Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

2. fejezet

December 29.

A fejem zúgott és tompán kaptam el néhány beszélgetés foszlányt. Megpróbáltam kinyitni a szemem de csak erőlködés árán sikerült. A szüleim egyből kiszúrták és odarohant hozzám.
-Luca, de jó, hogy felébredtél. Hogy vagy? - Simította meg anya a homlokom.
-Jól, csak fáj a lábam. - Szólaltam meg, magam is meglepődtem, hogy milyen erőteljes volt a hangom.
-Jajj, de örülök. - Sóhajtott mélyet.
-Többiek? - Kérdeztem, mert nem láttam mást a kórterembe.
-A szálláson várnak, a baleset után mentek el, mi pedig ide jöttünk, mentővel... - Magyarázta apa.
-Értem. Mikor megyünk el? - Érdeklődtem, félve a választól, egyébként külön dicséret a szüleimnek, hogy kiállták a kérdés áradatot.
-Most jön egy orvos, ő fog minket tájékoztatni. - Ismertették velem a szitut.
-Rendben. - Néztem magam elé.
-És már itt is van. - Mosolyogtak rám. Én ezen annyira nemtudtam, vagy közli velem a halálos ítéletet vagy a boldogság útját teszi elém.
-Szép, jó napot! - Köszönt derűsen.
-Önnek is. - Dünnyögtem.
-Tehát, a következő eredmények születtek. - Köszörülte meg a torkát.
-Igen? - Kérdeztem és összeszorult a torkom.
-Semmi komoly probléma nem lépett fel, azonban van egy kis ficam a jobb bokájában, amivel semmi más teendő nincs, csak pihentetni és jegelni. - Magyarázta fel-fel pillantva a lapokból.
-Hála az égnek. - Könnyebbültek meg a szüleim.
-Elnézést! Elütött egy autó, konkrétan letepert a földre, és nekem sem agyrázkódásom nincs se semmi bajom? Mert azért ez elég hihetetlen. - Vontam fel a szemöldököm.
-Bármilyen lenyűgöző is, igen. - Nevetett fel az orvos jó ízűen.
-Érdekes. - Tűnődtem el.
-Magam is meglepődtem amikor a tünetet kivizsgáltuk, hiszen egy ilyen balesetnél elsőnek törések, repedések jelennek meg, de úgy látszik magával jól bánt a sors keze. - Mondta. Elgondolkodtam a dolgokon amiket felsorolt és fellélegeztem. Semmi kedvem nem lett volna itt dekkolni szilveszterkor. Ráadásul a többiek vártak minket, sietnünk kellett. Anyáék gyorsan átvették a mankómat és felsegítettek.
-Uh, ez azért fura. -Ismertem be.
-Nem kell megszoknod. - Kacsintott apa.
-Haha. - Fintorogtam. Beültünk a kocsiba, én pedig elbambulva gondolkoztam. Talán ez a baleset örökre bennem marad, mivan ha a félelem nem múlik el? Mi lesz ha örökre rettegni fogok az ilyen utaktól?...

Boldog utolsó 2023-i napot!!❤️ Írjatok majd milyen lett vagy ha nincs időtök de tetszett dobhattok egy vote-t. Puszi! Jó szilveszterezést! Gondoljatok közben a könyvre.😉😉