tenni - szaladt ki a számon. -Rájuk se kell hallgatni. De miért nem szóltál erről előbb Kislány? - nézett rám, nagy szemekkel. -Azért, mert nem tartottam fontosnak és nem akartalak ezzel terhelni titeket. Mert úgy gondoltam felesleges - vontam vállat és nem mertem a szemébe nézni. -Jajj, te - ingatta a fejét, és láttam, hogy nem tetszik neki amit mondok - Te is tudod, hogy nem vagy teher. Se nekem, se a bátyádnak, se a többieknek, oké? Fontos, hogy jól legyél lelkileg is és testileg is. - mondta, a szemembe nézve. - Miért gondoltad, hogy teher vagy? -Azért, mert egész kiskoromban ezt vetítették felém. Hogy ne beszéljek az érzéseimről nekik, hogy ne mutassam meg mennyire szarul esik. Mivel ez teher számukra és nem érdekli őket - feleltem. -De hidd el, hogy mi merőben mások vagyunk, mint a szüleid. Fontos vagy nekünk, és van egy olyan érzésem, hogy beszélhetek többes számba. Kislány, nem vagy egyedül. Annyira jól esett, hogy fontos neki, amit mondok, és próbál rajtam segíteni. Tudtam, hogy igaza van, tudtam, hogy nem így kéne látnom magam, de egyszerűen, ahogy a fölötte lévő tükörbe néztem már nem így gondoltam. -Szerintem neki állok valami értelmes dolognak - néztem vissza Danira. -Persze, menj csak - bólintott egyet. Odanyúltam a telefonhoz, hogy kinyomjam, mikor megszólalt - Hé Kislány! - szólt, mire a szemébe néztem - Szeretlek - mondta, egy gyönyörű szép félmosollyal. -Én is szeretlek - mosolyogtam vissza rá. Letettük a hívást és csak egy ideig mosolyogva néztem az elsötétült képernyőt. Azt mondta szeret. Most először mondta. Úristen. Hanyatt dőltem a szőnyegen és a plafont bámultam. Végül úgy döntöttem, hogy mégis neki állok sütni. Lementem a konyhába és összegyűjtöttem mindent, amire szükségem lehet. Neki láttam egy kakaós csiga receptnek, amit még kiskoromban tanultam a mamámtól. Mikor már csak az maradt, hogy, lekenjem a tetejét és berakjam a sütőbe, csináltam egy képet, ami az instámon landolt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kis vaníliás-kakaós csiga🤭💕 Gyorsan beraktam a sütőbe, beállítottam az időzítőt és felültem a konyhapultra a telefonom böngészve. Sorban jöttek a kommentek, a bejegyzésemhez.
Manuelsingx:Ügyes🤔💕
Spacc_official:Nekünk is hagyhatsz, köszi😂💕
Tdanny_official:Nah, nekem meg nem jut🙄💕 Válasz Emma_Gödöllei:Ha hazajössz sütök🙄💕 A fiúk kommentjein jót mosolyogtam, mert tök cukik voltak. Aztán jött a szebbik része. Akárki_aneten:És ezt mind meg is eszed, malacka? 😂
Anyád_szeretője69:Nem vagy elég dagadt így is?
Valaki_123:Ez a Manuel húga? Válasz Manuel_my_husband:Igen. (bocsi, ha valakinek esetleg hasonló a felhasználóneve, nem szeretnék senkit bántani vele||szerk.) Válasz Akárki_aneten:Jah, szegény elég csúnya. Inkább lezártam a képernyőt és a pultra dobtam a telefont.
